Alkotmány, 1905. május (10. évfolyam, 105-130. szám)

1905-05-02 / 105. szám

ALKOTMÁNY. 105. szám.­­ Kedd, 1905. május 2. ezrei felett. A sétáló és vigadó proletárok ünnepelték az ő nagy «ünnepjüket», vigadozással vegyítve a forradalmi szellemet, amelyre rákapták őket. A fővárosban. A nemzetközi szociáldemokraták ma nagyszabású «ünnepet» rendeztek május elsejének örömére. Az ünnepségek már kora délelőtt megkezdődtek. Vala­mennyi szakegyletben gyűlés volt, melyeken a szak­egyletek vezetői hosszasan elmagyarázták május elsejének jelentőségét. A szakegyesületekben aztán kiadták a jelszót, hogy a délutáni tüntető felvonu­lásban mindez­ki résztvegyen. Gyülekező helyül a Tisza Kálmán-térnek a gázgyár előtti részét tűzték ki. A hatalmas nagy tér úgy két óra tájban már élénkülni kezdett. Egymás után vonultak fel az egyes szakmák zászlók s jelzőtábla alatt. Fél három óra tájban már szinte nyüzsgött a tér a szocialis­táktól. A vezetők intézkedésére ekkor rendezkedni kezdtek s pontban három órakor megindultak. A menet élén a vezetőség több tagja haladt s utánuuk a külön­böző ipari szaknak ezernyi tömege. A menet a Tisza Kálmán-térről a Kenyérmező-utcán, a Kerepesi-uton, Erzsébet-körúton s az Andrássy-úton át vonult ki a ligetbe. A munkások az egész utón szociális nótá­kat énekeltek, majd pedig felhangzottak ismert szó­lamaik : — Kenyeret a népnek ! . . . Jogot a népnek ! . . . «Éljenek a hazátlan bitangok!» .. . Éljen az általá­nos és titkos választói jog ! ... Le az osztályura­lommal . . . Nyolcórai munkaidőt! . . . Jogot a nép­nek, hogy hazája legyen! . . . A tüntető felvonulás mindenfelé általános s nagy feltűnést keltett. A járdák szegélyét nagyszámú közönség lepte el, mely kíváncsian nézegette a kiabáló «elvtársak» boldog mulatozását. Sokan szánakozó pillantásukkal mére­gették a hatalmas tömeget, melyen egy-két jószáju «vezér» oly fesztelenül zsarnokoskodik. Másokban félelmet keltett a hatalmas tömeg s gyors igyekezet­tel bocsátották le vasredőnyeiket. A hatalmas menet a ligetben a különböző vendéglőkbe oszlott szét. Ezekbe a vendéglőkbe csak elvtársak juthattak be.Belépti díjat nem szedtek, de mindenkinek kellet jelvényt hordani, tudvalevőleg­­ venni kellett. Az egyes vendéglőkben Bokányi Dezső, Weltner Jakab, Kardos Jakab és a többiek tartottak beszédeket. Ezután az elvtársak hatalmas szivarokkal szájukban körül ülték az asz­talokat, melyeken csakhamar folyt az alkohol ... A mulatságnak csak a késő est vetett véget. Az elv­társak nagy része ekkor bevonult a városba. Lefog­lalták az összes mulató helyeket, honnan aztán bu­sán szállt ki a híres szocialista nóta — Éhség — m­yomor velünk . . . A vidék és a külföld. Ünnepeltek a szocialisták a vidéken is. Kézdivá­­sárhelyen mintegy húsz szocialista vasárnap dél­utánra szervezkedő gyűlést hirdetett a kézdivásár­­helyi népkertbe, amelyen mintegy 50—60 iparos s több intelligens polgár vett részt. A szocialisták szó­noka, egy Alföldről odakerült kőmives hosszasan fejtegette egy szocialista munkáskör szükségét, az általános titkos szavazást, napi 9—10 órai munka­időt és fölemelt munkabért követelve. A kézdivásár­­helyi székely iparosmunkások a munkáskör alakítá­sához nem csatlakoztak és így a gyűlés eredményte­lenül feloszlott. Hírlik, hogy az éjjel tartott gyűlésük­ben a szervezkedés mégis megtörtént volna.Május 1-jén az összes ipari munkások teljes rendben ünnepeltek.K­s Kaposvárt a szocialisták ünnepies körmenetet és nagy gyűlést rendeztek. A körmenetben vagy 4000-en vettek részt. — Bécsben az összes munkásgyűlések nyugodtan folytak le. Censtohanban azonban — mint egy távirat jelenti — összeütközés történt a katonaság és a munkások között. Munkások, akik egy külvárosból a város felé tartottak, összeütköztek a katonasággal. A csapatok három óra hosszat el­lenálltak a tömegnek és elállták a város felé vezető utakat. Mikor végre a munkások a szétoszlásra szóló parancsnak nem engedelmeskedtek, a katonaság sor­­tüzet adott. Négy munkás meghalt, sok megse­besült. Sztrájkok. A munkásság jó részét a május elseje sztrájkban találta. S­ézdivásárhelyen az építőipari munkások, kőművesek és ácsok nagy része napok óta sztrájkol. (A fővárosi építőmunkások feltételei szerint a munka­­idő leszállítását és magas munkabéreket kívánnak. — Prágában a fuvaroskocsisok nagy része ma sztrájkba lépett és a dolgozni akarókat igyekeznek megakadályozni a munkában. Több letartóztatás tör­tént. — Párisból jelentik, hogy ott mindenütt folyik a munka. A munkástőzsdén csak egy gyűlést tar­tottak a 8 órás munkanap dolgában. Brestben, St.­­Etienneben, Roanneban majdnem mindenütt sztráj­kolnak. Itt-ott fordult elő kisebb tüntetés. — Csika­­góban a fuvarosok sztrájkjával egy időben 12 mun­kásvezért rosszhiszemű fölbujtás miatt vád alá helyeztek. V SZÍNHÁZ IIs MŰVÉSZET. * A Népszínház költözése. Vasárnap volt az utolsó előadás a régi épületben s most egy heti pauza következik, ami után egyrészt megkezdődnek az átalakító munkák a Népszínházban, másrészről szombaton megkezdi a Népszínház személyzete elő­adásait a budai színkörben. A záporpróbával érzé­kenyebbé tett búcsúesten Farkas Imre langyos és kellemetlenül poétikus kis egyfelvonásosa, a Jeanette és a Mikádó ment, abban az előadásban, amelyről egyszer se kellett volna föltétlenül írni, ha a Mikádó­­ban Kovács Mihály nem produkálna olyan pompás és annyira nem ebbe az ensemblebe illő alakítást. * A Vígszínházban ma Hauptmann Gerhardt «Der Biberpelz» című vígjátékot mutatták be a né­met színészek. A főváros közönsége már több ízben látta az előkelő német humornak ezt a képviselőjét és sohasem tudott felmelegedni rajta. A bírói tiszt­nek túlzott karrikirozása, mely e darabban igen vé­kony mese kíséretében érvényesül, nem igazságos a mi szemeink előtt s ezért a tendencia ereje kevéssé hat. Inkább apró szatirikus rajz, mint vígjáték ez a théma, amely terjengősségénél fogva ma unalmat is keltett. A bírót Sauer adta igen jól, bár kissé erő­sen színezve. Mellette Schmid­lein keltett figyelmet. Még egy egyfelvonásost is adtak elő, melyet a fővá­ros «Becsületének orvosa» címen már a Th­ália­­társaság előadásából ismer. Az unalmas apróságban Parry nem játszott oly rosszul, mint aminő rosszul rendesen tud játszani. Vasárnap este a «Traumulus» került másodszor színre nagyban erősítve a Basser­­mann nagy kvalitásairól uralkodó véleményeket. Mind a két napon telt ház volt. p. k. * Abonyi Lajos szobrának leleplezése. Gyönyörű lélekemelő ünnepség keretében leplezték le vasárnap április 20-án Abonyban, Abonyi Lajos kiváló írónk ércszobrát. Az ünnepségre a fővárosból számosan rándultak le, részben az irodalmi társaságok és szín­házak képviseletében. A vasútnál a város előkelősé­gei várták a vendégeket báró Harkányi Frigyessel élükön. A vendégek között voltak: R­akovszky István számszéki elnök, Gulner Gyula országgyűlési képvi­selő, dr. Vargha Gyula, Somló Sándor, Mihály­fi Károly, Odry Árpád művészek, Tury Gyula festőmű­vész, Jankovics Gyula szobrász, a szobor alkotója, Jablonszky Ferenc építőművész, Réthy László dr. múzeum igazgató őr, Szana Tamás, Baróthy Lajos, Endrődy Sándor, Prém József, Cegléd város küldöttsége, stb. Pont tizenegy órakor vette kez­detét az ünnep. Az Abonyi dalárda Himnusz éneklése után, Abony kiváló papja Lévay Mihály apátplébános, a szoborbizottság elnöke tartotta meg nagyhatású ünnepi beszédét, miközben lehullott a lepel a szoborról, mely Jankovits Gyula egyik leg­kitűnőbb alkotása. Az irodalmi társaság nevében Vargha Gyula dr., a Kisfaludy-társaság főtitkára mondott fényes beszédet, jellemezve Abonyi mun­kásságát, mely után Kiss Zsigmond ev. ref. lelkész mély érzéssel mondta el Lévay Mihály alkalmi köl­teményét. A város nevében Máté István főjegyző átvévén a szobrot, a dalárda Szózat-eléneklése után az ünnepély véget ért. Koszorút helyeztek a talap­zatra: Somló Sándor igazgató a Nemzeti Színház nevében, a Népszínház, Blaha Lujza, a szoborbizott­ság, az abonyi esztétikai társaság, Cegléd város, a körösi gimnázium, Abony város stb. Déli 1 órakor az új városháza dísztermében bankett volt, melyen 130-an vettek részt. * A Nemzeti Szalon közgyűlése. A Nemzeti Sza­lon művészeti egyesület vasárnap délelőtt tartotta meg rendes évi közgyűlését az egyesület tanácster­mében Vészi József orsz. képviselő alelnök elnök­lete mellett. Az elnök szép beszédben emlékezett meg az egyesület múlt évi halottjairól, elsősorban Lotz Károlyról s javaslatára a közgyűlés elhatározta, hogy emléküket jegyzőkönyvben örökíti meg. Ernszt Lajos ügyvezető igazgató ajánlatára Székely Berta­lan, Szinnyei­ Merse­kál és Madarász Viktor festő­művészeket megválasztották az egyesület dísztag­­jaivá. Majd Ernszt igazgató röviden vázolta a lefolyt művészeti év történetét és sikereit s azután bejelen­tette lemondását az ügyvezető igazgatói állásról. Gellért Jenő tanár, aki a laikusok s Botth Menyhért festőművész után, aki a művészek ragaszkodását és szeretetét tolmácsolta az igazgató iránt. Vészi József alelnök az elnökség nevében kérte az igazgatót, hogy másítsa meg elhatározását, mire a közgyűlés nem vette tudomásul a lemondást. Ernszt megköszönte a bizalom általános megnyilvánulását, de nem vonta vissza lemondását, miután nincsen abban a helyzet­ben, hogy az ügyek vezetésének élén megmaradjon. Ezután megejtették a választásokat. VIDÉK. (Közigazgatási bírósági döntvény.) A magyar ki­rályi közigazgatási bíróság általános közigazgatási osztálya abban a kérdésben, hogy a törvényhatósági bizottság legtöbb adót fizető tagjai névjegyzékének megállapításánál a közkereseti társaságok által fize­tett egyenes állami adók a cégtulajdonosok adója­ként számba vehetők-e vagy nem, a következő ha­tározatot hozta: A törvényhatósági bizottság legtöbb adót fizető tagjai névjegyzékének megállapításánál a közkereseti társaságok által fizetett egyenes állami adók a cégtulajdonosok adójaként számba veendők, ha magából az adóhivatal kimutatásából kitűnik, hogy az adó a társaság tagjai között miként oszlik meg, vagy pedig ha egyébként igazoltatik, hogy az adó alapját képező társasági vagyonhoz vagy jövede­lemhez a társaság egyes tagjainak milyen arányban van joga. EGYESÜLETEK. ** A Magyarországi Hírlapírók Nyugdíjintézeté­nek tegnap délelőtt lefolyt közgyűlésén az igazgató­választmány sorába a közgyűlés részéről a követ­kező tagokat választották meg: Cziklay Lajos, Gel­­léri Mór, Schiller Zsigmond, Sturm Albert, Szat­mári Mór. A felügyelő - bizottság tagjai lettek: György Endre, Kenedi Géza, Vendreg Gyula, Peisner Ignác és Szőts Pál. A délelőtti közgyűlés után délután fél 2 órakor a Drechsler-féle vendéglőben diszlakoma volt, ame­lyen jelen voltak: Fáik Miksa dr. elnök, Hegedűs Sándor és Rákosi Jenő főrendiházi tagok, Fáik Zsigmond lovag, Klein Ödön miniszteri osztály­­tanácsos, Adorján Sándor, Aranyosi Gyula, Bau­mann Miksa, Bein Károly tanár, Berényi László, Cziklay Lajos, Déry Gyula, Fekete Ignác dr., Friedmann Lipót, Friedrich Tivadar dr., Gelléri Mór, Kálnoki Henrik, Kenedi Géza dr. Kodolányi Antal, Lakatos Sándor, Lányi Zsigmond, László Jenő, Lendvai Sándor, Löw Samu dr., Mezei László, Peisner Ignác, Schwarz Artur dr. egyetemi magántanár, Sonnenfeld Zsigmond, Sturm Albert és Sziklay János dr. Az első felköszöntőt Fálk Miksa dr. mondotta, melyben kifejtette, hogy a politikai álláspontok el­lentétessége dacára is megvan a hírlapírói kar tagjai között a kollégiális együttérzés, mely a nyug­díjintézet örvendetes gyarapodásában termi meg gyümölcseit. Az intézmény föllendítése körül szer­zett érdemeikért élteti elnöktársait, a jelenlevő He­gedűs Sándort s a távollevő Heltai Ferencet, Hege­dűs Sándor Falk Miksa drra emelte poharát. Ke­nedi Géza dr. szellemes tósztban Rákosi Jenőt, az «Otthon, írók és hírlapírók köre» elnökét éltette. Rákosi Jenő szellemes köszöntőjében a zsurnalisz­ták szolidaritásának a magánéletben való fontossá­gát fejtegette. Peisner Ignác, Gelléri Mór és Sziklay János dr. felszólalása után egymást követ­ték a kedélyes pohárköszöntök. A társaság végre Fálk Miksa dr. elnököt éltetve oszlott szét. SPORT. X Magyarország kard és vivótőr bajnokai. A «Magyar Athletikai Szövetség» a múlt hó utolsó napjaiban rendezte Magyarország egyik legszebb sportünnepét a «Magyar Athletikai Szövetség» kard és tőrversenyét. Ez a verseny annál is inkább ne­vezetes, mert egy idő óta a külföld előtt is esemény­számba megy, ha Magyarország kard és tőr bajnok­ságáért folyik a küzdelem. A döntő mérkőzés a vivótőr versenyben szombaton folyt le előkelő kö­zönség jelenlétében a M. A. K. margitszigeti sport sport telepén. Magyarország 1905. évi tőrvívó bajnoka lett. Békássy Béla huszárfőhadnagy (M. A. K.) A múlt év folyamán Mészáros Ervin volt. A második helyre Tóth Péter (M. A. K.), a har­madik helyre Lestyánszky Dezső (M. A. K.) került. Vasárnap délután volt a fővárosi vi­gadóban a verseny legszebb napja: döntő mérkőzés a kardbajnokságért, még eddig soha nem tapasztalt igen nagyszámú közönség előtt. A közönség rend­kívül érdeklődéssel nézte végig a versenyt s egy­­egy szép assaut után lelkes tapsviharral jutalmazta a mérkőzőket. Magyarország 1903. évi kardbaj­noka lett: Békéssy Béla huszárfőhadnagy (M.A.K.). A második helyre Mészáros Ervin hadnagy (M. A. K.), a harmadik helyre Krencsey Géza (M. A. K.) került. A verseny nagy tetszés között, szép rendben folyt, a versenybíróság, amennyire csak lehet egy ilyen ver­senynél, igyekezett megfelelni feladatának. Meg­jegyezzük, hogy a verseny a Magyar Athletikai Klub teljes és fényes győzelmével végződött, mert a babért mind egytől-egyig a klubtagok vitték el. A­­ versenyen külföldi résztvevők is voltak.

Next