Állam és Igazgatás, 1968. július-december (18. évfolyam, 7-12. szám)
1968-07-01 / 7. szám
DR. HALÁSZ JÓZSEF Leegyszerűsítés lenne azonban ezt a folyamatot csupán mint a községek nagyobb területi egységekbe tömörítését vizsgálni és csak az igazgatási-jogi viszonyok megváltozására szűkíteni! A községi rendszer reformja az országok többségében lényegében két egymással szorosan összefüggő változást jelez. Az egyik: a történetileg kialakult községi modell jellemzőinek átalakulása; a második — jórészt ebből következő —: a közigazgatás hagyományos területi kereteinek és jogi intézményeinek új feltételekhez való, fokozatos alkalmazása. A szocialista országokban megvalósított vagy napirenden levő területi igazgatási reformoknak is egyik központi problémája: a községek és általában az igazgatási alapegységek igazgatási-jogi intézményeinek összhangba hozása a gazdasági és a társadalmi fejlődés követelményeivel. Első megközelítésre úgy tűnik, hogy a modern állami berendezkedés területi igazgatásának racionális felépítése és hatékony, gazdaságos tevékenysége teljesen hasonló módon veti fel a községrendszer fejlesztésének és az igazgatási alapegységek területi kereteinek kiszélesítését a különböző társadalmi rendszerű országokban. Kétségtelen, hogy az új községi alapegységek és településcsoportokból alakított körzetek kereteit, igazgatási-jogi intézményeit szocialista országokban is nagymértékben földrajzi-gazdasági feltételek, a történetileg kialakult településszerkezet, a helyileg ellátott közfeladatok és szolgáltatások terjedelme, a községi önállóság tradíciói határozzák meg. A községi reformok igazgatási-jogi megoldásai jórészt ezekkel a tényezőkkel függenek össze. De ahogyan helytelen és erőltetett lenne figyelmen kívül hagyni a községi reformmegoldások fenti tényezőit, ugyanúgy helytelen és a valóságtól eltérő megállapításokhoz vezet a szocialista országok helyi igazgatási reformjainak vizsgálatát csupán az említett tényezőkre korlátozni. Kétségtelen, hogy a községek területi kereteinek és igazgatási-jogi intézményeinek kialakítása elválaszthatatlan a racionális és korszerű igazgatási szervezés követelményeitől. De ma már az is elismert, hogy minden átfogó igazgatási reform kidolgozása — márpedig a községrendszer fejlesztése esetében erről van szó — elválaszthatatlan az adott ország társadalmi berendezkedésétől, gazdasági fejlődésének szükségleteitől. Az igazgatási reformok célkitűzéseiben kialakított igazgatási egységek jellege és nagyságrendje, szervezete és intézményei ennek megfelelően alakulnak, következésképpen meghatározóan befolyásolják a községek és községen belüli települések igazgatási-jogi kapcsolatának megoldási módozatait is. Mindezeknek a szervezeti-jogi formákban megnyilvánuló kapcsolatoknak rendezése tehát végeredményben politikai értékeléstől függ. Ebből az is következik, hogy a községi reformok megvalósítása nem csupán korszerű, racionális új községi modellek, illetve területi, igazgatási alapegységek kialakítását jelenti.. . E témakör feldolgozásával a tanulmány később publikálásra kerülő, második részében külön foglalkozom. A probléma fontosságának jelzése érdekében azonban már itt is utalok arra, hogy a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége 1968. ápr. 8-án tvr-t fogadott el „A falusi és települési szovjetek alapvető jogairól és kötelességeiről”. A Szovjetunió Minisztertanácsa pedig egyidejűleg határozatot hozott anyagi-pénzügyi bázisuk megerősítéséről. A hivatkozott jogszabályok módosítják és lényegesen kiszélesítik a szovjetek plénumának döntési jogosítványait, rendezik a nem alárendelt intézményekhez való jogi kapcsolatok formáit, bevételi forrásaikat stb. — Lényegében tehát a falusi tanácsok státusának nagy jelentőségű újraszabályozása kezdődött meg ezzel a Szovjetunióban. A változások főként azokban az összefüggésekben jelentkeznek, melyekről dr. Bihari Ottó: „A tanácsok fejlődésének problémái a szocialista államokban” c. figyelemre méltó tanulmányában írt (Állam és Igazgatás 1968. márc. 197—1980.) 578