Alkotmány, 1905. március (10. évfolyam, 52-78. szám)

1905-03-01 / 52. szám

ALKOTMÁNY. 52. szám. a belügyi és külügyi államtitkárok és az osztrák­magyar nagykövet aláírták azt a póthatározatot az Ausztria—Magyarországgal való új kereske­delmi szerződéshez, mely szerint az életbelépés határidejét 1906. február 15-ről 1906. március 1-ére halasztják el. Kmety Károly belépése a függetlenségi pártba. Kmety Károly dr. egyetemi tanár, esztergomi or­szággyűlési képviselő, ma levelet intézett Kossuth Ferenchez, melyben jelenti, hogy választóinak bele­egyezésével belép a függetlenségi pártkörbe. Az edelényi mandátum. Az edelényi választó­­kerületben Ragályi Béla szabadelvűpárti és Nagy István függetlenségi jelöltek között tudvalévően pót­választásra került a sor. A pótválasztáson Ragályi Béla győzött. A függetlenségi választók, mint Edelény­­ből jelentik, petíciót nyújtanak be Ragályi mandá­tuma ellen és az ehhez szükséges 3000 korona kauciót közadakozás útján gyűjtik össze. A petíció, melyet a napokban nyújtanak be a Kúriához, etetés­itatás és nagymérvű vesztegetésekkel vádolja a kor­mány jelöltjét. A válság. Budapest, február 28. Semmi változás, semmi újság. A politikai helyzet napok óta ugyanaz, a bécsi politikai körökben felülkerekedett a wir können warten jelszava; a kapkodás majd akkor kezdődik, ha kell az újonc. A fővárosban az a hír terjedt el, hogy Tisza István gróf Bécsbe utazik, de ezt a hírt hivata­losan megcáfolták. A pártokban ma este kevesebb élénkség volt, mint a tegnapi napon. Abszolúte semmi újabb hír nem merült fel, ami a helyzetre vonatkozó­lag jelentőséggel bír. A szabadelvű pártkörben is ma kevesebben voltak, a miniszterek sem mentek fel, minthogy minisztertanács alkalmából a miniszterelnöknél maradtak estebétlen. Az ellenzéki pártkörökben is kevesen voltak ma este, részben legtöbbnyire a parlamenti szünetet felhasználták arra, hogy hazamenjenek. Újabb meghívásokról, vagy valamely a politikai hely­zetre vonatkozó újabb tényről ellenzéki párt­körökben sem tudtak semmi pozitívet. Andrássy Gyula gróf még nem érkezett vissza Tőketere­­besről, de a vezető politikusok közül Budapesten időznek mindazok, akik az utóbbi időben az audienciákkal kapcsolatban kombinációba kerül­tek, így Budapesten tartózkodik Széll Kálmán, Láng Lajos, Hodossy Imre, Wekerle Sándor, Bánffy Dezső báró és a többiek is mind, kivéve Andrássy Gyula grófot. A helyzetben tehát semmi változás nem állott be. A képviselőházban ma délelőtt élénk élet folyt, számos képviselő megjelent a pénztári helyiségben s felvette fizetését. Az elnökség tagjai közül Rakovszkij István és Bolgár Fe­renc voltak a Házban s adminisztratív ügyeket intéztek el. Minisztertanács. Félhivatalosan jelentik: Ma este miniszter­­tanács volt, mely után a miniszterek Tisza Ist­ván grófnál maradtak vacsorán. Komjáthy és az ellenzék. Komjáthy Béla «szabadelvű negyvennyolcas» képviselő a következő levelet intézte az Ungvári Közlönyhöz: Tisztelt Szerkesztőség! Az Ungvári Közlöny legutóbbi számában egy köz­lemény jelent meg, mely az én állítólagos nyilatko­zatommal foglalkozik, melyet a koalicionális pártok vezérlő bizottságában mondottam volna. Minthogy én a nekem tulajdonított nyilatkozatot nem tettem meg, minthogy én a koalíció tekinteté­ben elfoglalt álláspontomat ma is fentartom, tiszte­lettel kérem a tekintetes szerkesztőséget, méltóztas­­sék becses lapjában következő nyilatkozatomat közzé tenni. «Midőn az egyesült ellenzék vezérlő-bizottságában első ízben megjelentem, ott kinyilatkoztattam, hogy az egymással ellentétes közjogi alapon működő pár­tok koalícióját én nem helyeseltem 1899-ben és nem helyeslem ma sem s bár nézetemet föntartom, mégis kötelességem volt a bizottságban megjelenni — s ezentúl részt is akarok venni a tanácskozásban — mert a megváltozott politikai viszonyok folytán úgy az országot, mint pártomat egyaránt érdeklő nagy­ ­ elhatározások előtt állhatunk, tehát felelősségem tu­datában a tanácskozások elől ki nem térhetek. Komjáthy Béla:» Katonai engedmények. A «Budapester Tagblatt», Bolgár Ferencnek, az újonnan megválasztott alelnöknek a lapja, ma szót emel egy kölcsönös koncessziókon alapuló egyez­mény mellett a katonai kérdésekben. A­ nevezett új­ság így ír : «Különösen kiemeljük a katonai kérdé­seket, mert tudjuk, hogy a korona és az ellenzék között minden megegyezésnek ebben a pontban van legnagyobb nehézsége. Mihelyt ebben a kérdésben kölcsönös megértésre jutnak, a válság is meg lesz oldva. Mindenesetre úgy a koronának, mint az ellenzéknek hajlandónak kell lenni engedményekre. Hogy mik ezek, arról most ne beszéljünk. Az azonban bizonyos, hogy meg lehetne egyezni olyan kon­cessziókban, amelyekbe belemenne úgy a korona, mint az ellenzék, mert a közös hadsereg intéz­ménye a korona akaratához képest változatlan maradna, míg másrészről a nemzet többségének látni kellene, hogy a nemzeti törekvések a hadsereg szervezetében is kellő méltánylással találkoznak. Éppen csak félreértések elsimításáról van szó. Ha ezek elmúltak, akkor a megegyezés is könnyen létrejön. Az italmérési jog és a zsidók, Budapest, február 28. Tudvalevő, hogy az italmérési jog országszerte a zsidók kezében van. Tapasztalatból tudjuk, hogy különösen a vidéken keresztény ember hiába folya­modik italmérési jogért. Különféle ürügyek alatt el­ütik, mert a legazdálkodott szabadelvű párt existen­­ciája úgy kívánta, hogy italmérési joghoz csak zsidó jusson. A legtöbb visszaélés e téren a felvidéken űzetik. A «Nyitramegyei Szemle» ezt a dolgot feb­ruár 12-iki számában «A szabadelvű krach okai» cikkben szóvá is tette. Magyary Miklós nyitrai pénz­­ügyigazgató a cikk egy részét a nyitrai pénzügyigaz­gatóságra sérelmesnek találta. A kifogásolt rész így szól: «Igen sok község van, ahol a fogyasztási szövet­kezetet csak úgy lehetne szervezni és fentartani, ha az italmérési jogot is kapna. De amíg minden pa­­jeszes zsidó szerez italmérési jogot, mert hitsorsosai kioktatják, hogy melyek azok a titkos utak, ame­lyeken haladva céljukat elérik, addig a fogyasztási szövetkezet egyenes úton haladva, hiába kéri az italmérési jogot, mert a pénzügyi titkár urak és szolgabírák tudják azt meghiúsítani. És miért? Mert a szabadelvű pártnak nem a zsidóságtól emancipált független polgárok kellenek, hanem koldus nép kell neki, hogy a választásnál szavazatát annál könnyeb­ben megvehesse.» Magyary pénzügyigazgató a Nyitramegyei Szemle február 18-án megjelent számában a cikkírót felszó­lította, hogy nevezze meg a pénzügyigazgatóság azon tagjait, akikre cikkében célzott. Ezen felszólításra a Nyitramegyei Szemle február 26-iki számában meg­jelentek a következő válaszok: Nagy örömmel olvastam a «Nyitramegyei Szemle» legutolsó számában Magyary pénzügyigazgató úr fel­szólítását, hogy akiknek az italmérés engedélyezése körül panaszaik vannak, hozzák tudomására. Tehát mégis akad Nyitra vármegyében egy becsületes em­ber, aki a visszaélések megszüntetésére és megtorlá­sára vállalkozik. A fent említett nyilatkozat elolvasá­sáig azon balvéleményben voltam, hogy az italmé­rési jog Nagytapolcsányban tisztán a zsidóság pri­vilégiuma és hogy azt keresztény ember el sem nyer­heti. Van ugyanis Nagytapolcsányban ,9 korlátlan ital­mérési engedély és ezek egytől-egyig mind zsidó­kézben vannak. Nehogy valaki ezt nagyításnak tartsa és szavaimban kételkedhessék, név szerint is felsorolom őket. Jó hangzású magyar nevük: Grün, Glaser, Krausz, Haberfeld, Lember Jakab, Löwber N. Jakab, Hartenstein, Friedmann és Skopeczy István községi biró házi zsidója: Kohn Móric. Azt hiszem, ezen statisztika a pénzügyigazgató urat is meg fogja győzni arról, hogy Nagy-Tapol­­csányban az italmérések kiosztásánál a zsidóságot igenis előnyben részesítették. De ha ez meg nem győzné eléggé, szolgálok még egy adattal. Van itt Nagytapolcsányban bizonyos Jelinek József neve­zetű tisztességes becsületes polgár­ember. Háza a marhavásártéren van, utcasarkon, a városnak főképp vásárok alkalmával egyik legforgalmasabb helyén. T­izenöt éve már, hogy italmérési engedélyt kér, kérését csaknem minden második éven megújítja, megújította három hónappal ezelőtt is, de mind­annyiszor visszautasították, hivatkozással arra, hogy a létszám be van töltve. De jóllehet be volt töltve, azért ez nem volt akadály, hogy ezen idő alatt Löwber N. Jakab, Löwber Zsiga—Rosenberg, Skopecz—Kohn Móric kompánia a korcsmai jogot meg ne kapják. Az sem volt egészen igazságos, hogy a község­házán most legutoljára csak azon föltétel alatt akar­ták Jelinek József italmérési folyamodványát jó er­kölcsi bizonyítványnyal ajánlani, ha 400 koronát letesz. Tóth Lajos főszolgabíró közbelépésére a 400 koronát elengedték ugyan, de az erkölcsi bizonyít­vány olyan soványan ütött ki, hogy a «politikailag kifogástalan» jellegzetes kifejezésen kívül alig volt benne valami. Választás előtt erősen biztatták, hogy ha liberális lesz, megkapja az engedélyt. De Jelinek nem az az ember, aki megvásárolható volna. Kitartott a néppárt mellett. Választás után másod­napra megkapta az elutasító végzést bizonyára azért, mert most már «politikailag» sem volt «kifogás­talan.» De reméljük, hogy most a szabadelvű zsidó ura­lom letűntével (isten nyugosztalja a föltámadás minden reménye nélkül!) recipiálnak talán végre minket, e hazának mostoha gyermekeit is és ezen reményben Jelinek József 150 polgár névalá­írásával ellátott kérvényét újra benyújtotta a pénz­ügyigazgatóságnak és így alkalmuk lesz az intéző köröknek a pénzügyi igazgató úr nyilatkozatában is jelzett «nyomdafestékre sem érdemesített» zsámbok­­réti választót megcáfolni. Jalsovszky Géza, * Nagyságos Magyary pénzügyigazgató úr figyelmébe. Miután látom a Nyitramegyei Szemle 8. számában közzé tett felhívásából, hogy akar rendet csinálni a licenciák körül, hát bátor vagyok a privigyei kerület­ből egy pár esetet becses figyelmébe ajánlani. Schwarz Ede privigyei lakosnak volt 3—4 év előtt 36 licenciája. Még most is van neki több. Miért van ez így? Rossznyelvek azt mondják, hogy az rend­ben van. Freibergnek is több licenciája volt! Miért? Kocurik György kis­ lehotkai lakos 3 év előtt kért licenciát saját házába. Nem kapott. Fogadott egy zsidó bérlőt, az 2 hét alatt kapott licenciát. Miért ? Pollus község kért licenciát 3 év előtt. Nem kap­tak. Befogadtak községükbe egy zsidót, a hét alatt kapott licenciát. Miért ? Nagyon lekötelezne igaz­gató úr, ha ezeket a dolgokat megvizsgálná, minket e lap hasábjain felvilágosítana és minket megnyug­tatna. Biztos helyekre vezettem be. Privigyei.* A szakolcai gazdasági és fogyasztási szövetkezet még 1900-ban kért italmérési jogot, egyszerűen el­­u­tasíttatott. A péterfalvi Katholikus Kör több ízben kért ital­mérési jogot, de hiába. Mokrihaj kisközségben Horvát János földműves 3000 forinton megvette a régi községi korcsmaépüle­tet. Italmérési engedélyt kért először saját nevére, de nem kapott, mert az ottani zsidó, Menat, ki a korcsmát addig bérelte, egy más házba költözött s arra engedélyt kapott. A régi korcsmaépületre vay Horvát János, valamint Krajcsovics József keresz­tény kiskereskedő italmérési jogot kértek, de nem kaptak. Hogy Horvát János nem ment tönkre, jól­lehet­ 3000 forintot adott ki, annak tulajdonítható, hogy jómódú ember, kit ekkora veszteség sem tud tönkre tenni. Főbűne, hogy mindig a néppártnak egyik vezérembere volt. Különben a község albirája, Vrádiston eladásra került Náczler zsidó régi korcsmaépülete. Jó borsos áron megvette Hancsik István, keresztény kovácsmester, ki már 1870 óta Magyarországon lakott s adót fizetett. A korcsmára engedélyt kért, de nem kapott. Helyette a templom­tól 20 lépésnyire Popper Miksa izr. polgártárs ka­pott engedélyt, Hancsik nem tudván fizetni, Ameri­kába vándorolt. A szakolcai járásban Fantó, gazdag holicsi zsidó­nak a különféle községekben 6­,9 italmérési joga van. A kispritrzsdi korcsméros, Náczler, akinek a régi korcsmaépület saját tulajdonát képezi, de amelyre a holicsi Fantónak minden jogalap nélkül engedélye van, többször kért saját házára engedélyt, de elutasíttatott. Sasvár és vidékén pedig a gazdag Ferber zsidó, monopolizálja a korcsmákat. Hogyan lehetséges az, hogy ember annyi licenced bírjon, m­íg keresz­tény embernek nem jut ? A szakolcai és szenici járásokban faluhelyen alig van keresztény korcsmáros. Brochón Mikula nevű­ keresztény gazda szép korcsmaépületet épített s licencet kért, de hiába, mert néppárti főember volt. Kénytelen volt kimenni a szomszéd Morvaországba, hol engedélyt kapott. Szakolcai. Ezennel felszólítjuk mindazokat, akiket illet, hogy az ország más részein is az italmérési jog körül elkövetett visszaéléseket közöljék velünk. Különösen az iránt kérünk adatokat. Szerda, 1905. március 1.

Next