Állam és Igazgatás, 1971. július-december (21. évfolyam, 7-12. szám)
1971-07-01 / 7. szám
a jogász az államigazgatásban hogy a jogásztársadalombea az államigazgatásban fog dolgozni. Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a jogászképzés szempontjából feltétlenül érdemes foglalkozni azzal, milyen követelményeket kell támasztanunk, illetőleg milyen követelményekkel kell szembe néznie annak a jogásznak, aki az államigazgatásba kerül. II. 1. Az államigazgatási apparátus, mely jellegében olyan intézmény, hogy az emberek össztársadalmi munkáját szervezi, nagyszámú, magasan képesített szakembert alkalmaz. A szocialista országokban, mivel az államigazgatás a korábbi helyzethez viszonyítva merőben új feladatokat old meg főleg a gazdaság és a kultúra szervezése vonatkozásában, az apparátus létszáma nagymértékben megnőtt. Ezzel a folyamattal együtt járt az, hogy a szakismeretek fontossága mellett mindinkább polgárjogot nyert az igazgatási és a jogi ismeretek szükségessége is, sőt az a gondolat, hogy igazgatási és jogi ismeretekkel jó néhány munkaterületen a többi szakembereknek is rendelkezniük kell. Annak ellenére, hogy a jogásznak továbbra is nagy szerepe van az államigazgatásban, éppen az előbb említettek következtében a jogász már nem központi figurája az államigazgatásnak. Új „szakmák” is keletkeztek: mindinkább szükség lesz igazgatástudományi felkészültségű szervezési szakemberekre, valamint olyanokra, akik az államigazgatás gépesítéséből keletkező új feladatok megoldására alkalmasak. Az államigazgatási jogászokkal kapcsolatos igények megvizsgálásánál abból célszerű kiindulni, melyek a velük szemben támasztott társadalmi elvárások? Ezeket röviden a következőképpen lehet összefoglalni: — legyen szilárd marxista—leninista világnézete; — rendelkezzék megfelelő elméleti alapokon nyugvó magas jogi kultúrával; — legyen aktív alakja az államigazgatásnak, aki mentes a bürokratizmustól, akit magas fokú humanitás hat át, akiben a tanultak és a gyakorlat igazgatási kultúrává érik; — rendelkezzék vezetés- és szervezéstudományi ismeretekkel; végül — műveltsége legyen korszerű és legalább az általános szintet üsse meg. 2. A minisztériumoknál és az országos hatáskörű szerveknél különféle specializáltságú, általában nem kezdő jogászokra, ezen belül azokban a részlegekben, amelyek hatósági ügyekkel foglalkoznak, feltétlenül államigazgatási jogászokra van szükség. Államigazgatási jogászok kellenek a jogszabályalkotáshoz is, itt azonban átlagon felüli államjogi ismeretekre, valamint a szabályozandó téma szakjogának igen alapos ismeretére is szükség van. Az államigazgatási jogász közreműködése ezen a munkaterületen főleg az államigazgatási eljárás általános szabályainak érvényesítése szempontjából lehet hasznos. A vezetést közvetlenül segítő szervekben, valamint a funkcionális szervekben más képzettségű jogászokra is szükség van: polgári jogászokra, munkajogászokra, szervező specialistákra stb. E kérdés tárgyalásánál szükségesnek tartom megemlíteni, hogy a minisztériumok és az országos hatáskörű szervek mind ez ideig az alkalmazáshoz képesítési feltételeket nem írtak elő. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az 1* 579'