Alkotmány, 1905. február (10. évfolyam, 28-51. szám)
1905-02-01 / 28. szám
A ALKOTMÁNY. 28. szám, Szerda, 1905. február 1. rosztáskor két malomkő közé kerülne és teljesen megsemmisülne. Ezen malomkövek egyike volna a szabadelvűek kiolthatatlan gyűlölete, amely például most is Privigyén, Galgócon és másutt is oly monstruózus alakban megnyilatkozott; a másik malomkő pedig volna a nép eddigi rokonszenvének teljes elvesztése. De ha a néppárt ezen túl is, mint eddig, önzetlenül az egyesült ellenzék oldalán fog harcolni, legyen az akár kormánypárti, akár ellenzéki, a jog, törvény és igazságért és semmiféle föltétel alatt nem koalíciónál a most még szabadelvű párttal, ezáltal eddigi prestige-ét továbbra is fentartotta és ha a választási törvényt revideálják, illetve a választók számát legalább megkétszerezik, csupán a felvidéken játszva még 50—60 kerületet elhódít a megbukott szabadelvű párttól. Ne essék szó tehát most a néppártnál a 67-es alap megmentéséről, mert ha ez életképtelen, bizony hiába fogják galvanizálni; sem az egyházpolitikai törvények revíziójáról, mert ennél most sürgősebb az alkotmány megmentése és az országnak a szabadelvű párttól való megszabadítása. Nemzeti követelmény tehát, hogy a szabadelvű párt az ő mostani keretében teljesen megsemmisüljön ! Paska István: Az ország hangulata nagy apostolának, Apponyi grófnak politikája érvényesülni fog és semmitől sem félek inkább, mint attól, hogy a függetlenségi párt a volt szabadelvűekkel egyesülve kijátszanak esetleg minden más ellenzéket, nem gondolva arra, hogy ezzel önmagukat is kijátszszák, mert a régi rendszer hívei addig nem nyugodnának, míg érvényre nem jutnának ismét és akkor kárba veszett ez a nagy és magasztos munka, melyhez hozzáfogható nem volt még 1867 óta s mely, hogy sikerült, a tisztviselőknek is részben érdeme. Mily őszinte az örömöm, hogy ezt tulajdonképpen önök érték el, önök csinálták, mert hiszen semmi kétség, a magyar szó (nem érdemes nagy betűvel kiírni) mindig hangoztatta, hogy ez az egész a klerikális stb., stb. tábor műve. No, ha így van, akkor Isten éltesse ezt a lelkes tábort, annak minden tagját, legkiváltképp pedig ősz vezérét, Szent István birodalmának legmagasztosabb katholikus alakját, Zichy Nándor grófot! Adjon neki és vele a szeretetben és a keresztény Magyarország restaurálásában egyesült minden hívének erőt és kitartást nagy és magasztos céljuk elérésére. A nemzetnek minden fia pedig mondjon nekik hálát, hogy az országot a rabságból, melyben senyvedt, pusztult, kimentették. Különösen a tisztviselői kar, amely csak most remélhet jogot és rendet, mely eddig a kormánynak alárendeltje volt, mely vele kénye-kedve szerint rendelkezett. A tisztviselő jogairól mit sem tudtak eddig, kötelessége mindig az volt, amit fent akartak s nem, mit a törvény előír. Most már remélünk pragmatikát, emberséges bánásmódot és az első fokozatok betöltését, mert hiszen a jog, törvény és igazság legigazibb alakjában készetl közénk térni. Isten velünk! Gy. Gy. Osztrák politikusok a magyar helyzetről. Bécsből jelentik, hogy az osztrák Reichsrath folyosóin tegnap és ma másról sem beszéltek a képviselők, mint a magyarországi választás váratlan eredményéről. Miként a bécsi lapok írják, a magyarországi fordulat csaknem általános megelégedést kelt és pedig nemcsak azért, mert Tisza erőszakos politikájának kívánták a vereséget, nehogy Ausztriában is hasonló erőszakos irányzat juthasson felszínre, hanem elsősorban azért, mert a birodalom két állama viszonyának tisztázását remélik tőle. Az osztrák Reichsrath csaknem valamennyi pártja megegyezik abban, hogy az után, ami Magyarországon történt, a kiegyezés mostani formájában Ausztriában és Magyarországon egyaránt elfogadhatatlan. De éppen oly általános az a nézet is, hogy a két állam viszonya azért nem fog felbomlani, csak módosulni olyformán, hogy a monarchia mindkét államában tartós megelégedésnek lehessen forrásává. A jobboldal egy kiváló tagja erről a kérdésről következőképpen nyilatkozott egy újságíró előtt: A kiegyezésért tudvalevőleg sem Ausztriában, sem Magyarországon nem lelkesednek valami nagyon az emberek. De azért nem tartom lehetetlennek, hogy Magyarország, amelynek közgazdasági viszonyai óvatosságot tesznek szükségessé, még egyszer lehetségessé teszi a kiegyezés megkötését, föltéve, hogy az elégedetlenek valami nemzeti engedményt nyernek. De minél értékesebbek ezek az engedmények, annál kisebb a remény, hogy a kiegyezést Ausztriában el lehet fogadtatni. Mert itt mindenki tudja, hogy Magyarország gyökeresen meg fogja változtatni Ausztriához való viszonyát, mihelyt ezt belső állapota lehetségessé teszi. A lakosság tehát azt hiszi, hogy Ausztria érdekében áll az, hogy már most megtegye, amit Magyarország előbb-utóbb úgyis meg fog tenni. Akár helyes ez a nézet, akár nem, a képviselők a maguk részéről nem ignorálhatják. Azt hiszem tehát, hogy Ausztriában még nagyobb nehézségekbe fog ütközni a kiegyezés megkötése, mint Magyarországon. Miután azonban az ellenállás ellenállást szül, előbb-utóbb sem Ausztriában, sem tulnan nem lesz lehetséges a kiegyezésnek többséget biztosítani. Társaim között ez a kérdés élénk megvitatás tárgya. Én azt hiszem, hogy senkinek sem fog túl nagy megerőltetésébe kerülni az 1867-es alapot elhagyni s Magyarország és Ausztria viszonyának új alapot teremteni, amelyet 1905-iki, vagy 1904-iki alapnak fognak elnevezni. Arról a kérdésről, hogy miként, ma még alig lehet beszélni, de ha mindkét részről megvan a jóakarat, mindenesetre könnyű volna megfelelő eredményre jutni. Az új pártból. Felkérettünk a következő sorok közlésére: A megválasztott országgyűlési képviselők pártok szerinti csoportosításánál a mai lapok tévedéseit rektifikálandó tudatjuk, hogy úgy a szóbeli, mint írásbeli kijelentések szerint, Barta Ignác és dr. Várady Imre képviselők az új párt tagjai, és így az új párt tagjainak tényleges száma nem 11, hanem 13. A végrehajtó bizottság. A II-ik kerületi új párt tegnap este dr. Krieszhaber Adolf elnöklete alatt értekezletet tartott, amelyen elhatározták, hogy a pártot szélesebb alapon szervezik és a legközelebbi választások alkalmával jelölRózsahegyről egy állami tisztviselőtől kaptuk az alábbi lelkes sorokat: Tekintetes szerkesztőség! Örömmámorban úszik az ország s bálaimák szállnak millió ajkakról az ég felé, hogy a hűn legnagyobb elnyomójától, legveszedelmesebb ellenségétől, a szabadelvű párttól megszabadult. Ünnepelek én is, ki mióta választói jogom van, mindig és nyíltan az önök elveit vallottam s bátran adtam le a néppártra a múltban szavazatomat, ha pedig lett volna ellenjelölt itt, akkor rászavaztam volna. Szegény meggyalázott, de most már felszabadult ország, várjon elérted-e már boldogságod csak első korszakát is, avagy még mindig nagy és keserves harc előtt állasz a hitetlenséggel és a mindent megölő zsidó pénzuralommal szemben? Talán soha sem volt nagyobb óvatosságra szükség, mint éppen e pillanatokban. Hányszor támadta meg ,is verte meg sikerrel a győzelemtől mámoros sereget az ellen. Én csak egy boldogságban hiszek, ha a haza égnemcsak a már kész szervek és alakok alkalmazkodnak a szükséghez, hanem a fejlődés is módosul a szükség szerint Ha tűlevelű fákat igen rossz és tápláló anyagban szegény talajban nevelünk, idő előtt fejlesztenek virágot Ha a békaporontyok éheznek, fejlődésük hirtelenül meggyorsul és bámulatos idő alatt kifejlődik a fiatal béka, melynek több kilátása van táplálékszerzésre, mint a porontynak. Íme sí célszerűség a szervezetekben! A teleologikus jelenségek klasszikus tere a megújulásbeli tünemények (regeneratio), melyek döntő bizonyítékokat szolgáltatnak arra nézve, hogy a szerves lényeket pusztán fizikai és cémiiai törvényekkel kimagyarázni nem lehet. A regeneratio a szervezetek azon képességén alapul, hogy típusos alkatuk mindennemű megzavarását ki tudják egyenlíteni. A gyíkok elveszett farka újra megnő, rákok és sok más állat elvesztett végtagjai újakkal pótlódnak, hasonlókép ide tartozik minden seb begyógyulása is. A fő ebben az, hogy a hiányzó testrész teljesen eredeti különállásában pótlódik. E mellett az is kitűnt, hogy az újonnan képzendő testrész és az idegrendszer között bizonyos kapcsolat van, mert azt vették észre, hogy például a rákoknak mesterségesen eltávolított szeme helyén csáp nőtt, ha a szemideget is kivágták. Nagy bizonyítéka ez annak, hogy a természet csak célszerűen reagál; szemideg nélkül ugyanis az új szem nem működhetnek, míg az új csáp nagy hasznára van az állatnak. Enemi kísérletek alkalmával kitűnt továbbá, ■hogy a regeneráció mindig a legcélszerűbb, azaz a pótlandó szerv legfontosabb részeit alkotja először. Hasonló célszerű módon reagál a növényiszervezet. A fák, melyek lombját megrágta a cserebogár, nem egészítik ki a megrágott leveleket, hanem kihajt a számos alvó rügy, melyek a kéreg alatt éppen szükség esetét várják pihenve. Hogy lehet mindezt megmagyarázni ? Wolff sok ilynemű kísérlete után azt mondja: mechanikus módon itt nem lehet semmit sem magyarázni, az egyedüli, mit tisztán látunk, az egész folyamat bámulatba ejtő célszerűsége. Darwin kiválogatódási elmélete mindezekkel a tényekkel szemben teljesen értéktelen. A negyedik csoportba a tropizmusok tartoznak, vagyis a szervezetek érzékenysége és reagálása a külső hatásokkal (fény, meleg stb) szemben. PL- a kőfali pintyő (Gymbalaria muralis) virágkocsánya a nap felé fordul, míg virít, a megtermékenyülés után befordul a szikla hasadékába, hogy eredő magvait majdan oda szórja be. Noll berlini botanikus ide sorozza a morphaestesiát is, vagyis azt a megfigyelését, hogy a növények szervei nemcsak külső tényezők hatására, hanem belső erőkből indíttatva is bizonyos helyzetet foglalnak el. Ami nem egyéb, mint a régi természetbölcselet azon tana, hogy a növény alakja irányítja a részek növekedését, melyek kezdettől fogva úgy nőnek, hogy bizonyos célt, a habitus megszabta helyzetet elérjék. Ez pedig annyit jelent, hogy a szervezetekben nemcsak célszerűség, hanem — ami Francé figyelmét elkerülte — célratörelmés is található. Érdekesen mutatta ezt ki Driesch a pete fejlődésén tett kísérletével. A tengeri sün (Echinus) petéjéből fejlődő embriókat szétdarabolta, sejtjeiket szétrázta, egyeseket kivágott a fejlődő szövetből és mégis mindig azt vette észre, hogy a darabokból, sőt az egyes sejtekből is teljes, habár kisebb lárvák fejlődnek. Íme a célratörekvés példája! A pete részei úgy működnek, hogy a végcél elérése minden körülmények között biztosítva legyen; a pete barázdálódását valami olyan irányítja, ami még nincs, csak fejlődni fog, t. i. a lárva. Hogy pedig ezt a tényt mechanikai úton megmagyarázni nem lehet, mondani is fölösleges. Végre az ötödik csoportba sorolja a France a lélektani kutatásokat, az állatok reflex mozgásait, melyeken a célszerű működés szintén szembetűnő. A mechanikai életmagyarázat ellen felhozott ezen és számos más eset alapján végre bevonja Franco a következtetést, hogy az élőlények nem lehetnek gépezetek, továbbá hogy a szerves élet pusztán fizikai és kémiai törvényekkel nem magyarázható meg, hanem hogy az élőlényekben valami külön törvény, külön erő működik. Mi lehet az? Az életerő, melyet elismerni ime a tudomány kényszerít? Akik ezek dacára is a mechanikai életmagyarázathoz ragaszkodnak, úgy vannak vele, mint Bütschli heidelbergi tanár, kiről Hartmann azt mondja, hogy csak azért nem vitalista, mivel attól tart, hogy akkor metafizikusnak (Istenhivőnek) is kell lennie. (V. ö. Termtud. Közlöny 1905. 61.1.) A tudósok nem ritkán nagyon elfogultak és illogikusok. A tudomány azonban világosan megerősíti a keresztény bölcselet felfogását a szervezetlen és a szerves világ közt létező nagy különbségről, amihez a bevezetést megírta Mózes: Mondá Isten: teremjen a föld zöldellő és maghozó füvet és gyümölcshozó fát... hozzon elé a föld élőlényeket nemeik szerint, barmokat és csúszómászó állatokat. (Pen. I. 11, 24.) Innen bennek az életerő és a mechanizmustól különböző törvény. Dudek János dr.