Állam és Igazgatás, 1965. július-december (15. évfolyam, 7-12. szám)
1965-07-01 / 7. szám
az Állam elidegenedése válik el az emberek termelő tevékenységétől s arra hivatott, hogy a társadalmi fejlődés szükségleteinek megfelelő funkciókat lásson el. Az állami alkalmazottak e külön csoportja saját, elkülönült érdek alapján önállósult tevékenységet végez, ebben mutatkozik meg az állam viszonylagos önállósága. Az állami alkalmazottak külön érdekei sajátos védelemben részesülnek, „minthogy a társadalomtól elidegenedő hatalom hordozói, tekintélyüket kivételes törvényekkel kell megteremteni, amelyek különleges tiszteletet és sérthetetlenséget biztosítanak számukra.” A különleges tiszteletet pedig az erőszak, a fizikai kényszer alkalmazása biztosítja. Az állami alkalmazottak működése hatalmi jogosultságokkal, a közvetlen kényszerítés eszközeivel és a jogi védelem különböző módszereivel van körülbástyázva. Az állami alkalmazottaknak (mint az elidegenedő hatalom hordozóinak) munkájában a hatalmi jogosultságoknál, az erőszakkal való rendelkezésnél fogva igen gyakran sajátos tevékenységi mód alakul ki; az emberek igazgatása, ügyeik intézése során sajátos szemléletmód alapján járnak el; a döntési jogosultság alapján sajátos magatartást és lelki állapotot is nyernek; elszakadnak a társadalmi élet realitásától, nem látják társadalmi helyzetük gazdasági meghatározottságát és az elbírálandó ügy mögött a társadalmi valóságot. A kizsákmányoló államtípusokban a különböző állami szervekre — az uralkodó osztály érdekeinek jól vagy rosszul értelmezett szolgálata következtében — jellemző a lélektelen ügyintézés, az ügyek mechanikus elbírálása, a döntések és határozatok társadalmi következményeinek figyelmen kívül hagyása, elvtelen kapcsolatok érvényesülése. A különböző állami szervekben (igazgatási apparátus, bíróság, katonaság stb.) az állami alkalmazottaknak biztosított hatáskör, az erőszakkal való rendelkezés, a különös jogi védelem eredményezi azt, hogy az államszervezet gyakran a társadalom tagjainak többségével szemben befolyásolhatatlan, ellenőrizhetetlen jelenségként mutatkozik, hogy az állampolgárok az államot tőlük idegen, külső és megváltoztathatatlan hatalomnak érzékelik. Az uralkodó osztály érdekeinek szolgálata során az államapparátus tevékenysége külön állami akaratban (döntésekben és jogszabályokban) fejeződik ki, s az állami akaratnak a lakosok saját érdekük és akaratuk ellenére engedelmeskedni kötelesek.10 Az állami szervek a lakosokat az alá- és fölérendeltség alapján igazgatják, irányítják, különböző előírások teljesítésére kötelezik, meghatározott magatartást várnak el tőlük. Az állam a fejlődés során differenciáltan rendezi a lakosok, a polgárok ügyeit, a lakosság különböző rétegeivel szemben más és más módszerekkel irányít; ez abból következik, hogy a társadalom különböző osztályainak és rétegeinek más és más a viszonya az államhoz. 7 ,,A dolog legkönnyebben a munkamegosztásból kiindulva érthető meg. — írja Engels K. Schmidtnek szóló levelében. — A társadalom létrehoz bizonyos közös funkciókat, amelyeket nem nélkülözhet. Az e funkciók végzésével megbízott emberek a társadalmon belüli munkamegosztásnak új ágát alkotják. Ezzel külön érdekekre tesznek szert megbízóikkal szemben is, önállósulnak ezekkel szemben és megjelenik az állam”. M. E. V. M. II. köt. 492. 1. 8 M. E. V. M. II. köt. 316 1. (Az én kiemelésem: S. M.) 9 „Minthogy az ideológusok nem emelkednek e viszonyok fölé, a viszonyok agyukban kialakult fogalmai is rögzített fogalmak; a bíró például a törvénykönyv paragrafusait alkalmazza, ezért ő a törvényhozást tartja az igazi aktív mozgatóerőnek.” Marx—Engels: A német ideológia. 153 1. 10 Tudatosan használom az állam és a lakosság, nem pedig az állam és az állampolgár viszonyát, mert a korábbi társadalmi formákban a lakosság jó része nem rendelkezett állampolgári jogokkal, nem volt az állam elismert polgára. 579