Állam és Igazgatás, 1964. július-december (14. évfolyam, 7-12. szám)

1964-07-01 / 7. szám

578 DR. DALLOS FERENC A tanácsok — mint az egységes államszervezet részei, helyi szervei — a szükséges munkamegosztás alapján látják el — a központi tervekből reájuk eső gazdasági, kulturális feladatok szer­vezését; — a különféle szolgáltatások, a község- és városfejlesztési feladatok meg­valósítását;­­ végül mint népképviseleti szervek tömegméretekben bevonják a lakosságot az állami munkába. Az államigazgatás helyi szervei tehát a tanácsok testületi vezetésével, tevékeny közreműködésével ellátják a hatáskörükbe utalt termelő, oktató, nevelő, gyógyító, stb. munka közvetlen irányítását. A tanácsok kollektív szer­vei és a szakigazgatási szervek tehát működésük során túlnyomó többségében részt vesznek a javak előállításának folyamatában és szolgáltatásokat nyújta­nak a lakosságnak. b) A népgazdasági tervekre, a társadalompolitikai célkitűzésekre vonat­kozó központi akarat jelentős része a tanácsok útján jut a lakossághoz. Amellett, hogy a tanácsok közvetlenül is bevonják a lakosságot az állami munkába, az emberek túlnyomó többsége mindennapos ügyei elintézése során, a tanácsok szervei útján is találkozik az állammal. Ezért különösen figye­lemre méltó, hogy miképp alakul a dolgozók és az állami szervek kapcsolata, új, szocialista jellegű viszonya. E kapcsolat tekintetében a tanácsi szervek kö­zött is különös jelentőségűek az elsőfokú — a városi, a községi , tanácsi szervek, hiszen az emberek városokban vagy községekben laknak és vala­milyen módon leggyakrabban az elsőfokú szervekkel kerülnek kapcsolatba. c) Világosan kell látnunk, hogy az államigazgatási tevékenység jóságának, eredményességének elbírálásánál csak azt vehetjük alapul, hogy — a lehető­ségekhez képest — milyen mértékben tudja kielégíteni a társadalmi szükség­leteket. E szükségletek elsősorban a népgazdaság szükségletei, amelyeket a központi kormányzat tervutasítás formájában tűz ki feladatul. Ezeket köve­tik a helyi szükségletek, amelyek, ha nem is határolhatók el egészen pontosan a központi feladatoktól, mégis fő vonásokban meghatározhatók (a város- és községfejlesztés, a kommunális szükségletek kielégítése, a javító-szolgáltató tevékenység, a hatósági intézkedések stb.). Végül a kielégítésre váró szükség­letek harmadik csoportja a szocialista demokrácia minél teljesebb megvaló­sítása, vagyis a lakosság azon igényének kielégítése, hogy a törvényes keretek között érdemben részt vegyen az állami munkában, amelynek tartalma az összenépi és a helyi szükségletek kielégítésére irányuló tervek teljesítése, túl­teljesítése. Ne tévesszük szem elől: az emberek abból ítélik meg munkánkat — és mi is aszerint ítélkezzünk magunk felett —, hogy milyen mértékben tudjuk terveinket teljesíteni, a szükségleteket kielégíteni. d) Mindezekből következik, hogy a szocialista államigazgatásban nem elég­séges a passzív jogalkalmazói szemlélet, hanem aktív szervező, kezdeményező tevékenységre van szükség. Az egész mechanizmus munkájában a szakérte­lemnek, a magas fokú szervezettségnek, és ennek következtében az eredmé­nyességi, a termelési szemléletnek kell uralkodnia. e) Az államigazgatási apparátus a szocializmus viszonyai között sokirá­­nyúan képzett, jól felkészült vezetőkből és dolgozókból áll, amely alkotó módon járul hozzá a szocializmus teljes felépítéséhez, a javak, az anyagi és.

Next