Alkotmány, 1904. március (9. évfolyam, 52-78. szám)
1904-03-26 / 74. szám
IX évfolyam. 74. szám. Sporntet» Budapest, 1904. március 26. ELŐFIZETÉSI Apt E^áss évre ..... kor. 28.Pólévre . ..... e. n.~ Negyedövre _ „ _ « Egy holnapra .. .. .. « 2.40 Egyes szám 8 fül., vidéken 10 su. Megjelenik naponként reggel, kivéve hétfőn. Távbeszélő száma: 58—66. SZERKESZTŐSÉG ÉS LAPKIADÓ-HIVATAL: VIII., Szentkirályi utca 28. UJEDETÉSEK felvétetnek a kiadóhivatalban és BÉCSBEN: Friedl Hubertnél VII., Matzleinsdorfer-Schasee 7. Kéziratokat nem adunk vissza. Temesvári beszéd, Budapest, március 25. (1.) Khuen-Héderváry Károly gróf mai temesvári programmbeszédét kétségen felül mindenki érdeklődve várta. A közelmúltak eseményei után a gróf egyénisége politikai életünk egyik elsőrangú s mondhatnék, legérdekesebb alakjává lett Politikai missziója, a királynak irányában egymásután több ízben megnyilatkozott kegye, nobilis egyénisége s fatálisan szerencsétlen sorsa: mind összejátszottak, hogy felhívják a figyelmet reá, mint politikusra s érdekessé tegyék azt az embert, kinek jellemzésére azt írták, hogy egy ember, kinek ajkán megfagy a mosoly. Khuen-Héderváry gróf ma elmondta a várva-várt beszédet. A várakozást a beszéd azonban aligha fogja kielégíteni. Nemcsak azért nem, mert hijján van minden politikai szenzációnak vagy leleplezésnek — de azért sem, mert koncepciója a szokásos programmbeszédek méretét éppen nem múlja felül. Ezzel azonban nem akartuk azt mondani, hogy Khuen-Héderváry gróf semmit sem mondott Azt sem, hogy beszéde teljesen értéktelen. Vannak benne kétségkivül magasabb röptű történelmi megfigyelések és ítéletek is. Megcsendül beszédében az a magyar büszkeség is, az a magyar önérzet is, mely ugyan nem hivalkodás egy Héderváry-ivadék szájában sem, de még jobban illett a volt horvát bán ajkára. Van a beszédben sok olyan momentum is, melyek az egyéni nemesség és nobilis gondolkodás fényével vonják be a szónokot, illetve a meghurcolt államférfit. Azonban mindez nem növeli Khuen-Héderváry gróf beszédének politikai súlyát. Még kevésbbé pótolja az államférfiú beszédének hibáit és hiányait. Előttünk most nem a volt horvát bán áll, nem is Khuen-Héderváry gróf az egész, hanem Khuen-Héderváry gróf a politikus és a liberális Tiszakormány egyik minisztere. Mit mond tehát a politikus Khuen-Héderváry gróf? Széchenyi tanítványának vallja magát. A beszédének egyetlen kiemelkedő politikai programmot képező gondolata tényleg az, hogy teljes erőnket a gazdasági erők gyarapítására fordítsuk. Mert mindhiába fcsall annyit érünk, amennyi anyagi erőnk van. Hazánk nemzetközi szerepét is ezen a mérlegen latolja a temesvári beszéd. Ezen programm ellen nincs kifogásunk. De nem jól mondom. Khuen-Héderváry grófnál ez nem programm, csak jelszó. A jelszóba tartalmat nem öntött. Programmot nem adott. Még azt se tudjuk meg, hogy a lejárt liberális gazdálkodás és rendszer szerint akarja az országot boldogítani, vagy van újabb, modernebb és Magyarországnak jobban, megfelelő gazdasági programmja. Khuen-Héderváry grófnak másik politikai jelentőségű kijelentése pedig — s ez már inkább a közeli politikával függ hajukban, Alice Harveyval együtt egy beteg asszonyt ment látogatni a faluba. Alice és Mary nagyon hasonlítottak egymásra, nem csoda tehát, ha első pillanattól fogva vonzódtak egymáshoz. — Az élet itt egészen más, mint azt én magamnak képzeltem, — monda Alice, — olyan érdekes s a mellett nyugalmas és boldogító. — Azt hitte talán, hogy mi itt komoly nagyképűsködéssel halálra unjuk magunkat ? — Ilyesfélét hallottam, — viszonza Alice, — de most látom, hogy nem úgy van. — Mint mindenkinek, nekünk is megvannak gondjaink s csalódásaink, — folytatá Mary, — de a jó nagymama s a nem kevésbbé jó nagybácsi nem engedik, hogy képzelt bajokkal keserítsük életünket, bár a legnagyobb részvéttel viseltetnek a valódi bánat iránt. — Szeretném, ha mindazok, akiket bánat sújt s szomorúak, ilyen kellemes hajlékra találnának, mint én találtam Little Giddingben. Nem tudok eléggé hálát adni az Istennek, hogy ide visszavonulhattam. Míg atyámnak szüksége volt reám, sohasem hagytam volna őt el, de mostoha atyám most mindene — én nem zúgolódom e miatt, sőt örülök, hogy általa közelebi összeköttetésbe jöttünk dr. Donneal, ki bár maga már meghalt, szavai örökké élni s visszhangozni fognak szivemben. — Nagy szónok volt, — viszonzá Mary, — nagybátyám többször elvitt engem, hogy hallgassam beszédeit, de sajnos, akkor még sokkal fiatalabb voltam, semhogy kellőképpen megértettem volna őt. De az imént a felhőkről beszéltünk, melyek egyikünk-másikunk egén emelkednek. Tartok tőle, hogy nagybátyám egét is egy Szomorú felhő fogja elborítani. Mr. George Herösszel az, hogy a lezajlott küzdelemnek oka két körülményben keresendő. Abban, hogy alkotmányunknak hézaga van, amennyiben nem gondoskodik a törvényes rendről az esetben, ha a parlament működése megakad s abban, hogy a parlament házszabállyai fogyatékosak, mert a többség akaraata nem valósulhat meg. S Khuen-Héderváry gróf mindjárt azt is hozzáteszi, hogy mivel az utóbbi könnyebben orvosolható, «tehát itt kell keeresni a gyógyítás forrását.» Khuen gróf e kijelentésével valóban érdemet szerzett arra, hogy a Tisza-kormánynak tagja lehessen. Magyar államférfiú a magyar alkotmányt még ily rutul arcul nem ütötte. Hézagnak mondja azt, ami az alkotmány erőssége. Hibának mondja azt, ami a magyar alkotmány természete és lényeges kelléke. Valósággal az osztrák ,14. § elmélete ez — magyar politikus által hangoztatva. Ez még nálunk idáig nem történt. A házszabály kilátásba helyezett revíziója pedig ezek után nem lesz meg. Mert amit el nem érhetnek az alkotmány megváltoztatása útján, azt a házszabály révén akarják becsempészni a magyar politikába. Khuen-Héderváry gróf beszéde után már világos, hogy a béke szent jegyében mielőbb a házszabályok ilyetén módosítására van kilátásunk. Khuen-Héderváry grófnak élete kijelentése aktualitás szempontjából tehát a legfontosabb. Mi eddig is gondoltuk, hogy Tisza a békét igy fogja til kért halálos betegsége. Nap-nap után várja e szomorú hirt, mely már nem késhet soká. — A halál a legnagyobb titok! — jegyző meg Alice. — Meghalni tavaszszal, midőn minden uj életre ébred s uj szépségre fakad! Mily szomorú ellentét a sötét, rideg sir! Mary Collett egy gyors pillantást vetett Alicera s monda: — A síron túl kell tekintenünk, az örök életre, ahol a mi Drunk vár reánk. S azért a húsvét, a feltámadás ünnepe, a legmagasztosabb ünnep. — Tudom s mégis a feltámadás misztériuma örökké nagy s melejthetlen marad. —• Édes Alice, hát nem kényeznek-e minden oldalról megfejthetlen misztériumok? Milyen nagy a különbség a csúf gyökér között, melyet a földbe temetünk s a szép virág között, mely a nap sugaraiban fürdik? S épp úgy, mint ahogy a virág a nap felé fordítja a kelyhét, éppen úgy fogunk mi is feltámadni, ha majdan eljön az időnk, hogy dicsőítsük az egy igaz Isten egyetlen Fiát! A" két leány egy ideig szótlanul haladt a réteken át vezető gyalog után, gyönyörködve a hófehér kis bárányokban. Most egy gyerkőcöt pillantottak meg, aki rohanva futott Mary Collett felé s oda érve, tisztelete jeléül meghúzta a homlokába lelógó hajtincset. — Talán az anyád hirtelen megbetegedett, Hal? — kérdé Mary Collett. — Nem mistress, az anyámnak nincsen semmi baja, de egy fiatal asszony fekszik nálunk, aki mint anyám mondja, aligha meg nem hal. Nemsokára a kis kunyhó elé értek, ahonnan a paraszt asszony rövid szőttes vigadóban s mezítláb mint a fia, már várt rájuk a küszöbön. (Folyt, köv.) REGÉNY- CSARNOK. Egy csendes fészek. Történelmi elbeszélés a Stuartok idejéből. 55 Irta: E. Marshall. — Angolból fordította: G. M. — Mi jutott eszébe erre jönni s így fellármázni az embert? — Ez a legrövidebb út. Kérem nyissa ki az ajtót s ne csináljon olyan nagy lármát. Az ör a pénzdarab után nyúlt s kibocsátotta Magdalénát, aztán visszaült a helyére s ismét elszunnyadt. A fiatal asszony nesztelen léptekkel sietett ki a palotából. Az égen már halvány piros sávok mutatkoztak, a levegő tiszta volt és a szilfák koronáiban az ébredező madarak csicseregtek. Különben mély csend honolt még a palota körül, csak egy őr kiáltotta harsány hangon, hogy az óra négyet ütött s hogy szép tavaszi napra virradtunk. XII. 1633. Little-Giddingben már mindenki a munkánál volt. Nicholas Ferrar íróasztala előtt állott, előtte egy lap tiszta papiros, kezében a tollal, melylyel egykor egy-egy mondatot irt le az előtte fekvő nyitott könyvből. Ő maga kiváló tudós volt s azonkívül nagy nyelvész is, munkájában két kedvenc öcscse Nicholas és Ferrar és húga Mary Collett segédkeztek neki, mert nagybátyjuk már gyermekkorukban felfedezve bennük a tudományok iránt való érdeklődést és igen gondos nevelésben részesítette őket. Mary Collett most éppen nem vett részt mind