Állam és Igazgatás, 1969. július-december (19. évfolyam, 7-12. szám)

1969-07-01 / 7. szám

1* A TERÜLETI KOORDINÁCIÓ FŐBB VONÁSAI ÉS PROBLÉMÁI János rendeltetésen belül a területi koordináció különböző célok elérésére irá­nyulhat. A követett célok különbözősége alapján a területi koordinációnak főleg az alábbi három egymással összefüggésben álló, de tartalmilag elkülönít­hető csoportjáról emlékezhetünk meg. a) Az első csoportba az olyan területi koordinációs munkát soroljuk, amely elsősorban arra irányul, hogy az állami és társadalmi szervek működése az adott területen láncszerűen egymásba kapcsolódjék, egymást úgy egészítse ki, hogy ne forduljon elő sem ellentétes irányú működés, sem felesleges párhu­zamosság vagy átfedés. E célkitűzés meggyőzően fejezi ki az ésszerű munka­­megosztás és a koordináció közötti szoros kapcsolatot. Ennek az összefüggésnek tudatos alkalmazásával elérhető, hogy a területen jelentkező mindegyik állami és társadalmi feladatnak legyen felelős megvalósító szerve és mindegyik feladat a lehető legkisebb ráfordítással, optimális hatékonysággal valósuljon meg. Nem kétséges, hogy az ilyen célzatú területi koordináció elsődlegesen a megfelelő szervezeti feltételek kiépítésében, a feladatok és hatáskörök, valamint a szük­séges érintkezési, kapcsolódási formák gondos meghatározásában jelentkezik, de magában kell foglalnia e kérdések helyes jogszabályi rendezése ellenére elő­forduló kapcsolati zavarok, egyenetlenségek, összeütközések, felesleges energia­pazarlással járó párhuzamosságok, átfedések feloldását, illetőleg kiküszöbö­lését is. b) Operatívebb munkát kíván meg annak az összehangoló tevékenység­nek a célzata, amely az egymáshoz közel álló, hasonló vagy kapcsolatban levő tevékenységet kifejtő szervek működésének közvetlen, tervszerű, rendszeres összehangolására irányul. A közvetlen összehangoló munkának ki kell terjednie az érdekelt szervek feladatainak tervezésére és tényleges végrehajtására is. c) A területi koordináció elég gyakran a fenti célzatokon is túlmenően kifejezetten meghatározott szervek együttműködésének kialakítását és reali­zálását kívánja előmozdítani. A közös cél elérését szolgáló együttműködést szervező területi koordinációnak is több változata használatos attól függően, hogy az összehangoló munka az adott területen belül milyen típusú, fokozatú és viszonyú szervek együttműködését szolgálja. Irányulhat a koordináció huza­mosabb együttműködésre vagy rövidebb ideig tartó néhány, esetleg egyetlen akció közös elvégzésére is. 3. A területi koordináció alanyai Az eddigi fejtegetésekből is kitűnt már, hogy a valóság ismeretében a terü­leti koordinációt nem szűkíthetjük le az állami szervek területi vonatkozású koordinációs tevékenységére, hiszen mind az érintett területeken funkcionáló, mind pedig a felsőbb szintű társadalmi szervek nagyfontosságú területi kihatású koordinatív tevékenységet fejtenek ki. Egy-egy területen működő társadalmi szervezeti formációk közismerten jelentős közérdekű tevékenysége nem nél­külözheti az összehangoló munkát sem a társadalmi szervezeti formációk egymás közötti kapcsolatának alakításában, sem a hasonló, vagy összefüggő feladatokat végző állami szervek és társadalmi szervek munkájának egyezte­tésében, illetőleg együttműködésének formálásában. A másik nagyon lényeges — a területi koordináció alanyainak és jellegének 579

Next