Állam és Igazgatás, 1964. július-december (14. évfolyam, 7-12. szám)
1964-07-01 / 7. szám
578 DR. DALLOS FERENC A tanácsok — mint az egységes államszervezet részei, helyi szervei — a szükséges munkamegosztás alapján látják el — a központi tervekből reájuk eső gazdasági, kulturális feladatok szervezését; — a különféle szolgáltatások, a község- és városfejlesztési feladatok megvalósítását; végül mint népképviseleti szervek tömegméretekben bevonják a lakosságot az állami munkába. Az államigazgatás helyi szervei tehát a tanácsok testületi vezetésével, tevékeny közreműködésével ellátják a hatáskörükbe utalt termelő, oktató, nevelő, gyógyító, stb. munka közvetlen irányítását. A tanácsok kollektív szervei és a szakigazgatási szervek tehát működésük során túlnyomó többségében részt vesznek a javak előállításának folyamatában és szolgáltatásokat nyújtanak a lakosságnak. b) A népgazdasági tervekre, a társadalompolitikai célkitűzésekre vonatkozó központi akarat jelentős része a tanácsok útján jut a lakossághoz. Amellett, hogy a tanácsok közvetlenül is bevonják a lakosságot az állami munkába, az emberek túlnyomó többsége mindennapos ügyei elintézése során, a tanácsok szervei útján is találkozik az állammal. Ezért különösen figyelemre méltó, hogy miképp alakul a dolgozók és az állami szervek kapcsolata, új, szocialista jellegű viszonya. E kapcsolat tekintetében a tanácsi szervek között is különös jelentőségűek az elsőfokú — a városi, a községi , tanácsi szervek, hiszen az emberek városokban vagy községekben laknak és valamilyen módon leggyakrabban az elsőfokú szervekkel kerülnek kapcsolatba. c) Világosan kell látnunk, hogy az államigazgatási tevékenység jóságának, eredményességének elbírálásánál csak azt vehetjük alapul, hogy — a lehetőségekhez képest — milyen mértékben tudja kielégíteni a társadalmi szükségleteket. E szükségletek elsősorban a népgazdaság szükségletei, amelyeket a központi kormányzat tervutasítás formájában tűz ki feladatul. Ezeket követik a helyi szükségletek, amelyek, ha nem is határolhatók el egészen pontosan a központi feladatoktól, mégis fő vonásokban meghatározhatók (a város- és községfejlesztés, a kommunális szükségletek kielégítése, a javító-szolgáltató tevékenység, a hatósági intézkedések stb.). Végül a kielégítésre váró szükségletek harmadik csoportja a szocialista demokrácia minél teljesebb megvalósítása, vagyis a lakosság azon igényének kielégítése, hogy a törvényes keretek között érdemben részt vegyen az állami munkában, amelynek tartalma az összenépi és a helyi szükségletek kielégítésére irányuló tervek teljesítése, túlteljesítése. Ne tévesszük szem elől: az emberek abból ítélik meg munkánkat — és mi is aszerint ítélkezzünk magunk felett —, hogy milyen mértékben tudjuk terveinket teljesíteni, a szükségleteket kielégíteni. d) Mindezekből következik, hogy a szocialista államigazgatásban nem elégséges a passzív jogalkalmazói szemlélet, hanem aktív szervező, kezdeményező tevékenységre van szükség. Az egész mechanizmus munkájában a szakértelemnek, a magas fokú szervezettségnek, és ennek következtében az eredményességi, a termelési szemléletnek kell uralkodnia. e) Az államigazgatási apparátus a szocializmus viszonyai között sokirányúan képzett, jól felkészült vezetőkből és dolgozókból áll, amely alkotó módon járul hozzá a szocializmus teljes felépítéséhez, a javak, az anyagi és.