Alkotmány, 1904. december (9. évfolyam, 288-314. szám)

1904-12-01 / 288. szám

alkotta,Any. 288. szám, arra, hogy béékés úton intézze el az ügyet. Nevezete­sen, hogy host az ellenzék hajlandó átereszteni kellő időre az ind­emnitást és a házszabályrevíziós 21 tagú bizottság megválasztásába beleegyezve, abba tagokat küldi olyképpen, hogy a jelentést még ezen az országgy­ű­lésen letárgyalhassák és a házszabályo­kat a jövő országgyűlésre érvényesítsék, akkor Tisza hajlandó az egész lex-Daniel megsemmisítésébe beleegyezni s a továbbiakat az uj választásoktól tenné függővé. Az uj választások mindenesetre meglesznek a most következő tavaszon március első hetében. A kormány részéről a választások legfőbb intézésével meg van bíztva Sándor János belügyminiszteri állam­titkár. A kormánypárti központ részéről a hivatalos intézőség főn­öke, az Erdélyen innen levő részekre Vojnits Istvá­n báró és az erdélyi részekre Dornel Gábor, kik mind a ketten a szabadelvű párt elnök­ségét képezik kl. Azokat a képviselőket, akik közelebb­ről beszámoló beszédet tartanak, már fel is hatal­mazták, hogy az új választásokat jelentsék be. Széll Kálmán jelölése. Szomba­thelyről táviratozzák. A Széli-párti választók elhatározták, hogy december 5-ére nagygyűlést hívnak egybe, amelyen Széll Kálmánt felkérik a képviselői jelöltség elfogadására. Teg­nap megalakult a szentgotthárdi választókerület­ben a szövetkezeti ellenzéki párt, amely decem­ber 11-én tart nagygyűlést s ugyancsak egy­hangúlag Széll Kálmánt jelöli a kerület kép­viselőjéül. A miniszterelnök Győrött. Tisza István gróf miniszterelnök — amint Győr­ből jelentik — csütörtökön délelőtt 10 órakor érke­zik Győrbe. A miniszterelnök kíséretében Győrbe utaznak Vojnits István báró, Vojnits Sándor, Erdély Sándor, Nagy Ferenc, Vörös László, Milnnich Aurél, Lónyay Sándor, Lónyay Géza, Daróczy Aladár, Krecsmarik János, Bujanovics Gyula, Gajáry Géza, Tuba János, Szőls Pál, Belitska Béni, Szaczelláry Györ­­y, Telecsky Kristóf, Révai Mór, Horánszky La­jos, Heltai Ferenc, Wolfner Tivadar és Katona Mór képviselők stb. A pártgyűlés Kautz Gusztáv nyugal­mazott akadémiai igazgató elnöklete alatt fél tizen­egykor kezdődik. Gyűlés után közebéd lesz. Plósz Sándor lemondása. A Nap írja: Azok az okok, melyek Plósz Sándor lemondását hova­tovább elkerülhetetlenné teszik, régebbi kele­tűek és egy időből valók a katonai perrendtartás reform­jának első komoly kísérletével. Az új katonai bűnvádi eljárás munkálatainak megindításánál ugyanis katonai részről, mint megdönthetetlen alapelvet állí­tották fel, hogy a tárgyalás nyelve nem lehet egyéb, mint a hadsereg szolgálati nyelve. Az természetes, hogy a más nyelven nem beszélő katonát, úgy mint eddig, anyanyelvén hallgatják ki; az ítéletnek kihir­detése azonban, szintén úgy, mint eddig, is­mét német nyelven történnék, úgy tudjuk, hogy Plósz miniszternek komoly aggodalmai voltak az iránt, vájjon az új perrendtartás folytán a katonai bíróságnál tárgyaló magyar ügyvédek kényszeríthetők-e arra, hogy Magyaroszágon németül tárgyaljanak. Ebből a perrendi kérdésből csirázódtak ki Plósz aggodalmai, melyeknek ugyan már Fejérváry minisztersége alatt is több ízben ki­fejezést adott, de amelyek — mivelhogy akkor a katonai perrendtartás reformja még a jövő kérdése volt — akkor nem tették akuttá a miniszter lemon­dását. Mikor azonban mostanában a katonai per­­rendtartás a legközelebbi politikai jövő kérdésévé vált: akuttá lettek azok a differenciák, melyek eddig lappangtak. És itt leli magyarázatát az az oldaltá­madás, melylyel a kormány újságja nemrég Plusz minisztert megtisztelte, akkor éppen az aktualitás küszöbén állott a katonai perrend. Most azonban közbejött a parlamenti erőszak, mely minden más kérdést háttérbe szorít s igy eltolódik a Plósz le­mondásának ideje is. Mentül tovább tart hát ez a politikai válság, annál távolabb időre esik Plósz lemondása. Beöthy Ákos a helyzetről. A kassai függetlenségi párt és a kassai egyesült ifjúság egy közös megbízottja tisztelgett ma Kassa város képviselőjénél, Beöthy Ákosnál s jelentést tett neki a kassai tüntetésekről és a polgárság és ifjú­ság akciójáról. A még mindig gyengélkedő képviselő örömmel vette tudomásul a kassaiak hazafias állás­­foglalását s szívélyes üdvözletét küldötte nekik. Majd az ellenzéki pártok szövetkezése felett örömé­nek adott kifejezést s a végzet ujját látja a szö­vetkezésben, melyen ő és társai harminc év óta sikertelenül fáradtak s melyet most ennek a terv­nek egyik legnagyobb ellensége s a nemzeti jo­gok eltiprójának erőszakos fellépése valósított meg. A neves politikus a helyzetet súlyosnak találja, de nem reménytelennek. Ha az ellenzéki koalíció telje­síti kötelességét, ha szétmegy az országba s ráveti magát teljes erővel a kerületekre, úgy nemcsak a jelenlegi válságos és súlyos helyzetet, de az ország­­nak régi bajait is orvosolhatja és győzelméhez két­ség nem fér. Mindenesetre az a legfontosabb — mondja Beöthy — hogy a szövetkezett ellenzék jö­vőben is legalább addig, míg a politikai életet meg­tisztítja a nemzetre veszedelmes alakoktól, vállvetve munkálkodjék s taktikai és más kicsinyes kérdések az összhangot meg ne zavarják. Ezután ismét vissza­tért a kassai dolgokra s újólag kifejezte a hazafias kassai polgárok állásfoglalása fölötti örömét. A parlamenti rendőrség. Az «Az Újság» ma ezeket írja: «Nem kidobók lesznek ők, hanem rendőrök a szó szoros értel­mében. Arra az átmeneti időre, amig az ellen­zék szentélyében fenyegeti meg a házelnököt, a minisztereket s mindenkit, aki velük nem egy követ fut, a háznagyi hivatalnak s a képviselő­­ház elnökségének kötelessége gondoskodni a törvényhozásban is az egyéni épségről és sza­badságról. Ne féljenek, őket is védi ez a dara­­bant-csapat, ha más nem támadja őket, saját maguktól. Nagy hálával fogadhatják a mai álla­potnak kényszerűen megfelelő intézkedést, mert lesz, aki visszatartja őket haragjukban.» Csálvossy Béla háznagy ma egy újságíróval folytatott beszélgetésben elismerte, hogy Per­­czel Dezső elnök egyelőre negyvenkét tagból álló «parlamenti őrség»-et szervezett, amelynek az a feladata, hogy karhatalmat képezzen az elnök kezében. A dolog előzménye az, hogy bi­zalmas természetű rendeletek mentek szét a ke­rületi csendőrparancsnokságokhoz, valamint a honvédhatóságokhoz is, hogy az altisztek közül «megbízható és kiválóan izmos» embereket ál­lítsanak a képviselőház elnökének rendelkezé­sére. Erre a rendeletre 176 ember jelentkezett a háznagyi irodában. Egyenként megvizsgálták őket és kihallgatták még politikai nézeteik felől is. Úgy látszik, hogy a feleletek nem voltak nagyon ki­elégítők, mert csak 42-öt akceptáltak, noha hetven főre tervezték a csapatot. Húsz csendőr­­őrmester és huszonkét honvédőrmester vált be. Föleskették őket, de nem tudatták velük részle­tesen, hogy mi lesz a kötelességük. Közvetlen parancsnokuk a háznagy lesz, de alárendelik őket a tételembiztosnak is. Az elnöki emelvé­nyen és az előadói szék körül lesznek elhelyezve a legfőbben, azonkívül a terem minden ajtaja előtt kettő-kettő fog állani. Fekete ruhát kapnak a darabantok, nemzeti színű vállszalaggal. Fegyvert — mint hiva­talosan mondják — «külsőleg» nem fognak viselni. A kilépettek: Széchényi Viktor gróf, a bodajki kerület or­szággyűlési képviselője nyílt levelet intézett vá­lasztóihoz, melyben megokolja a szabadelvű pártból történt kilépését. A nyílt levél a többek között ezeket mondja: A képviselőházban folyó hó 18-án történt törvénytelen szavazás súlyos aggodalmakat ébresztett keblemben. Az ob­­strukció leküzdésére irányuló törekvésben egy oly cselekményt kockáztatott meg a kormány, mely a legsúlyosabb aggályokat támasztja ben­nem és amiben oly orvosságot látok, mely rosz­­szabb a betegségnél. Elítéli a minduntalan való obstruálást, de érthetőnek, jogosnak és szüksé­gesnek tartja az obstrukciót akkor, mikor nem­zeti jogaink megvédésére vagy nemzeti kívánal­maink megvalósítására egyéb eszköz rendelke­zésünkre nem áll, ezért — speciális közjogi hely­zetünket tekintve — lehetőségének fentartását határozottan óhajtja. A házszabályok becsületes, a szólásszabadság megsértése nélkül való módosítása meggyőződé­sem szerint parancsoló szükség. Kész is voltam az azokban körülírt erélyesebb rendszabályok használatában Tisza grófot támogatni, azon tör­vénytelen módot azonban, amelylyel a többség azt megvalósítani akarja, elítélem, mert oly jog­szabályoktól, melyről a nemzet nagy része már eleve kijelenti, hogy törvénytelen volta miatt , magára kötelezőnek soha elismerni nem fogja, nem várhatom a helyzet orvoslását. Egyelőre nem fogok semmiféle párthoz csatlakozni, mert hibáztatom az összes ellenzéket, hogy a 21-es bizottságba való belépés megtagadása által a házszabály-reform normális tárgyalását megaka­dályozta. Komoly és nehéz idők fognak reánk következni, oly idők, melyekben minden honfi­nak teljes higgadtságára és józan ítéletére lesz szükség, azért kérve kérlek Titeket, bármi tör­ténjék is, tartózkodjatok szenvedélyes vagy el­hamarkodott ítélettől, bízzatok a Magyarok Istenében, ki ezer esztendőn át megtartotta a hazát és ezentúl sem fogja elhagyni! Salamon Géza, az ólublói kerület képviselője, aki szintén kilépett a szabadelvű pártból, teg­nap Szepesófalván tisztára intelligenciából álló választóközönség előtt beszámolót mondott, melyben ki­fejtette a szabadelvű pártból történt kilépésének indokát, elítélve a miniszterelnök által használt erőszakot. A beszámoló után a választók bizalmukról biztosították képviselő­­jöket. Apáthy István beszéde. Említettük mai lapunkban, hogy a kolozsvári egyetemi ifjúság Kiss Mór egyetemi rektor elnöklete alatt tegnap nagyszabású tiltakozó gyűlést tartott a bu­dapesti egyetemen történt vérengzések miatt. A gyűlé­sen megjelent Apáthy István dr. egyetemi tanár is, aki a következő beszédet mondotta: Egyetemi polgárok! Fiatal barátaim ! Mindig el­szomorított, ha láttam, hogy az egyetemi ifjúság beleszól a napi politika kérdéseibe, még inkább elszomorít, ha magát egyes pártok céljaira eszközül adja. Ti még nem tartozhattok egyik párthoz sem, ti csak magyarok lehettek, nektek a pártok fölött kell állanotok­, a világot a majdani tettekre elő­készítő idealizmus tükörében kell néznetek, amely tükör egy élesre fent kardnak, a haza vé­­delmére tartogatott kardnak lap ára legyen csi­szolva. Használatban a legfényesebb egyver is foltokat kap és a jóféle dam­aszkusi penge nem­ arra való, hogy vele a politikai élet utjain fel­növekedő burjánt kaszáljuk. A kardra csiszolt tükörben nézzétek ti nyugton az élet folyását, vala­meddig a nemzet szive egy-egy örömtől hangosabban nem dobog, avagy össze nem szorul a gyásztól. A ti szivetekben is hangozzék vissza a hazának min­den öröme, gyásza és van, amikor nem lehet, hogy az ilyen érzelmeknek hangos kifejezést ne adjatok; van, amikor meg kell mondanotok a hazának, hogy a jobb jövendő a ti szigetekben csírázik. Ezért látom én is örömmel, hogy hallgatni most sem akartok, mert gyásza van az egész hazának és nektek, egyetemi ifjúság, a gyászból külön rész is jutott. Gyásza van a hazának, gyilkos ököl sújtott a magyar szabadságra ! Lelkünkben összeomlott egy egész világ, a királyi esküvel megpecsételt alkotmány szilárdsága, a törvények szentségébe v tett hitnek világa. Íme, az erősnek joga van teliporni törvényt és ősi hagyományt és a gyön­gébbnek nincs igaza, hogy ragaszkodott az olta­lomhoz, amelyet neki a törvény és hagyomány ígért. A parlamenti többség az erő ököljogán a ki­sebbségtől még a szólásszabadságot is elveheti. Mi azt hittük eddig, hogy a törvények egyik leg­főbb feladata a gyengébbet védeni az erő­sebbik ellen, aki erejének tudatában úgyis min­dig hajlik az erőszakra és leginkább megdöb­bent, ha felismerjük, hogy kire, mire támasz­kodik az erőszak, hol van számára forrása az erő­nek? Az ág az oláhok képviselője talán magára támaszkodott? Bármekkorára dagasztotta is keblét a hatalom érzete, Tisza István ily­enhitt még­sem lehetett. A parlamenti többségnek feltétlen támoga­tásában bízott talán ? A többség neki csak cinko­sokat adhatott, de bajtársakat nem ad. Az ugrai kiáltványos jól tudhatja, hogy az a többség nem az övé, hanem a mindenkori hatalomé. Amikor Bánffy Dezsőt sok jó magyar sajnálata kísérte a bukásba, annak a pártnak egy tagja sem követte az előbb annyira ünnepelt Bánffyt sem a visszavonulásba, sem később az ellenzékre és most, amikor Széll Kálmán is hátat fordít a Tisza politikájának, a Széll Kálmán egykori nagy többsége listának üvölti tovább a diadalt. Ha a koronának jobbik belátása, amit az egész nemzet színe óhajt, vagy a bécsi kö­rök ármánykodása, amitől állandóan retteghet a ma­gyar, ma kiteszi Tisza Istvánt a miniszterelnöki bársonyszékből, az ő tántoríthatatlan többsége lesz az első, amely őt kiközösíti és örök hűséget eskü­szik annak a bárkinek, akit a király az ő helyébe ültet. Többsége és pedig minden körülmények között állandó többsége csak a bécsi hatalomnak, a bécsi akaratnak van. Tisza csak a bécsi akaratra támasz­­kodhatik és az éppen a legnagyobb gyászunk, hogy ezt az ő merénylete oly világossággal tárja elénk. _________________________________. Csütörtök, 1904. december 1.

Next