Állam és Igazgatás, 1966. január-június (16. évfolyam, 1-6. szám)
1966-01-01 / 1. szám
A NEM TSZ-TAGOK FÖLDTULAJDONA " A SZÖVETKEZETEKBEN a földbeviteli feltételeket. S az is ismeretes, hogy a jogszabály e vonatkozásban említhető egyik alapvető célkitűzése az volt, hogy ne csak a belépő személy tulajdonában és használatában álló földek, hanem a vele közös háztartásban élő személyek által használt földek is kerüljenek a termelőszövetkezet használatába. Ez érthető, hiszen a mezőgazdaság szocialista átszervezésének nemcsak az a célja, hogy nagyüzemi mezőgazdaságok jöjjenek létre, hanem — közvetetten érvényesülő célja az is — hogy megszűnjék az a kisárutermelő gazdálkodáson alapuló paraszti gazdaság egyéni földhasználata. Mindenekelőtt tehát azt kell látnunk, hogy e tvr. sajnos nem rendezi kielégítően a szövetkezeti földhasználathoz fűződő és a termelőszövetkezetet megillető és terhelő jogokat és kötelezettségeket. Mindazonáltal a törvény mindenesetre lerakta a továbbhaladás pilléreit akkor, amikor a) a földbevitel ismert módon való szabályozásánál létrehívta a tulajdonjogtól elváló, önállósult termelőszövetkezeti földhasználatot, és b) akkor, amikor félretette a tulajdonjog szempontjából lényeges családjogi család fogalmát, s helyette a földhasználat nézőpontjából jelentős közös háztartásra alapozta a földbeviteli kötelezettséget. A mi szempontunkból jelentős, hogy a jogalkalmazó a jelenlegi vitás kérdéseknél hogyan hozza összhangba a földkiviteli törekvéseket e két pillérrel, hogyan oldja fel a két pillér és a harmadik személyek vonatkozásában érvényben levő szabályok között meglevő ellentmondásos helyzetet, és mire legyen tekintettel állásfoglalásának kialakításakor. b) A jelenleg tárgyalt jogviták ilyen vagy olyan módon történő megoldásakor szem előtt kell tartanunk azt a sajnálatos körülményt is, hogy a földbevitel — a szocialista államokban példa nélkül álló, minden jogcímet figyelembe vevő — részletes szabályai ellenére a földbevitelnél a termelőszövetkezetek jelentős többségénél számtalan alaki hiba történt. Párt- és állami szerveink hiába hívták fel a figyelmet nyomatékosan a jogszabályok betartására, az átszervezés nagy lendületében objektív és szubjektív okok miatt ebben a vonatkozásban történtek hibák. Példának hadd említsek egynéhányat: hiába tiltotta a jogszabály élethivatásszerűen mezőgazdasággal foglalkozó személyeknek pártoló tagkénti felvételét, egyik-másik községben a könnyebb ellenállás vonalát választva — s csak a földek összehozását szem előtt tartva — sok idős parasztot minősítettek át pártoló taggá. S most bizony nehéz helyzet előtt áll az a jogalkalmazó, akinél a pártoló tag, pártoló tagsági viszonyát megszüntetve kéri földjének kiadását. Hasonló problémák voltak tapasztalhatók a különböző úgynevezett tulajdonosi hozzájárulások megkérése körül is. Lett légyen szó olyan haszonélvezeti földről, amelynek beviteléhez a tulajdonos hozzájárulása volt szükséges, vagy akár olyan föld termelőszövetkezeti haszonbérletté történő átalakításáról, amelyben a föld a házastárs különvagyona volt, s valamely okból nem kérte a termelőszövetkezet a Ptk. szerinti írásbeli hozzájárulást. Az alaki hibák harmadik csoportja a haszonbérleti szerződések körül volt tapasztalható: vagy meg sem kötötték a földhaszonbérleti szerződést, illetőleg nem foglalták írásba azt, vagy annak megkötésénél követtek el egy sor olyan alaki hibát, amely esetleg magának a szerződésnek érvényességét vonhatja kétségbe. A kérdés, amely előtt jogalkotóink állnak: mi történjék, ha olyan szerződés felbontása iránt érkezik kereslet, amely alaki hiba miatt lehet „érvénytelen”. A kérdés tehát úgy tehető fel, érvénytelen-e az a ténylegesen megvalósult szövetke-