Állam és Igazgatás, 1965. július-december (15. évfolyam, 7-12. szám)

1965-07-01 / 7. szám

az Állam elidegenedése válik el az emberek termelő tevékenységétől s arra hivatott, hogy a társadalmi fejlődés szükségleteinek megfelelő funkciókat lásson el. Az állami alkalmazot­tak e külön csoportja saját, elkülönült érdek alapján önállósult tevékenységet végez, ebben mutatkozik meg az állam viszonylagos önállósága.­ Az állami alkal­mazottak külön érdekei sajátos védelemben részesülnek, „minthogy a társada­lomtól elidegenedő hatalom hordozói, tekintélyüket kivételes törvényekkel kell megteremteni, amelyek különleges tiszteletet és sérthetetlenséget biztosítanak számukra.”­ A különleges tiszteletet pedig az erőszak, a fizikai kényszer alkal­mazása biztosítja. Az állami alkalmazottak működése hatalmi jogosultságokkal, a közvetlen kényszerítés eszközeivel és a jogi védelem különböző módszereivel van körülbástyázva. Az állami alkalmazottaknak (mint az elidegenedő hatalom hordozóinak) munkájában a hatalmi jogosultságoknál, az erőszakkal való rendelkezésnél fogva igen gyakran sajátos tevékenységi mód alakul ki; az emberek igazgatása, ügyeik intézése során sajátos szemléletmód alapján járnak el; a döntési jogosultság alapján sajátos magatartást és lelki állapotot is nyernek; elszakadnak a társa­dalmi élet realitásától, nem látják társadalmi helyzetük gazdasági meghatáro­zottságát és az elbírálandó ügy mögött a társadalmi valóságot.­ A kizsákmányoló államtípusokban a különböző állami szervekre — az ural­kodó osztály érdekeinek jól vagy rosszul értelmezett szolgálata következtében — jellemző a lélektelen ügyintézés, az ügyek mechanikus elbírálása, a dönté­sek és határozatok társadalmi következményeinek figyelmen kívül hagyása, elv­telen kapcsolatok érvényesülése. A különböző állami szervekben (igazgatási apparátus, bíróság, katonaság stb.) az állami alkalmazottaknak biztosított hatás­kör, az erőszakkal való rendelkezés, a különös jogi védelem eredményezi azt, hogy az államszervezet gyakran a társadalom tagjainak többségével szemben befolyásolhatatlan, ellenőrizhetetlen jelenségként mutatkozik, hogy az állam­polgárok az államot tőlük idegen, külső és megváltoztathatatlan hatalomnak érzékelik. Az uralkodó osztály érdekeinek szolgálata során az államapparátus tevé­kenysége külön állami akaratban (döntésekben és jogszabályokban) fejeződik ki, s az állami akaratnak a lakosok saját érdekük és akaratuk ellenére engedel­meskedni kötelesek.10 Az állami szervek a lakosokat az alá- és fölérendeltség alap­ján igazgatják, irányítják, különböző előírások teljesítésére kötelezik, meghatá­rozott magatartást várnak el tőlük. Az állam a fejlődés során differenciáltan rendezi a lakosok, a polgárok ügyeit, a lakosság különböző rétegeivel szemben más és más módszerekkel irányít; ez abból következik, hogy a társadalom külön­böző osztályainak és rétegeinek más és más a viszonya az államhoz. 7 ,,A dolog legkönnyebben a munkamegosztásból kiindulva érthető meg. — írja Engels K. Schmidtnek szóló levelében. — A társadalom létrehoz bizonyos közös funkciókat, amelyeket nem nélkülözhet. Az e funkciók végzésével megbízott emberek a társadalmon belüli munka­­megosztásnak új ágát alkotják. Ezzel külön érdekekre tesznek szert megbízóikkal szemben is, önállósulnak ezekkel szemben és megjelenik az állam”. M. E. V. M. II. köt. 492. 1. 8 M. E. V. M. II. köt. 316 1. (Az én kiemelésem: S. M.) 9 „Minthogy az ideológusok nem emelkednek e viszonyok fölé, a viszonyok agyukban ki­alakult fogalmai is rögzített fogalmak; a bíró például a törvénykönyv paragrafusait alkalmazza, ezért ő a törvényhozást tartja az igazi aktív mozgatóerőnek.” Marx—Engels: A német ideológia. 153 1. 10 Tudatosan használom az állam és a lakosság, nem pedig az állam és az állampolgár viszonyát, mert a korábbi társadalmi formákban a lakosság jó része nem rendelkezett állam­­polgári jogokkal, nem volt az állam elismert polgára. 579

Next