Alkotmány, 1905. október (10. évfolyam, 237-262. szám)

1905-10-01 / 237. szám

ALKOTMÁNY. 237. szám. 3 Vasárnap, 1905. október 1- jével és a frigiai sipkával, így zónázik vissza. Hogy hol fog leszállni, ki tudja? Október 3-ikát a kupé ablakából nézi csak. Október 10-ikére nem lesz — mondják — kiváncsi. Ő halad a végállomás felé, ha előbb nem történik vonatá­val valami kellemetlen kisiklás. Október 3-ikára nem azért kiváncsi, hogy mit csinálnak akkor a magyar pártok és a magyar polgárok, hanem hogyan fognak operálni az ő kedves elvtársai, a jakabok, akik ma Rudnayék nagy gaudiumára komoly ábrázattal kontra fák­lyásmenetet jelentettek be a polgárság fáklyás­menete ellen. A polgárság október 3-ikán a par­lamenti pártok, a parlamentarizmus mellett tün­tet­­­ők, Jakabék a Népszava (canis a non ca­­nendo) elé vonulnak. Mekkora kontraszt! Mintha ezzel korridálni akarnák a polgárság tüntetését. Jó lesz így is: contraria iuxta se posita magis elucescuns. Vagy talán összetűzni akarnak Jakabék a pol­gársággal ? Erre is gondolhatnak ostoba öntelt­­ségekben. Nos, feltéve, de meg nem engedve, hogy a rendőrség összetett kézzel nézi ezt a bicskás és betörő kísérletet: a polgárság majd megmutatja nekik az utat, amerre futhatnak, ha szeretik a bőrüket. A főváros polgársága óriási módon meggyarapodva az erre az alkalomra Budapestre jövő vidéki polgársággal impozáns erővel fog felvonulni. Nem fog provokálni sen­kit, jakabékat sem. De ha jakabék provokative lépnének fel, akkor jakabékra nézve rosszul kezdődik az újév. Mert a polgárok mellé máris imponáló erővel csatlakozik a budapesti munkásoknak öntudatos része. Ezren és ezren máris kiábrándultak s ha eddig nem látták, hát most, a szeptember 10-ike óta történtek óta be­látják, hogy a nemzetközi szociáldemokrata «ve­zetőségnek» csúfolt munkakerülő és ingyenélő csoport eddig hallatlanul gonosz játékot űzött a dolgozni akaró, politikai jogokért tisztességes, hazafias módon küzdeni akaró munkásokkal. A jakabok hatalma megrendült. Őrjöngéseik, lelkiismeretlenségeik már a munkásokat is elle­nük állították csatasorba. Ha eddig nem hitték, majd el fogják hinni október 3-ikán. . . . Egyebekben pedig a politikai helyzet vál­szemébe az asszonykának, talán mivel abban igen fényes könycsöpp ragyogott. Történt, hogy a kis apróság kirugdalta a ván­kosokat és úgy reszelgett, mintha szűk volna neki az a tollas világ, amelybe bele van szorítva. Mit tehettek, ki kellett venni a vánkoskából és akkorra kis ruhába bujtatták, mint amekkora szirmok hujdogálnak a fehér liliom­virágról. Sőt megtörtént, hogy ekkorra gőgicsélni is kezdett a kis pöttöny legényke és mondogatta: «tette . . . tettette...» utóbb «csecse .. . csecscsecscse...» És az öregeknek szivén mondhatatlan édes zsi­­bongás támadott. A nehéz felhők igy bomladoz­­nak az égen és kezdene kikukucsálni apró ké­kes égdarab. Szép, mosolygó kékszemü ég! ... Egyszer pedig az öreg ember fölemelte az ölébe és a kis legénykének gyönge dereka, ahogy megcsuklott az arcácskája, oda tapadt az öregnek fonnyadt ajakához és valami olyan nesz hallatszott az apró ajkon, mint a csók­nak csattanása. Igen! Az a kis gyerek csókolta az öreget, édes, tapadó csókkal, az öreg húzta hátra a fejét és a kis gyerek nyújtotta utána harmatos kis ajakát, mint mikor a madár eteti a fiacskáját . . . Annak a kis csöppségnek erő­szakos, ellenállhatatlan és eltaszíthatatlan sze­retete forrott ebben a csókban az öreg ember törődött lelkéhez. És ez a gyönge szeretet erő­­telenségében oly erőszakos volt és olyan édes, hogy az öreg ember megragadta a gyerek göm­bölyű derekát, vén melléhez szorította és ren­gette, mintha bölcsőben lenne és mondogatta «aranyos bogaram, szerelmetes kis Andriskám!» Az öreg asszonyka nézett, mikor ezt látta, leestek a kezei az ölébe és nem bírta volna megmondani, édes-e, keserű-e az az érzés, amely tozatlan. Fejérváry jön és készül újabb törvény­telenségekre. Parlament nélkül akar kormá­nyozni. Próbálja meg. Nem fog sikert érni. A rendet csak a koalíció kormányrajutása állítja helyre. Csáky Albin gróf a királynál. A «homo informativus» megtette kötelessé­gét, a homo informativus mehet haza — Szepes­­mindszentre. A mai kihallgatásnak ez egyetlen pozitív eredménye és körülbelül sommázata is. Tudniillik a homo informativus ur adta az elő­kelőt és a zárkózottat s a nála — kihallgatása után — jelentkező újságírók előtt megtagadott minden felvilágosítást a kihallgatás tárgyáról és annak lefolyásáról. Nyugodt lehet a homo infor­mativus ur, amint az ő meghivatását senki sem tekintette országos jelentőségűnek, úgy nem is molesztál senkit az eredmény kérdése, miután egy tekintet Csáky Albin gróf eddigi pályafutá­sára, mostani szereplésére és politikai összeköt­tetéseire, valamint állására, tisztában volt min­den politikus az ő missziójával és annak ered­ményével. Denique a homo informativus arról senki sem gondolta egy percig is, hogy valami nagy vizet fog zavarni. A bécsiek a híres audien­ciát követő kavarodás után egy «nyugodt» és «higgadt» politikus nézetét óhajtották hallani. Miután pedig Csáky gróf elég nyugodtan és higgadtan viselkedett az uj válság ■ folya­mán, már amennyiben az aktiv politiká­tól teljesen távol tartotta magát s végül miután ő egyszersmind a főrendiház elnöke is, akinek tehát lesz egy s más szerepe a kormánynak vád alá helyezése körül, a hig­gadtak közül ő Nyugodtságának jutott a szerep, hogy megjelenjék a Felség előtt. Persze nyilat­koznia kellett úgy a vád alá helyezésről, mint a kormány programmjáról is. Csakhogy ő meg­tagad minden felvilágosítást erre nézve! Uram fia, mintha Csáky gróf magas nézete egyáltalá­ban változtatna a helyzeten, akár a vád alá helyezés, akár a halvaszületett darabant-kormány tekintetében. De egy kis maliciával azt is kon­statálhatnék, hogy hiába is nyilatkozott volna Csáky gróf a Fejérváry-kormány ellen, Csáky gróf szavára akkor sem adtak­­ volna semmit. És dacára Csákynak, akkor is megmaradt volna Bécs amaz elhatározása mellett — amelyben most már kétség nincs, mert bécsi körökből is megerősítik — hogy Fejérváryt jelölje újból kor­mány­elnöknek. Egyébként a homo informativus kihallgatásá­ról a következőket jelentik Bécsből: alighanem az utolsó harcát harcolta szívében... Igen is, mert a meghalt Andriska helyett ez a kis Andriska nem nyugodott, röpködött, mint az angyalkák, csattogatott a nyelvecskéjével, mint az eperszem, és hizelgett, mint a nyájas, ártat­lan szeretet ... A kis házikó valósággal bonta­kozott nyomott szomorúságából és nyilladozott fölötte az ég. Az öregek kezdették észrevenni, hogy ez a kis gyerek minő szép, minő csillagos a szemecskéje és minő gömbölyű a selyemfürtös feje. Mindig édesebben, mindig hosszabban gyö­nyörködtek benne. Közben pedig egymásra néztek és mintha va­lami közös gondolatok találkozott volna ... Si­mogatták a kis legényke fejét, hol az egyik, hol a másik és ilyenkor meg nem mertek az öregek egymás szeme közé nézni, tudták megint, hogy egy gondolatunk van, amelyet mintha nem bír­nának kimondani. Nem igen soká tartott ez. Gyönyörű május volt; a Böskéről beszélget­tek, aki — szegény — még mindig lopva jár haza, sötéttel jön, sötéttel megy és majdnem holtra csókolja fiacskáját. A kis Andris észre­vétlenül tipegett az öreg­emberhez és a térdébe megkapaszkodott. Nem lehet megmondani, mi az a hatalom, amely gyerekké tette az öreget, kézenfogta a kis Andriskát és táncoltatta egész fáradásik, dudorászva: «tötete, tétété . ..» Mikor mind a ketten elfáradtak, ölébe emelte az öreg az Andriskát és fölszabadult lelkéből a titkolt gondolat. — Vedd elő anyjuk a kis bokrélás kalapot! — mondta és olvadó, édes volt a hangja. És a kis bok­rétás, pántlikás, récetollas kala­­pácstát elővették az omurgyium rejtekéből. Domonkos István, Csáky Albin grófot ma délelőtt tizenegy órakor fogadta a király külön kihallgatáson. A kihallgatás nem tartott háromnegyed óráig sem, mert Csáky gróf háromnegyed tizenkettőkor már ismét otthon volt lakásán, az Imperiál-szállóban. Az újságírók már várták Csáky grófot, aki kérdésüket be sem várva, igy szólott hozzájuk: — Sajnálom uraim, de a mi föladatunk nem egyezik; az uraknak most az a föladata, hogy va­lamit megtudjanak és megírjanak, az én feladatom pedig az volt, hogy amit tudok, azt ő Felségének elmondjam, de önöknek ne szóljak semmit. Mind­össze csak annyit közölhetek, hogy ő Felsége meg­hívott, hogy a jelen politikai helyzetről alkotott véle­ményemet meghallgassa. Én ő Felsége elé terjesz­tettem nézetemet, amit elmondtam, azt ő Felsége kegyesen meghallgatta s ezzel a kihallgatás véget ért. Természetes, hogy sem az én véleményemről, melyet előterjesztettem, sem arról, hogy a kihallga­tás alatt mi történt, sem a kihallgatás eredményéről nem közölhetek az urakkal semmit. Egy újságíró megkérdezte Csákyt, igaz-e a mai lapoknak az a híre, hogy ő semmi körülmények kö­zött nem vállalkozik kormányalakításra? Csáky Albin gróf így felelt: — Kérem, azt hiszem, hogy erre a kérdésre sem felelhetek. Egy újságírónak arra a kérdésére, hogy lesznek-e további kihallgatások, Csáky Albin gróf szintén ki­­térőleg válaszolt s arra a kérdésre, hogy Bécsben marad-e, vagy Budapestre utazik, azt felelte, hogy még ma, vagy esetleg holnap hazamegy Szepesmind­­szentre.* Csáky Albin gróf kihallgatásáról a következő hi­vatalos jelentéseket adták ki: Bécsből táviratozzák a Budapesti Tudósító­nak. Ő Felsége Csáky Albin grófot ma délelőtt 11 órakor kü­lönkihallgatáson fogadta. A kihallgatás három­negyed óra hosszat tartott. Csáky gróf kihallgatása céljáról úgy nyilatkozott, hogy meghívást kapott a helyzet jelenlegi állásáról való nézetének előterjesz­tése céljából, a meghívás e rendeltetésének eleget telt s­ö Fetsége kegyesen tudomásul vette előadá­sát. Csáky gróf Bécsből nem utazik Budapestre, hanem még a nap folyamán visszatér szepesi bir­tokára. A Magyar Távirati Iroda jelenti Bécsből: Csáky Albin gróf néhány perccel 12 óra előtt visszatért a Slofburgból szállására. Az ott egybegyült újságírók előtt kijelentette, hogy kihallgatásának főleg az volt a célja, hogy kifejtse véleményét a helyzet felől az uralkodó előtt. D. Felsége kegyesen fogadta a gróf előterjesztéseit. Csáky gróf Bécsből szepesmindszenti birtokára utazik vissza. Fejérváry redivivus. Tartott pedig a bukása egy hétig, azután megint feltámad­t, a szívós és elpusztíthatatlan generális. Hinnünk kell tehát, hogy menesztése is nélkülözte a komolyság attribútumait. A poli­tikai körök ma már nem kételkednek benne, hogy Fejérváry marad, csak azt nem tudják, hogyan, mivel és milyen körülmények között. Jelent meg ugyan ma este egy német nyelvű lapban egy interview, melyet a kormány csekély számú újságíróinak egyike cselekedett meg azzal a bizonyos «rendesen kitűnően informált forrás­sal» amelynek tudvalevőleg szokása, hogy «is­meri az illetékes tényezők nézeteit.» Hát ez a jó forrás olyasmiket beszél, hogy Fejérváry ok­tóber 10-én programmot fog adni, kormánypro­­grammot, mely magában foglalja a kormány álláspontját a politikai, katonai és gazdasági kérdésekben. Benne lesz ebben a programmban állítólag az általános titkos választói jog sehlag­­vortja is. Vagyis úgy értsd ezt jó magyar, hogy az udvar mégis beleegyezett volna Fejérváry minden programmpontjába. Nos nekünk semmi kedvünk sincs, hogy ebben higgjünk s egyelőre vagyunk bátrak azt — ha nem is légből kapottnak — hát legalább is ijesztgetésre berendezett és megrendelt interwiew­­nek nyilvánítani. Már sokkal valószínűbb az a nézet, hogy Fejérváryék október tizedikén fogják kinevezteté­­süket publikálni akkor, amikor a Házat elna­polták, mert, így szólnak információink, elejét akarják venni a vád alá helyeztetésnek mind­addig, amíg a rendes úton-módon bemutatkoz­tak és kormányzati programmot adtak. Itt adunk hírt annak a felfogásnak is, mely egyes politikai körökben erősen tartja magát, hogy Fejérváry nagyobb stiklire készül. Ezek emlékeznek

Next