Alkotmány, 1904. december (9. évfolyam, 288-314. szám)
1904-12-01 / 288. szám
alkotta,Any. 288. szám, arra, hogy béékés úton intézze el az ügyet. Nevezetesen, hogy host az ellenzék hajlandó átereszteni kellő időre az indemnitást és a házszabályrevíziós 21 tagú bizottság megválasztásába beleegyezve, abba tagokat küldi olyképpen, hogy a jelentést még ezen az országgyűlésen letárgyalhassák és a házszabályokat a jövő országgyűlésre érvényesítsék, akkor Tisza hajlandó az egész lex-Daniel megsemmisítésébe beleegyezni s a továbbiakat az uj választásoktól tenné függővé. Az uj választások mindenesetre meglesznek a most következő tavaszon március első hetében. A kormány részéről a választások legfőbb intézésével meg van bíztva Sándor János belügyminiszteri államtitkár. A kormánypárti központ részéről a hivatalos intézőség főnöke, az Erdélyen innen levő részekre Vojnits István báró és az erdélyi részekre Dornel Gábor, kik mind a ketten a szabadelvű párt elnökségét képezik kl. Azokat a képviselőket, akik közelebbről beszámoló beszédet tartanak, már fel is hatalmazták, hogy az új választásokat jelentsék be. Széll Kálmán jelölése. Szombathelyről táviratozzák. A Széli-párti választók elhatározták, hogy december 5-ére nagygyűlést hívnak egybe, amelyen Széll Kálmánt felkérik a képviselői jelöltség elfogadására. Tegnap megalakult a szentgotthárdi választókerületben a szövetkezeti ellenzéki párt, amely december 11-én tart nagygyűlést s ugyancsak egyhangúlag Széll Kálmánt jelöli a kerület képviselőjéül. A miniszterelnök Győrött. Tisza István gróf miniszterelnök — amint Győrből jelentik — csütörtökön délelőtt 10 órakor érkezik Győrbe. A miniszterelnök kíséretében Győrbe utaznak Vojnits István báró, Vojnits Sándor, Erdély Sándor, Nagy Ferenc, Vörös László, Milnnich Aurél, Lónyay Sándor, Lónyay Géza, Daróczy Aladár, Krecsmarik János, Bujanovics Gyula, Gajáry Géza, Tuba János, Szőls Pál, Belitska Béni, Szaczelláry Györy, Telecsky Kristóf, Révai Mór, Horánszky Lajos, Heltai Ferenc, Wolfner Tivadar és Katona Mór képviselők stb. A pártgyűlés Kautz Gusztáv nyugalmazott akadémiai igazgató elnöklete alatt fél tizenegykor kezdődik. Gyűlés után közebéd lesz. Plósz Sándor lemondása. A Nap írja: Azok az okok, melyek Plósz Sándor lemondását hovatovább elkerülhetetlenné teszik, régebbi keletűek és egy időből valók a katonai perrendtartás reformjának első komoly kísérletével. Az új katonai bűnvádi eljárás munkálatainak megindításánál ugyanis katonai részről, mint megdönthetetlen alapelvet állították fel, hogy a tárgyalás nyelve nem lehet egyéb, mint a hadsereg szolgálati nyelve. Az természetes, hogy a más nyelven nem beszélő katonát, úgy mint eddig, anyanyelvén hallgatják ki; az ítéletnek kihirdetése azonban, szintén úgy, mint eddig, ismét német nyelven történnék, úgy tudjuk, hogy Plósz miniszternek komoly aggodalmai voltak az iránt, vájjon az új perrendtartás folytán a katonai bíróságnál tárgyaló magyar ügyvédek kényszeríthetők-e arra, hogy Magyaroszágon németül tárgyaljanak. Ebből a perrendi kérdésből csirázódtak ki Plósz aggodalmai, melyeknek ugyan már Fejérváry minisztersége alatt is több ízben kifejezést adott, de amelyek — mivelhogy akkor a katonai perrendtartás reformja még a jövő kérdése volt — akkor nem tették akuttá a miniszter lemondását. Mikor azonban mostanában a katonai perrendtartás a legközelebbi politikai jövő kérdésévé vált: akuttá lettek azok a differenciák, melyek eddig lappangtak. És itt leli magyarázatát az az oldaltámadás, melylyel a kormány újságja nemrég Plusz minisztert megtisztelte, akkor éppen az aktualitás küszöbén állott a katonai perrend. Most azonban közbejött a parlamenti erőszak, mely minden más kérdést háttérbe szorít s igy eltolódik a Plósz lemondásának ideje is. Mentül tovább tart hát ez a politikai válság, annál távolabb időre esik Plósz lemondása. Beöthy Ákos a helyzetről. A kassai függetlenségi párt és a kassai egyesült ifjúság egy közös megbízottja tisztelgett ma Kassa város képviselőjénél, Beöthy Ákosnál s jelentést tett neki a kassai tüntetésekről és a polgárság és ifjúság akciójáról. A még mindig gyengélkedő képviselő örömmel vette tudomásul a kassaiak hazafias állásfoglalását s szívélyes üdvözletét küldötte nekik. Majd az ellenzéki pártok szövetkezése felett örömének adott kifejezést s a végzet ujját látja a szövetkezésben, melyen ő és társai harminc év óta sikertelenül fáradtak s melyet most ennek a tervnek egyik legnagyobb ellensége s a nemzeti jogok eltiprójának erőszakos fellépése valósított meg. A neves politikus a helyzetet súlyosnak találja, de nem reménytelennek. Ha az ellenzéki koalíció teljesíti kötelességét, ha szétmegy az országba s ráveti magát teljes erővel a kerületekre, úgy nemcsak a jelenlegi válságos és súlyos helyzetet, de az országnak régi bajait is orvosolhatja és győzelméhez kétség nem fér. Mindenesetre az a legfontosabb — mondja Beöthy — hogy a szövetkezett ellenzék jövőben is legalább addig, míg a politikai életet megtisztítja a nemzetre veszedelmes alakoktól, vállvetve munkálkodjék s taktikai és más kicsinyes kérdések az összhangot meg ne zavarják. Ezután ismét visszatért a kassai dolgokra s újólag kifejezte a hazafias kassai polgárok állásfoglalása fölötti örömét. A parlamenti rendőrség. Az «Az Újság» ma ezeket írja: «Nem kidobók lesznek ők, hanem rendőrök a szó szoros értelmében. Arra az átmeneti időre, amig az ellenzék szentélyében fenyegeti meg a házelnököt, a minisztereket s mindenkit, aki velük nem egy követ fut, a háznagyi hivatalnak s a képviselőház elnökségének kötelessége gondoskodni a törvényhozásban is az egyéni épségről és szabadságról. Ne féljenek, őket is védi ez a darabant-csapat, ha más nem támadja őket, saját maguktól. Nagy hálával fogadhatják a mai állapotnak kényszerűen megfelelő intézkedést, mert lesz, aki visszatartja őket haragjukban.» Csálvossy Béla háznagy ma egy újságíróval folytatott beszélgetésben elismerte, hogy Perczel Dezső elnök egyelőre negyvenkét tagból álló «parlamenti őrség»-et szervezett, amelynek az a feladata, hogy karhatalmat képezzen az elnök kezében. A dolog előzménye az, hogy bizalmas természetű rendeletek mentek szét a kerületi csendőrparancsnokságokhoz, valamint a honvédhatóságokhoz is, hogy az altisztek közül «megbízható és kiválóan izmos» embereket állítsanak a képviselőház elnökének rendelkezésére. Erre a rendeletre 176 ember jelentkezett a háznagyi irodában. Egyenként megvizsgálták őket és kihallgatták még politikai nézeteik felől is. Úgy látszik, hogy a feleletek nem voltak nagyon kielégítők, mert csak 42-öt akceptáltak, noha hetven főre tervezték a csapatot. Húsz csendőrőrmester és huszonkét honvédőrmester vált be. Föleskették őket, de nem tudatták velük részletesen, hogy mi lesz a kötelességük. Közvetlen parancsnokuk a háznagy lesz, de alárendelik őket a tételembiztosnak is. Az elnöki emelvényen és az előadói szék körül lesznek elhelyezve a legfőbben, azonkívül a terem minden ajtaja előtt kettő-kettő fog állani. Fekete ruhát kapnak a darabantok, nemzeti színű vállszalaggal. Fegyvert — mint hivatalosan mondják — «külsőleg» nem fognak viselni. A kilépettek: Széchényi Viktor gróf, a bodajki kerület országgyűlési képviselője nyílt levelet intézett választóihoz, melyben megokolja a szabadelvű pártból történt kilépését. A nyílt levél a többek között ezeket mondja: A képviselőházban folyó hó 18-án történt törvénytelen szavazás súlyos aggodalmakat ébresztett keblemben. Az obstrukció leküzdésére irányuló törekvésben egy oly cselekményt kockáztatott meg a kormány, mely a legsúlyosabb aggályokat támasztja bennem és amiben oly orvosságot látok, mely roszszabb a betegségnél. Elítéli a minduntalan való obstruálást, de érthetőnek, jogosnak és szükségesnek tartja az obstrukciót akkor, mikor nemzeti jogaink megvédésére vagy nemzeti kívánalmaink megvalósítására egyéb eszköz rendelkezésünkre nem áll, ezért — speciális közjogi helyzetünket tekintve — lehetőségének fentartását határozottan óhajtja. A házszabályok becsületes, a szólásszabadság megsértése nélkül való módosítása meggyőződésem szerint parancsoló szükség. Kész is voltam az azokban körülírt erélyesebb rendszabályok használatában Tisza grófot támogatni, azon törvénytelen módot azonban, amelylyel a többség azt megvalósítani akarja, elítélem, mert oly jogszabályoktól, melyről a nemzet nagy része már eleve kijelenti, hogy törvénytelen volta miatt , magára kötelezőnek soha elismerni nem fogja, nem várhatom a helyzet orvoslását. Egyelőre nem fogok semmiféle párthoz csatlakozni, mert hibáztatom az összes ellenzéket, hogy a 21-es bizottságba való belépés megtagadása által a házszabály-reform normális tárgyalását megakadályozta. Komoly és nehéz idők fognak reánk következni, oly idők, melyekben minden honfinak teljes higgadtságára és józan ítéletére lesz szükség, azért kérve kérlek Titeket, bármi történjék is, tartózkodjatok szenvedélyes vagy elhamarkodott ítélettől, bízzatok a Magyarok Istenében, ki ezer esztendőn át megtartotta a hazát és ezentúl sem fogja elhagyni! Salamon Géza, az ólublói kerület képviselője, aki szintén kilépett a szabadelvű pártból, tegnap Szepesófalván tisztára intelligenciából álló választóközönség előtt beszámolót mondott, melyben kifejtette a szabadelvű pártból történt kilépésének indokát, elítélve a miniszterelnök által használt erőszakot. A beszámoló után a választók bizalmukról biztosították képviselőjöket. Apáthy István beszéde. Említettük mai lapunkban, hogy a kolozsvári egyetemi ifjúság Kiss Mór egyetemi rektor elnöklete alatt tegnap nagyszabású tiltakozó gyűlést tartott a budapesti egyetemen történt vérengzések miatt. A gyűlésen megjelent Apáthy István dr. egyetemi tanár is, aki a következő beszédet mondotta: Egyetemi polgárok! Fiatal barátaim ! Mindig elszomorított, ha láttam, hogy az egyetemi ifjúság beleszól a napi politika kérdéseibe, még inkább elszomorít, ha magát egyes pártok céljaira eszközül adja. Ti még nem tartozhattok egyik párthoz sem, ti csak magyarok lehettek, nektek a pártok fölött kell állanotok, a világot a majdani tettekre előkészítő idealizmus tükörében kell néznetek, amely tükör egy élesre fent kardnak, a haza védelmére tartogatott kardnak lap ára legyen csiszolva. Használatban a legfényesebb egyver is foltokat kap és a jóféle damaszkusi penge nem arra való, hogy vele a politikai élet utjain felnövekedő burjánt kaszáljuk. A kardra csiszolt tükörben nézzétek ti nyugton az élet folyását, valameddig a nemzet szive egy-egy örömtől hangosabban nem dobog, avagy össze nem szorul a gyásztól. A ti szivetekben is hangozzék vissza a hazának minden öröme, gyásza és van, amikor nem lehet, hogy az ilyen érzelmeknek hangos kifejezést ne adjatok; van, amikor meg kell mondanotok a hazának, hogy a jobb jövendő a ti szigetekben csírázik. Ezért látom én is örömmel, hogy hallgatni most sem akartok, mert gyásza van az egész hazának és nektek, egyetemi ifjúság, a gyászból külön rész is jutott. Gyásza van a hazának, gyilkos ököl sújtott a magyar szabadságra ! Lelkünkben összeomlott egy egész világ, a királyi esküvel megpecsételt alkotmány szilárdsága, a törvények szentségébe v tett hitnek világa. Íme, az erősnek joga van teliporni törvényt és ősi hagyományt és a gyöngébbnek nincs igaza, hogy ragaszkodott az oltalomhoz, amelyet neki a törvény és hagyomány ígért. A parlamenti többség az erő ököljogán a kisebbségtől még a szólásszabadságot is elveheti. Mi azt hittük eddig, hogy a törvények egyik legfőbb feladata a gyengébbet védeni az erősebbik ellen, aki erejének tudatában úgyis mindig hajlik az erőszakra és leginkább megdöbbent, ha felismerjük, hogy kire, mire támaszkodik az erőszak, hol van számára forrása az erőnek? Az ág az oláhok képviselője talán magára támaszkodott? Bármekkorára dagasztotta is keblét a hatalom érzete, Tisza István ilyenhitt mégsem lehetett. A parlamenti többségnek feltétlen támogatásában bízott talán ? A többség neki csak cinkosokat adhatott, de bajtársakat nem ad. Az ugrai kiáltványos jól tudhatja, hogy az a többség nem az övé, hanem a mindenkori hatalomé. Amikor Bánffy Dezsőt sok jó magyar sajnálata kísérte a bukásba, annak a pártnak egy tagja sem követte az előbb annyira ünnepelt Bánffyt sem a visszavonulásba, sem később az ellenzékre és most, amikor Széll Kálmán is hátat fordít a Tisza politikájának, a Széll Kálmán egykori nagy többsége listának üvölti tovább a diadalt. Ha a koronának jobbik belátása, amit az egész nemzet színe óhajt, vagy a bécsi körök ármánykodása, amitől állandóan retteghet a magyar, ma kiteszi Tisza Istvánt a miniszterelnöki bársonyszékből, az ő tántoríthatatlan többsége lesz az első, amely őt kiközösíti és örök hűséget esküszik annak a bárkinek, akit a király az ő helyébe ültet. Többsége és pedig minden körülmények között állandó többsége csak a bécsi hatalomnak, a bécsi akaratnak van. Tisza csak a bécsi akaratra támaszkodhatik és az éppen a legnagyobb gyászunk, hogy ezt az ő merénylete oly világossággal tárja elénk. _________________________________. Csütörtök, 1904. december 1.