Alkotmány, 1905. március (10. évfolyam, 52-78. szám)
1905-03-01 / 52. szám
ALKOTMÁNY. 52. szám. a belügyi és külügyi államtitkárok és az osztrákmagyar nagykövet aláírták azt a póthatározatot az Ausztria—Magyarországgal való új kereskedelmi szerződéshez, mely szerint az életbelépés határidejét 1906. február 15-ről 1906. március 1-ére halasztják el. Kmety Károly belépése a függetlenségi pártba. Kmety Károly dr. egyetemi tanár, esztergomi országgyűlési képviselő, ma levelet intézett Kossuth Ferenchez, melyben jelenti, hogy választóinak beleegyezésével belép a függetlenségi pártkörbe. Az edelényi mandátum. Az edelényi választókerületben Ragályi Béla szabadelvűpárti és Nagy István függetlenségi jelöltek között tudvalévően pótválasztásra került a sor. A pótválasztáson Ragályi Béla győzött. A függetlenségi választók, mint Edelényből jelentik, petíciót nyújtanak be Ragályi mandátuma ellen és az ehhez szükséges 3000 korona kauciót közadakozás útján gyűjtik össze. A petíció, melyet a napokban nyújtanak be a Kúriához, etetésitatás és nagymérvű vesztegetésekkel vádolja a kormány jelöltjét. A válság. Budapest, február 28. Semmi változás, semmi újság. A politikai helyzet napok óta ugyanaz, a bécsi politikai körökben felülkerekedett a wir können warten jelszava; a kapkodás majd akkor kezdődik, ha kell az újonc. A fővárosban az a hír terjedt el, hogy Tisza István gróf Bécsbe utazik, de ezt a hírt hivatalosan megcáfolták. A pártokban ma este kevesebb élénkség volt, mint a tegnapi napon. Abszolúte semmi újabb hír nem merült fel, ami a helyzetre vonatkozólag jelentőséggel bír. A szabadelvű pártkörben is ma kevesebben voltak, a miniszterek sem mentek fel, minthogy minisztertanács alkalmából a miniszterelnöknél maradtak estebétlen. Az ellenzéki pártkörökben is kevesen voltak ma este, részben legtöbbnyire a parlamenti szünetet felhasználták arra, hogy hazamenjenek. Újabb meghívásokról, vagy valamely a politikai helyzetre vonatkozó újabb tényről ellenzéki pártkörökben sem tudtak semmi pozitívet. Andrássy Gyula gróf még nem érkezett vissza Tőketerebesről, de a vezető politikusok közül Budapesten időznek mindazok, akik az utóbbi időben az audienciákkal kapcsolatban kombinációba kerültek, így Budapesten tartózkodik Széll Kálmán, Láng Lajos, Hodossy Imre, Wekerle Sándor, Bánffy Dezső báró és a többiek is mind, kivéve Andrássy Gyula grófot. A helyzetben tehát semmi változás nem állott be. A képviselőházban ma délelőtt élénk élet folyt, számos képviselő megjelent a pénztári helyiségben s felvette fizetését. Az elnökség tagjai közül Rakovszkij István és Bolgár Ferenc voltak a Házban s adminisztratív ügyeket intéztek el. Minisztertanács. Félhivatalosan jelentik: Ma este minisztertanács volt, mely után a miniszterek Tisza István grófnál maradtak vacsorán. Komjáthy és az ellenzék. Komjáthy Béla «szabadelvű negyvennyolcas» képviselő a következő levelet intézte az Ungvári Közlönyhöz: Tisztelt Szerkesztőség! Az Ungvári Közlöny legutóbbi számában egy közlemény jelent meg, mely az én állítólagos nyilatkozatommal foglalkozik, melyet a koalicionális pártok vezérlő bizottságában mondottam volna. Minthogy én a nekem tulajdonított nyilatkozatot nem tettem meg, minthogy én a koalíció tekintetében elfoglalt álláspontomat ma is fentartom, tisztelettel kérem a tekintetes szerkesztőséget, méltóztassék becses lapjában következő nyilatkozatomat közzé tenni. «Midőn az egyesült ellenzék vezérlő-bizottságában első ízben megjelentem, ott kinyilatkoztattam, hogy az egymással ellentétes közjogi alapon működő pártok koalícióját én nem helyeseltem 1899-ben és nem helyeslem ma sem s bár nézetemet föntartom, mégis kötelességem volt a bizottságban megjelenni — s ezentúl részt is akarok venni a tanácskozásban — mert a megváltozott politikai viszonyok folytán úgy az országot, mint pártomat egyaránt érdeklő nagy elhatározások előtt állhatunk, tehát felelősségem tudatában a tanácskozások elől ki nem térhetek. Komjáthy Béla:» Katonai engedmények. A «Budapester Tagblatt», Bolgár Ferencnek, az újonnan megválasztott alelnöknek a lapja, ma szót emel egy kölcsönös koncessziókon alapuló egyezmény mellett a katonai kérdésekben. A nevezett újság így ír : «Különösen kiemeljük a katonai kérdéseket, mert tudjuk, hogy a korona és az ellenzék között minden megegyezésnek ebben a pontban van legnagyobb nehézsége. Mihelyt ebben a kérdésben kölcsönös megértésre jutnak, a válság is meg lesz oldva. Mindenesetre úgy a koronának, mint az ellenzéknek hajlandónak kell lenni engedményekre. Hogy mik ezek, arról most ne beszéljünk. Az azonban bizonyos, hogy meg lehetne egyezni olyan koncessziókban, amelyekbe belemenne úgy a korona, mint az ellenzék, mert a közös hadsereg intézménye a korona akaratához képest változatlan maradna, míg másrészről a nemzet többségének látni kellene, hogy a nemzeti törekvések a hadsereg szervezetében is kellő méltánylással találkoznak. Éppen csak félreértések elsimításáról van szó. Ha ezek elmúltak, akkor a megegyezés is könnyen létrejön. Az italmérési jog és a zsidók, Budapest, február 28. Tudvalevő, hogy az italmérési jog országszerte a zsidók kezében van. Tapasztalatból tudjuk, hogy különösen a vidéken keresztény ember hiába folyamodik italmérési jogért. Különféle ürügyek alatt elütik, mert a legazdálkodott szabadelvű párt existenciája úgy kívánta, hogy italmérési joghoz csak zsidó jusson. A legtöbb visszaélés e téren a felvidéken űzetik. A «Nyitramegyei Szemle» ezt a dolgot február 12-iki számában «A szabadelvű krach okai» cikkben szóvá is tette. Magyary Miklós nyitrai pénzügyigazgató a cikk egy részét a nyitrai pénzügyigazgatóságra sérelmesnek találta. A kifogásolt rész így szól: «Igen sok község van, ahol a fogyasztási szövetkezetet csak úgy lehetne szervezni és fentartani, ha az italmérési jogot is kapna. De amíg minden pajeszes zsidó szerez italmérési jogot, mert hitsorsosai kioktatják, hogy melyek azok a titkos utak, amelyeken haladva céljukat elérik, addig a fogyasztási szövetkezet egyenes úton haladva, hiába kéri az italmérési jogot, mert a pénzügyi titkár urak és szolgabírák tudják azt meghiúsítani. És miért? Mert a szabadelvű pártnak nem a zsidóságtól emancipált független polgárok kellenek, hanem koldus nép kell neki, hogy a választásnál szavazatát annál könnyebben megvehesse.» Magyary pénzügyigazgató a Nyitramegyei Szemle február 18-án megjelent számában a cikkírót felszólította, hogy nevezze meg a pénzügyigazgatóság azon tagjait, akikre cikkében célzott. Ezen felszólításra a Nyitramegyei Szemle február 26-iki számában megjelentek a következő válaszok: Nagy örömmel olvastam a «Nyitramegyei Szemle» legutolsó számában Magyary pénzügyigazgató úr felszólítását, hogy akiknek az italmérés engedélyezése körül panaszaik vannak, hozzák tudomására. Tehát mégis akad Nyitra vármegyében egy becsületes ember, aki a visszaélések megszüntetésére és megtorlására vállalkozik. A fent említett nyilatkozat elolvasásáig azon balvéleményben voltam, hogy az italmérési jog Nagytapolcsányban tisztán a zsidóság privilégiuma és hogy azt keresztény ember el sem nyerheti. Van ugyanis Nagytapolcsányban ,9 korlátlan italmérési engedély és ezek egytől-egyig mind zsidókézben vannak. Nehogy valaki ezt nagyításnak tartsa és szavaimban kételkedhessék, név szerint is felsorolom őket. Jó hangzású magyar nevük: Grün, Glaser, Krausz, Haberfeld, Lember Jakab, Löwber N. Jakab, Hartenstein, Friedmann és Skopeczy István községi biró házi zsidója: Kohn Móric. Azt hiszem, ezen statisztika a pénzügyigazgató urat is meg fogja győzni arról, hogy Nagy-Tapolcsányban az italmérések kiosztásánál a zsidóságot igenis előnyben részesítették. De ha ez meg nem győzné eléggé, szolgálok még egy adattal. Van itt Nagytapolcsányban bizonyos Jelinek József nevezetű tisztességes becsületes polgárember. Háza a marhavásártéren van, utcasarkon, a városnak főképp vásárok alkalmával egyik legforgalmasabb helyén. Tizenöt éve már, hogy italmérési engedélyt kér, kérését csaknem minden második éven megújítja, megújította három hónappal ezelőtt is, de mindannyiszor visszautasították, hivatkozással arra, hogy a létszám be van töltve. De jóllehet be volt töltve, azért ez nem volt akadály, hogy ezen idő alatt Löwber N. Jakab, Löwber Zsiga—Rosenberg, Skopecz—Kohn Móric kompánia a korcsmai jogot meg ne kapják. Az sem volt egészen igazságos, hogy a községházán most legutoljára csak azon föltétel alatt akarták Jelinek József italmérési folyamodványát jó erkölcsi bizonyítványnyal ajánlani, ha 400 koronát letesz. Tóth Lajos főszolgabíró közbelépésére a 400 koronát elengedték ugyan, de az erkölcsi bizonyítvány olyan soványan ütött ki, hogy a «politikailag kifogástalan» jellegzetes kifejezésen kívül alig volt benne valami. Választás előtt erősen biztatták, hogy ha liberális lesz, megkapja az engedélyt. De Jelinek nem az az ember, aki megvásárolható volna. Kitartott a néppárt mellett. Választás után másodnapra megkapta az elutasító végzést bizonyára azért, mert most már «politikailag» sem volt «kifogástalan.» De reméljük, hogy most a szabadelvű zsidó uralom letűntével (isten nyugosztalja a föltámadás minden reménye nélkül!) recipiálnak talán végre minket, e hazának mostoha gyermekeit is és ezen reményben Jelinek József 150 polgár névaláírásával ellátott kérvényét újra benyújtotta a pénzügyigazgatóságnak és így alkalmuk lesz az intéző köröknek a pénzügyi igazgató úr nyilatkozatában is jelzett «nyomdafestékre sem érdemesített» zsámbokréti választót megcáfolni. Jalsovszky Géza, * Nagyságos Magyary pénzügyigazgató úr figyelmébe. Miután látom a Nyitramegyei Szemle 8. számában közzé tett felhívásából, hogy akar rendet csinálni a licenciák körül, hát bátor vagyok a privigyei kerületből egy pár esetet becses figyelmébe ajánlani. Schwarz Ede privigyei lakosnak volt 3—4 év előtt 36 licenciája. Még most is van neki több. Miért van ez így? Rossznyelvek azt mondják, hogy az rendben van. Freibergnek is több licenciája volt! Miért? Kocurik György kis lehotkai lakos 3 év előtt kért licenciát saját házába. Nem kapott. Fogadott egy zsidó bérlőt, az 2 hét alatt kapott licenciát. Miért ? Pollus község kért licenciát 3 év előtt. Nem kaptak. Befogadtak községükbe egy zsidót, a hét alatt kapott licenciát. Miért ? Nagyon lekötelezne igazgató úr, ha ezeket a dolgokat megvizsgálná, minket e lap hasábjain felvilágosítana és minket megnyugtatna. Biztos helyekre vezettem be. Privigyei.* A szakolcai gazdasági és fogyasztási szövetkezet még 1900-ban kért italmérési jogot, egyszerűen elutasíttatott. A péterfalvi Katholikus Kör több ízben kért italmérési jogot, de hiába. Mokrihaj kisközségben Horvát János földműves 3000 forinton megvette a régi községi korcsmaépületet. Italmérési engedélyt kért először saját nevére, de nem kapott, mert az ottani zsidó, Menat, ki a korcsmát addig bérelte, egy más házba költözött s arra engedélyt kapott. A régi korcsmaépületre vay Horvát János, valamint Krajcsovics József keresztény kiskereskedő italmérési jogot kértek, de nem kaptak. Hogy Horvát János nem ment tönkre, jóllehet 3000 forintot adott ki, annak tulajdonítható, hogy jómódú ember, kit ekkora veszteség sem tud tönkre tenni. Főbűne, hogy mindig a néppártnak egyik vezérembere volt. Különben a község albirája, Vrádiston eladásra került Náczler zsidó régi korcsmaépülete. Jó borsos áron megvette Hancsik István, keresztény kovácsmester, ki már 1870 óta Magyarországon lakott s adót fizetett. A korcsmára engedélyt kért, de nem kapott. Helyette a templomtól 20 lépésnyire Popper Miksa izr. polgártárs kapott engedélyt, Hancsik nem tudván fizetni, Amerikába vándorolt. A szakolcai járásban Fantó, gazdag holicsi zsidónak a különféle községekben 6,9 italmérési joga van. A kispritrzsdi korcsméros, Náczler, akinek a régi korcsmaépület saját tulajdonát képezi, de amelyre a holicsi Fantónak minden jogalap nélkül engedélye van, többször kért saját házára engedélyt, de elutasíttatott. Sasvár és vidékén pedig a gazdag Ferber zsidó, monopolizálja a korcsmákat. Hogyan lehetséges az, hogy ember annyi licenced bírjon, míg keresztény embernek nem jut ? A szakolcai és szenici járásokban faluhelyen alig van keresztény korcsmáros. Brochón Mikula nevű keresztény gazda szép korcsmaépületet épített s licencet kért, de hiába, mert néppárti főember volt. Kénytelen volt kimenni a szomszéd Morvaországba, hol engedélyt kapott. Szakolcai. Ezennel felszólítjuk mindazokat, akiket illet, hogy az ország más részein is az italmérési jog körül elkövetett visszaéléseket közöljék velünk. Különösen az iránt kérünk adatokat. Szerda, 1905. március 1.