Állam és Igazgatás, 1968. július-december (18. évfolyam, 7-12. szám)

1968-07-01 / 7. szám

DR. HALÁSZ JÓZSEF Leegyszerűsítés lenne azonban ezt a folyamatot csupán mint a községek nagyobb területi egységekbe tömörítését vizsgálni és csak az igazgatási-jogi viszonyok megváltozására szűkíteni! A községi rendszer reformja az országok többségében lényegében két egymással szorosan összefüggő változást jelez. Az egyik: a történetileg kialakult községi­ modell jellemzőinek átalakulása; a máso­dik — jórészt ebből következő —: a közigazgatás hagyományos területi keretei­nek és jogi intézményeinek új feltételekhez való, fokozatos alkalmazása. A szocialista országokban megvalósított vagy napirenden levő területi igazgatási reformoknak is egyik központi problémája: a községek és általában az igazgatási alapegységek igazgatási-jogi intézményeinek összhangba hozása a gazdasági és a társadalmi fejlődés követelményeivel.­ Első megközelítésre úgy tűnik, hogy a modern állami berendezkedés terü­leti igazgatásának racionális felépítése és hatékony, gazdaságos tevékenysége teljesen hasonló módon veti fel a községrendszer fejlesztésének és az igazgatási alapegységek területi kereteinek kiszélesítését a különböző társadalmi rendszerű országokban. Kétségtelen, hogy az új községi alapegységek és település­­csoportokból alakított körzetek kereteit, igazgatási-jogi intézményeit szocia­lista országokban is nagymértékben földrajzi-gazdasági feltételek, a történetileg kialakult településszerkezet, a helyileg ellátott közfeladatok és szolgáltatások terjedelme, a községi önállóság tradíciói határozzák meg. A községi reformok igazgatási-jogi megoldásai jórészt ezekkel a tényezőkkel függenek össze. De ahogyan helytelen és erőltetett lenne figyelmen kívül hagyni a községi reform­megoldások fenti tényezőit, ugyanúgy helytelen és a valóságtól eltérő megállapításokhoz vezet a szocialista országok helyi igazgatási reformjainak vizsgálatát csupán az említett tényezőkre korlátozni. Kétségtelen, hogy a köz­ségek területi kereteinek és igazgatási-jogi intézményeinek kialakítása elválaszt­hatatlan a racionális és korszerű igazgatási szervezés követelményeitől. De ma már az is elismert, hogy minden átfogó igazgatási reform kidolgozása — már­pedig a község­rendszer fejlesztése esetében erről van szó — elválaszthatatlan az adott ország társadalmi berendezkedésétől, gazdasági fejlődésének szükség­leteitől. Az igazgatási reformok célkitűzéseiben kialakított igazgatási egységek jellege és nagyságrendje, szervezete és intézményei ennek megfelelően alakul­nak, következésképpen meghatározóan befolyásolják a községek és községen belüli települések igazgatási-jogi kapcsolatának megoldási módozatait is. Mindezeknek a szervezeti-jogi formákban megnyilvánuló kapcsolatoknak rendezése tehát végeredményben politikai értékeléstől függ. Ebből az is követ­kezik, hogy a községi reformok megvalósítása nem csupán korszerű, racionális új községi modellek, illetve területi, igazgatási alapegységek kialakítását jelenti.. . E témakör feldolgozásával a tanulmány később publikálásra kerülő, második részében külön foglalkozom. A probléma fontosságának jelzése érdekében azonban már itt is utalok arra, hogy a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége 1968. ápr. 8-án tvr-t fogadott el „A falusi és települési szovjetek alapvető jogairól és kötelességeiről”. A Szovjetunió Minisztertanácsa pedig egyidejűleg határozatot hozott anyagi-pénzügyi bázisuk megerősítéséről. A hivatkozott jogszabályok módosítják és lényegesen kiszélesítik a szovjetek plénumának döntési jogosítványait, rendezik a nem­ alárendelt intézményekhez való jogi kapcsolatok for­máit, bevételi forrásaikat stb. — Lényegében tehát a falusi tanácsok státusának nagy jelentő­ségű újraszabályozása kezdődött meg ezzel a Szovjetunióban. A változások főként azokban az összefüggésekben jelentkeznek, melyekről dr. Bihari Ottó: „A tanácsok fejlődésének prob­lémái a szocialista államokban” c. figyelemre méltó tanulmányában írt (Állam és Igazgatás 1968. márc. 197—198­­0.) 578

Next