Alkotmány, 1905. május (10. évfolyam, 105-130. szám)
1905-05-02 / 105. szám
ALKOTMÁNY. 105. szám. Kedd, 1905. május 2. ezrei felett. A sétáló és vigadó proletárok ünnepelték az ő nagy «ünnepjüket», vigadozással vegyítve a forradalmi szellemet, amelyre rákapták őket. A fővárosban. A nemzetközi szociáldemokraták ma nagyszabású «ünnepet» rendeztek május elsejének örömére. Az ünnepségek már kora délelőtt megkezdődtek. Valamennyi szakegyletben gyűlés volt, melyeken a szakegyletek vezetői hosszasan elmagyarázták május elsejének jelentőségét. A szakegyesületekben aztán kiadták a jelszót, hogy a délutáni tüntető felvonulásban mindezki résztvegyen. Gyülekező helyül a Tisza Kálmán-térnek a gázgyár előtti részét tűzték ki. A hatalmas nagy tér úgy két óra tájban már élénkülni kezdett. Egymás után vonultak fel az egyes szakmák zászlók s jelzőtábla alatt. Fél három óra tájban már szinte nyüzsgött a tér a szocialistáktól. A vezetők intézkedésére ekkor rendezkedni kezdtek s pontban három órakor megindultak. A menet élén a vezetőség több tagja haladt s utánuuk a különböző ipari szaknak ezernyi tömege. A menet a Tisza Kálmán-térről a Kenyérmező-utcán, a Kerepesi-uton, Erzsébet-körúton s az Andrássy-úton át vonult ki a ligetbe. A munkások az egész utón szociális nótákat énekeltek, majd pedig felhangzottak ismert szólamaik : — Kenyeret a népnek ! . . . Jogot a népnek ! . . . «Éljenek a hazátlan bitangok!» .. . Éljen az általános és titkos választói jog ! ... Le az osztályuralommal . . . Nyolcórai munkaidőt! . . . Jogot a népnek, hogy hazája legyen! . . . A tüntető felvonulás mindenfelé általános s nagy feltűnést keltett. A járdák szegélyét nagyszámú közönség lepte el, mely kíváncsian nézegette a kiabáló «elvtársak» boldog mulatozását. Sokan szánakozó pillantásukkal méregették a hatalmas tömeget, melyen egy-két jószáju «vezér» oly fesztelenül zsarnokoskodik. Másokban félelmet keltett a hatalmas tömeg s gyors igyekezettel bocsátották le vasredőnyeiket. A hatalmas menet a ligetben a különböző vendéglőkbe oszlott szét. Ezekbe a vendéglőkbe csak elvtársak juthattak be.Belépti díjat nem szedtek, de mindenkinek kellet jelvényt hordani, tudvalevőleg venni kellett. Az egyes vendéglőkben Bokányi Dezső, Weltner Jakab, Kardos Jakab és a többiek tartottak beszédeket. Ezután az elvtársak hatalmas szivarokkal szájukban körül ülték az asztalokat, melyeken csakhamar folyt az alkohol ... A mulatságnak csak a késő est vetett véget. Az elvtársak nagy része ekkor bevonult a városba. Lefoglalták az összes mulató helyeket, honnan aztán busán szállt ki a híres szocialista nóta — Éhség — myomor velünk . . . A vidék és a külföld. Ünnepeltek a szocialisták a vidéken is. Kézdivásárhelyen mintegy húsz szocialista vasárnap délutánra szervezkedő gyűlést hirdetett a kézdivásárhelyi népkertbe, amelyen mintegy 50—60 iparos s több intelligens polgár vett részt. A szocialisták szónoka, egy Alföldről odakerült kőmives hosszasan fejtegette egy szocialista munkáskör szükségét, az általános titkos szavazást, napi 9—10 órai munkaidőt és fölemelt munkabért követelve. A kézdivásárhelyi székely iparosmunkások a munkáskör alakításához nem csatlakoztak és így a gyűlés eredménytelenül feloszlott. Hírlik, hogy az éjjel tartott gyűlésükben a szervezkedés mégis megtörtént volna.Május 1-jén az összes ipari munkások teljes rendben ünnepeltek.Ks Kaposvárt a szocialisták ünnepies körmenetet és nagy gyűlést rendeztek. A körmenetben vagy 4000-en vettek részt. — Bécsben az összes munkásgyűlések nyugodtan folytak le. Censtohanban azonban — mint egy távirat jelenti — összeütközés történt a katonaság és a munkások között. Munkások, akik egy külvárosból a város felé tartottak, összeütköztek a katonasággal. A csapatok három óra hosszat ellenálltak a tömegnek és elállták a város felé vezető utakat. Mikor végre a munkások a szétoszlásra szóló parancsnak nem engedelmeskedtek, a katonaság sortüzet adott. Négy munkás meghalt, sok megsebesült. Sztrájkok. A munkásság jó részét a május elseje sztrájkban találta. Sézdivásárhelyen az építőipari munkások, kőművesek és ácsok nagy része napok óta sztrájkol. (A fővárosi építőmunkások feltételei szerint a munkaidő leszállítását és magas munkabéreket kívánnak. — Prágában a fuvaroskocsisok nagy része ma sztrájkba lépett és a dolgozni akarókat igyekeznek megakadályozni a munkában. Több letartóztatás történt. — Párisból jelentik, hogy ott mindenütt folyik a munka. A munkástőzsdén csak egy gyűlést tartottak a 8 órás munkanap dolgában. Brestben, St.Etienneben, Roanneban majdnem mindenütt sztrájkolnak. Itt-ott fordult elő kisebb tüntetés. — Csikagóban a fuvarosok sztrájkjával egy időben 12 munkásvezért rosszhiszemű fölbujtás miatt vád alá helyeztek. V SZÍNHÁZ IIs MŰVÉSZET. * A Népszínház költözése. Vasárnap volt az utolsó előadás a régi épületben s most egy heti pauza következik, ami után egyrészt megkezdődnek az átalakító munkák a Népszínházban, másrészről szombaton megkezdi a Népszínház személyzete előadásait a budai színkörben. A záporpróbával érzékenyebbé tett búcsúesten Farkas Imre langyos és kellemetlenül poétikus kis egyfelvonásosa, a Jeanette és a Mikádó ment, abban az előadásban, amelyről egyszer se kellett volna föltétlenül írni, ha a Mikádóban Kovács Mihály nem produkálna olyan pompás és annyira nem ebbe az ensemblebe illő alakítást. * A Vígszínházban ma Hauptmann Gerhardt «Der Biberpelz» című vígjátékot mutatták be a német színészek. A főváros közönsége már több ízben látta az előkelő német humornak ezt a képviselőjét és sohasem tudott felmelegedni rajta. A bírói tisztnek túlzott karrikirozása, mely e darabban igen vékony mese kíséretében érvényesül, nem igazságos a mi szemeink előtt s ezért a tendencia ereje kevéssé hat. Inkább apró szatirikus rajz, mint vígjáték ez a théma, amely terjengősségénél fogva ma unalmat is keltett. A bírót Sauer adta igen jól, bár kissé erősen színezve. Mellette Schmidlein keltett figyelmet. Még egy egyfelvonásost is adtak elő, melyet a főváros «Becsületének orvosa» címen már a Tháliatársaság előadásából ismer. Az unalmas apróságban Parry nem játszott oly rosszul, mint aminő rosszul rendesen tud játszani. Vasárnap este a «Traumulus» került másodszor színre nagyban erősítve a Bassermann nagy kvalitásairól uralkodó véleményeket. Mind a két napon telt ház volt. p. k. * Abonyi Lajos szobrának leleplezése. Gyönyörű lélekemelő ünnepség keretében leplezték le vasárnap április 20-án Abonyban, Abonyi Lajos kiváló írónk ércszobrát. Az ünnepségre a fővárosból számosan rándultak le, részben az irodalmi társaságok és színházak képviseletében. A vasútnál a város előkelőségei várták a vendégeket báró Harkányi Frigyessel élükön. A vendégek között voltak: Rakovszky István számszéki elnök, Gulner Gyula országgyűlési képviselő, dr. Vargha Gyula, Somló Sándor, Mihályfi Károly, Odry Árpád művészek, Tury Gyula festőművész, Jankovics Gyula szobrász, a szobor alkotója, Jablonszky Ferenc építőművész, Réthy László dr. múzeum igazgató őr, Szana Tamás, Baróthy Lajos, Endrődy Sándor, Prém József, Cegléd város küldöttsége, stb. Pont tizenegy órakor vette kezdetét az ünnep. Az Abonyi dalárda Himnusz éneklése után, Abony kiváló papja Lévay Mihály apátplébános, a szoborbizottság elnöke tartotta meg nagyhatású ünnepi beszédét, miközben lehullott a lepel a szoborról, mely Jankovits Gyula egyik legkitűnőbb alkotása. Az irodalmi társaság nevében Vargha Gyula dr., a Kisfaludy-társaság főtitkára mondott fényes beszédet, jellemezve Abonyi munkásságát, mely után Kiss Zsigmond ev. ref. lelkész mély érzéssel mondta el Lévay Mihály alkalmi költeményét. A város nevében Máté István főjegyző átvévén a szobrot, a dalárda Szózat-eléneklése után az ünnepély véget ért. Koszorút helyeztek a talapzatra: Somló Sándor igazgató a Nemzeti Színház nevében, a Népszínház, Blaha Lujza, a szoborbizottság, az abonyi esztétikai társaság, Cegléd város, a körösi gimnázium, Abony város stb. Déli 1 órakor az új városháza dísztermében bankett volt, melyen 130-an vettek részt. * A Nemzeti Szalon közgyűlése. A Nemzeti Szalon művészeti egyesület vasárnap délelőtt tartotta meg rendes évi közgyűlését az egyesület tanácstermében Vészi József orsz. képviselő alelnök elnöklete mellett. Az elnök szép beszédben emlékezett meg az egyesület múlt évi halottjairól, elsősorban Lotz Károlyról s javaslatára a közgyűlés elhatározta, hogy emléküket jegyzőkönyvben örökíti meg. Ernszt Lajos ügyvezető igazgató ajánlatára Székely Bertalan, Szinnyei Mersekál és Madarász Viktor festőművészeket megválasztották az egyesület dísztagjaivá. Majd Ernszt igazgató röviden vázolta a lefolyt művészeti év történetét és sikereit s azután bejelentette lemondását az ügyvezető igazgatói állásról. Gellért Jenő tanár, aki a laikusok s Botth Menyhért festőművész után, aki a művészek ragaszkodását és szeretetét tolmácsolta az igazgató iránt. Vészi József alelnök az elnökség nevében kérte az igazgatót, hogy másítsa meg elhatározását, mire a közgyűlés nem vette tudomásul a lemondást. Ernszt megköszönte a bizalom általános megnyilvánulását, de nem vonta vissza lemondását, miután nincsen abban a helyzetben, hogy az ügyek vezetésének élén megmaradjon. Ezután megejtették a választásokat. VIDÉK. (Közigazgatási bírósági döntvény.) A magyar királyi közigazgatási bíróság általános közigazgatási osztálya abban a kérdésben, hogy a törvényhatósági bizottság legtöbb adót fizető tagjai névjegyzékének megállapításánál a közkereseti társaságok által fizetett egyenes állami adók a cégtulajdonosok adójaként számba vehetők-e vagy nem, a következő határozatot hozta: A törvényhatósági bizottság legtöbb adót fizető tagjai névjegyzékének megállapításánál a közkereseti társaságok által fizetett egyenes állami adók a cégtulajdonosok adójaként számba veendők, ha magából az adóhivatal kimutatásából kitűnik, hogy az adó a társaság tagjai között miként oszlik meg, vagy pedig ha egyébként igazoltatik, hogy az adó alapját képező társasági vagyonhoz vagy jövedelemhez a társaság egyes tagjainak milyen arányban van joga. EGYESÜLETEK. ** A Magyarországi Hírlapírók Nyugdíjintézetének tegnap délelőtt lefolyt közgyűlésén az igazgatóválasztmány sorába a közgyűlés részéről a következő tagokat választották meg: Cziklay Lajos, Gelléri Mór, Schiller Zsigmond, Sturm Albert, Szatmári Mór. A felügyelő - bizottság tagjai lettek: György Endre, Kenedi Géza, Vendreg Gyula, Peisner Ignác és Szőts Pál. A délelőtti közgyűlés után délután fél 2 órakor a Drechsler-féle vendéglőben diszlakoma volt, amelyen jelen voltak: Fáik Miksa dr. elnök, Hegedűs Sándor és Rákosi Jenő főrendiházi tagok, Fáik Zsigmond lovag, Klein Ödön miniszteri osztálytanácsos, Adorján Sándor, Aranyosi Gyula, Baumann Miksa, Bein Károly tanár, Berényi László, Cziklay Lajos, Déry Gyula, Fekete Ignác dr., Friedmann Lipót, Friedrich Tivadar dr., Gelléri Mór, Kálnoki Henrik, Kenedi Géza dr. Kodolányi Antal, Lakatos Sándor, Lányi Zsigmond, László Jenő, Lendvai Sándor, Löw Samu dr., Mezei László, Peisner Ignác, Schwarz Artur dr. egyetemi magántanár, Sonnenfeld Zsigmond, Sturm Albert és Sziklay János dr. Az első felköszöntőt Fálk Miksa dr. mondotta, melyben kifejtette, hogy a politikai álláspontok ellentétessége dacára is megvan a hírlapírói kar tagjai között a kollégiális együttérzés, mely a nyugdíjintézet örvendetes gyarapodásában termi meg gyümölcseit. Az intézmény föllendítése körül szerzett érdemeikért élteti elnöktársait, a jelenlevő Hegedűs Sándort s a távollevő Heltai Ferencet, Hegedűs Sándor Falk Miksa drra emelte poharát. Kenedi Géza dr. szellemes tósztban Rákosi Jenőt, az «Otthon, írók és hírlapírók köre» elnökét éltette. Rákosi Jenő szellemes köszöntőjében a zsurnaliszták szolidaritásának a magánéletben való fontosságát fejtegette. Peisner Ignác, Gelléri Mór és Sziklay János dr. felszólalása után egymást követték a kedélyes pohárköszöntök. A társaság végre Fálk Miksa dr. elnököt éltetve oszlott szét. SPORT. X Magyarország kard és vivótőr bajnokai. A «Magyar Athletikai Szövetség» a múlt hó utolsó napjaiban rendezte Magyarország egyik legszebb sportünnepét a «Magyar Athletikai Szövetség» kard és tőrversenyét. Ez a verseny annál is inkább nevezetes, mert egy idő óta a külföld előtt is eseményszámba megy, ha Magyarország kard és tőr bajnokságáért folyik a küzdelem. A döntő mérkőzés a vivótőr versenyben szombaton folyt le előkelő közönség jelenlétében a M. A. K. margitszigeti sport sport telepén. Magyarország 1905. évi tőrvívó bajnoka lett. Békássy Béla huszárfőhadnagy (M. A. K.) A múlt év folyamán Mészáros Ervin volt. A második helyre Tóth Péter (M. A. K.), a harmadik helyre Lestyánszky Dezső (M. A. K.) került. Vasárnap délután volt a fővárosi vigadóban a verseny legszebb napja: döntő mérkőzés a kardbajnokságért, még eddig soha nem tapasztalt igen nagyszámú közönség előtt. A közönség rendkívül érdeklődéssel nézte végig a versenyt s egyegy szép assaut után lelkes tapsviharral jutalmazta a mérkőzőket. Magyarország 1903. évi kardbajnoka lett: Békéssy Béla huszárfőhadnagy (M.A.K.). A második helyre Mészáros Ervin hadnagy (M. A. K.), a harmadik helyre Krencsey Géza (M. A. K.) került. A verseny nagy tetszés között, szép rendben folyt, a versenybíróság, amennyire csak lehet egy ilyen versenynél, igyekezett megfelelni feladatának. Megjegyezzük, hogy a verseny a Magyar Athletikai Klub teljes és fényes győzelmével végződött, mert a babért mind egytől-egyig a klubtagok vitték el. A versenyen külföldi résztvevők is voltak.