Állam és Igazgatás, 1976. január-június (26. évfolyam, 1-6. szám)
1976-01-01 / 1. szám
AZ 1946. ÉVI I. TÖRVÉNY ALKOTMÁNYJOGI JELENTŐSÉGE országgyűlésen néma maradt, de még karácsony előtt Dobi István nyilatkozott a köztársaság mellett. Nem sokkal utóbb Tildy Zoltán miniszterelnök is csatlakozott Dobi állásfoglalásához. A Kisgazdapárt lapjaiban azonban a párt jobboldali vezetői az államforma kérdését még nyitottnak tekintették. Dessewffy Gyula, a Kisgazdapárt jobbszárnyának vezető publicistája a Kis Újság újévi vezércikkében azt írja: „A választás során a történelmi magyar gondolat ugyanannyi jogot és lehetőséget biztosít a köztársaságnak, mint a királyságnak ... A magyar radikalizmus, függetlenségi és szabadságharcaink nagyszerű kincsestárában ugyanannyi történelmi érvet találunk a köztársasági államforma számára, mint a királyságéra... A magyar nép által választott államforma — legyen az köztársaság vagy királyság, szervesen fog belekapcsolódni történelmi múltunkba . ..”8 * A Magyar Nemzet újévi vezércikke is utal az államforma kérdésére s azt bizonygatja, hogy a demokrácia nem függ okvetlenül az államformától. Angliában monarchia van, mégis van demokrácia. A Kisgazdapárt sajtója azonban ennél élesebben nem mert a monarchia mellett agitálni. Ha a kisgazdák jobbszárnyának és a középnek vezetői, mint Vásáry, Fillér, Némethy, sőt Nagy Vince, Sulyokkal együtt 1946. januárjában nem tartották időszerűnek a döntést az államforma kérdésében,10 mégis — figyelemmel az alföldi és tiszántúli Habsburg-ellenes kisgazda-tömegekre — a Kisgazdapárt legitimista rétege sem lépett ki nyíltan a köztársaság ellen. Ügyes taktikával a döntést kívánták elodázni, remélvén,, hogy számukra kedvezőbb időben alkalmuk lesz a köztársaság kikiáltását megakadályozni. Most azonban a koalíciós partnerek a politikai arénában a köztársaság mellett foglaltak állást, láthatóan a kisgazdapárti többség is — megkérdezés esetén — hasonlóképpen szavaz, amikor tényleg döntésre került a sor. Nem utolsósorban visszatartotta soraikat a nagyobb ellenkezéstől, hogy a koalíciós egyezkedés alapján pártvezérük, Tildy Zoltán kerül az elnöki székbe, míg a miniszterelnöki szék a párt jobbszárnyának kezébe jut. E körülmények mérlegelése megfontolásra késztette azokat is, akik még mindig a választási eredményekből kívántak a reakciónak tőkét kovácsolni. A koalíció többi partnere, mindenekelőtt a Magyar Kommunista Párt, mint a koalíció motorja — mint láttuk — már decemberben kinyilvánította álláspontját, a Szociáldemokrata Párt pedig csatlakozott e kérdésben a kommunisták által ajánlott munkásegységhez. Sőt bizonyos mértékig a gondolatnak először a Szociáldemokrata Párt adott hangot. A kormányprogram feletti december 1-i vitában ugyanis a Szociáldemokrata Párt szónoka arra mutatott rá, hogy e „parlamentnek feladata ... az ország államformájának meghatározása is”. Kijelentette, hogy „a szociáldemokrata párt a leghatározottabban a köztársasági államforma mellett foglal állást. Szabad népi köztársaságot akarnak és ennek a parlamentnek a feladata, hogy ezt meg is valósítsa” — mondotta a szónok a két munkáspárt egyöntetű helyeslése mellett.11 7 Független Magyarország, 1945. december 24. Mindezekre lásd Balogh Sándor: Parlamenti és pártharcok Magyarországon 1945—1947. Budapest, 1975. 157 sk. 1. 8 Kis Újság, 1946. január 1. 8 Magyar Nemzet 1946. január 1. Balla Antal vezércikke. 10 L. a pártok állásfoglalásaira még Gál Éva: A köztársaság megteremtése Magyarországon (1946). Századok, 90/1956. évf. 170 sk. 1. Balogh Sándor Gál Éva adatait több helyen kiegészíti s így egyben korrigálja. 11 Szeder Ferenc beszéde a nemzetgyűlés 1945. december 1-i ülésén. 1945—1947 évi nemzetgyűlés. Napló. I. 65—66. 1. 3