Alkotmány, 1904. november (9. évfolyam, 262-287. szám)
1904-11-01 / 262. szám
ALKOTMÁNY. 282. szám,__________ 2 Kedd, 1904. november 1. Isten ments, hogy Tisza Magyarországon ennyire megrontsa a békét, elég volt nekünk egy ónodi országgyűlés. Hitelviszonyaink. Irta: Udvary Ferenc országgyűlési képviselő. Budapest, október 31. A gazdasági élet alapján fejlődött hitelviszonyok jelenleg még kialakulásban vannak. Ezért változik a jelzálogkamatláb is. Ezért lesz még mindig olcsóbb és olcsóbb a törlesztéses kölcsön. Amíg tehát a föld értékének a meghatározását bizonyos normatívumok alapján meg nem lehet állapítani, addig mindig módja van az adósnak a tartozását olcsóbb kamatlába törlesztéses kölcsönre átváltoztatni. Ez nemzetgazdászatilag jól is van így. Ez a gazdasági haladás jele. Igaz, de van-e módja a jelzálogadós kisembernek a konverzió keresztülvitelére. Ehhez befektetés kell. Pénz kell. Itt merül fel a személyi hitelkérdésnek a fontossága. Honnan teremtsen elő az adós újabb hitelt arra, hogy a függő adósságát és a konvertálandó hitelét egyensúlyban tudja tartani addig, amíg a konverzió tényleg megtörtént, ha nincsen személyi hitele? Ennek a hiányában képtelen a konverzióhoz szükséges közvetítő kölcsönt megszerezni, így tehát a folyton olcsóbbá váló törlesztéses kölcsön a nép zömére nézve csak üres elmélet. Számosan vannak ugyan, akik az úgynevezettjelzálogforgalmi irodák révén konvertálnak. Ilyen című és ehhez hasonló nevű üzlet ezer és ezer számra virágzik az országban. De ha az adós az esetleg sikerült konverzió után a számadásait átvizsgálja, akkor ébred csak a szomorú valóra, csöbörből vödörbe esett. Igen sok pénzébe került a közvetítés. A jelzálogadóssága több lett. Miért? Mert az az állapot, míg a közvetítő iroda hosszas huzavonával járó információbeszerzés után meggyőződött arról, hogy az adós vagyonilag elég jó arra, hogy a hatalmas közvetítési díj fejében annak a konverzió idejére szükséges személyi hitelt megszerezze, igen sok pénzt emésztett föl. Kinek a vagyona rovására ment ez ? A mi népünk sínyli meg ezt. Van még egy rosszabbik eset is. Ez az, ha a közvetítő személyi hitel megszerzésére nem vállalkozik a forgalmi iroda, mert «ő csak rendezett telekkönyvvel dolgozik.» Ekkor a gazda itt ül ezen a szép munkanapon a korcsmában és iszik. — Igaz. De inni is csak kell, meg szórakozni is. Ezt nemcsak az uraknak rendelték így, hanem mindenkinek. Hát iszom. Végre is sem több, sem kevesebb nem lesz ezzel... — Hanem maradjunk a tárgynál. A tárgynál, amely még nincs befejezve. — Hát amint mondom: sok a kontrás és kevés a fizető ... Az iparost nem becsülik. Az ipari munka tehát nem nemesít, az ipari munkások nem nemesek. Aki közülök ki akarna emelkedni, annak a társadalom sűrű méhrajában nincs hely, nincs itt, hogy feljusson, mert mindent pénz, protekció, avagy egy magasabb születés privilégiumánál fogva foglal le. Az emberek egymást csalják és abból élnek, nem tisztán a becsületes, igaz munkából, ezért nincs a munkának érdeme, a munkálkodónak a társadalomban megillető becsülete. A pénz ma az uralkodó materializmus, vele jár szükség esetén a protekció. Én mindkettőtől távol állok, vagy inkább ezek állnak távol tőlem. Hanem most minden másként lesz, uram! Meg fog változni a világ sorsa. A megváltoztatáson fáradozok én is azokkal, akik ha észszerűen cselekszenek, jól cselekszenek. Nem várnak semmit a kormánytól, semmiféle intézményektől, hanem saját fejüktől, saját kezüktől, melylyel állapotukon javítani is fognak. Az ember kifáradt a hosszú beszédben. Megtörölte a homlokát és igy fejezte be a beszédét : — Az egész világ dolgozó emberei uiniszállóba játszó zenészek, akik örökös hangversenyt tartanak e világszínházban, hol a hallgató és nézőközönség földi istenekből és angyalokból áll. Halnem másképp lesz, másképp!... higyye el,uram, kénytelen a közvetítő személyi hitelt saját maga megszerezni azért, hogy olyan közben eső terheket, amelyekre az elsőbbséget nem adták meg neki, ki tudja fizetni. Pénzintézet rendszerint nem adja meg azt, mert «ő meg csak első helyre ad.» így tehát magánosra szorul. Ennek az állapotnak aztán rendszerint az a vége, hogy az olcsóbb kamatú konverzió helyett a birtokából kiforgatták a támasz nélküli adóst, így jut a mi népünk ősi földje idegen kézre. A saját erőnk céltudatos csoportosításával módunkban van ezt a veszedelmet elhárítani. A nemzeti vagyonnak azt a tekintélyes részét, amely a mi népünk megtakarított pénze, olyan gócpontokba kell tehát irányítani, ahol a népnek az egyéni tisztességét meg tudják becsülni. Kevés olyan falu van az országban, ahol ne akadna valaki, aki a falu minden egyes emberét és ennek a hitelviszonyait ne ismerné s ha ez egy széleskörű szervezetnek a bizalmi férfia, akkor bizvást előkerül mindenkinek, akit megillet, a szükséges személyi hitel. A mi népünk megérdemli azt, hogy a hivatottak az ő bajaikkal törődjenek. A hitelkérdésnél nemcsak a «becégezett firmának» van arra jussa, hogy az ő hiteltétele tekintessék az egyedüli tisztességes alappal bíró hiteligénynek. Joga van ehhez a mi népünknek is. Budapest, október 31. Az országgyűlés néppárt tagjai ez után felkéretnek, hogy a képviselőház november 3-ai és következő ülésein mennél teljesebb számban jelenjenek meg. A kérelem okai ismertek. A politikai helyzetben újabb változás nincs. Az összes ellenzéki pártok készülnek, mindegyik a maga elvi alapján, a leghevesebben megakadályozni már a pénteki ülésen Tisza házszabályrevíziós tervét. Az összes ellenzéki képviselők száma meghaladja a 160-at s ha ezeknek csak a fele vesz tevékeny részt a Tisza gróf terve ellen okvetlenül megindítandó harcban, olyan parlamenti csaták várhatók legközelebb, aminekhez képest a tavaszi obstrukció leghevesebb jelenetei valóságos pásztoridillek. Érzi ezt Tisza István gróf s ezért már a csütörtöki ülésre (amelyen különben is Münnich Aurél inkompatibilitási esete miatt kisorsoltatik a zsűri) berendelte a szabadelvű pártnak minden éplábú tagját. Ugyanezt tették az ellenzéki pártok is, olyannyira. Ez volt a vége a mondanivalójának. Nagyon örült, hogy meghallgatta valaki. Nemsokára egy asszony lépett a kávéházba, aki körülnézett és amikor megpillantotta az embert, odajött. A felesége volt. Abból győződtem meg, hogy irgalmatlanul korholta az urát, azt az elégedetlen embert, aki elfelejtette, hogy hétfőn dolgozni szoktak az emberek. Mikor már leszedett róla minden tisztességet, karonfogta és felemelte a székről. Az ember engedelmeskedett kezet adott és ment. Azután kezdtem sajnálni szegényt, mert ki tudja, tehet-e róla, hogy mostoha sorsa a nagy ábrándozók közé sodorta ? Aztán utánna gondoltam, hogy miért is nem adtak ennek is egy kis hivatalt, ahol «kontrázhatna», legalább nem vált volna belőle mindent gyűlölő, munkakerülő szocialista! Toll. Jön a király ... — Az Alkotmány eredeti tárcája. — Kedélyes kis társaság ült együtt a fürdőtelep egyik vendéglőjében , alig vetettek ügyet a bus cigánynótákra. Valami vig keringő vagy operettrészlet jobban illett volna a hangulatukhoz, de a cigányprímás — egy fekete képű gyerek — következetesen csapott át egyik szomorú nótából a másikba, mintha mondani akarta volna, csak azért is. És sajátságos, hogy ez a tántoríthatlan dac lassan kint győzedelmeskedett. Addigaddig jitt a hegedű, mig végre megszakadt a jókedv s a sokáig kacaj egyszerre elnémult s mélabús mosolylyá változott, mint mikor a ragyogó nap elé sötét felhő kerül s árnyékkal takar be mindent A társaságnak néhány katonatisztje hirtelen összenézett s jelentősen néztek Piroska Kálmánra, a lányos arcú kis hadnagyra, amint Szerény Etushoz hajlik s valamit súg. Az alig tizenhét esztendős, nagyszemü leány némán intett igent fejével s az idősebbek könnyen kitalálhatták, hogy itt most arról a bizonyos nótáról, az «Én nótámról» volt szó. A hadnagyocska felkelt, oda súgott a cigányprímáshoz, kielégülten mosolygott (mégis csak legyőztem e társaság bántó vigságát) s ahogy intett a fejével, egy időben hirtelen fordulattal uj dalba kezdett, ráfektette arcát a hegedűre s úgy sírta el az «őszi rózsa, fehér őszi rózsa» nótáját. Pistaffy Kálmán tanár, a harminc éves férfiak gúnyos mosolyával nézte a «fiatalokat®, amint Piroska hadnagyot és Etust nevezték s fáradtan szólalt meg: — Abszurdum drusza, abszurdum Etuska, Fehér is, őszi rózsa is. Vagyok én is fehér (s a homloka körül néhány hajfürtre mutatott) s a nyár és a tavasz is elmúlt. Közeledik im a negyedik X. Az ősz. — Sohse bántson ez téged öreg, — szólt Piroska Kálmán hadnagy úr. — Voltál te is huszonkét éves. A professzor halkan mormogta: — Az, tizenkét év előtt... Szerény Etus erre közbeszól: — Csak harmincnégy éves? Mi az? Tizenhét esztendővel idősebb csak, mint én. A társaságnak minden egyes tagja megdöbbent e szavakra. Mind Etusra nézett s a leány sejtve, hogy talán elárulta magát, mélyen elpirult. Csupán Pistaffy tekintete volt hálás, amint szép barna szemeivel végig simogatta a leány selymes arcát, mintha meg akarná köszönni e nyilatkozatát. A hadnagyocska meg egyszeriben rosszkedvű hogy a Kossuth-pártnak békepártja is zárt sorokban készül felvonulni. A hevesebb vérű ellenzékiek terve az, hogy az ellentállást Tisza ellen már Tisza indokoló beszéde legelején kell meg is kezdeni, a mérsékeltebb harciasak ellenben úgy vélekednek új gyanús forrás, a N. Fr. Pr. szerint, hogy az indokolást meg kell hallgatni. Hát ez az indokolás pénteken lesz valószínűleg. Feltéve most, hogy sikerül Tiszának bármily áron összeülni azt a híres 21-es bizottságot, annak elnöke szabadelvű forrás szerint (miután Andrássy Gyula gróf retust adott Tiszának) Dániel Ernő kereskedelmi báró, előadója Rohonyi Gyula, a született «előadó» lenne. A szabadelvű pártból pedig ez esetben 10—20-an kilépnének. Újabban, egy vidéki lapban, a betegségéből felgyógyult Beöthy Ákos igen élesen nyilatkozott Tisza terve ellen. A főrendiház plénuma november 11-én ülést tart, melyen a képviselőházban elfogadott törvényjavaslatokat fogja tárgyalni. A főrendiház pénzügyi bizottsága november 7-én, hétfőn, déli 12 órakor ülést tart. Napirendje a Magyarország és Horvát-Szlavonországokkal 1900. és 1901. évekre történt leszámolás tárgyában a magyar királyi állami számvevőszék által beadott jelentésekre hozott képviselőházi határozatok tárgyalása. A főrendiház gazdasági bizottsága november 9-én, szerdán, délután 5 órakor ülést tart. Napirendje a főrendiház bevételeiről és kiadásairól 1904. évi julius 1-től szeptember 30-ig a háznagy által vezetett számadások megvizsgálása. Az alsóbbrendű katholikus papok hagyatéka. Az igazságügyminiszter és a vallás-és közoktatásügyi miniszter ez év június 19-én, mint ismeretes, együttes rendeletet bocsátott ki a végrendelet nélkül elhalt alsóbbrendű katholikus papok hagyatéka tárgyában. A rendeletekkel annak idején foglalkoztunk s megírtuk, hogy a rendelet az örökösödési eljárásról szóló 1894. évi XVI. törvénycikken alapul és a papi hagyatékokra vonatkozó anyagi jogszabályokat érintetlenül hagyva, szabályozza a végrendelet nélkül elhalt, alsóbbrendű papok hagyatékának felosztásánál követendő eljárást. Most Várady L. Árpád dr. c. püspök kultuszminiszteri osztálytanácsos nagy szolgálatot tett az érdekelt papságnak, midőn ezt a rendeletet azon törvényszakaszok és rendeletek teljes közlésével , amelyekre hivatkozás történik s melyek az