Állam és Igazgatás, 1976. július-december (26. évfolyam, 7-12. szám)
1976-07-01 / 7. szám
HORVÁTH LAJOS A szocialista gazdálkodásban megvalósuló takarékosságnak vannak elvi követelményei. Ilyenek: a feladatok szolgálata, az ésszerűség és a folyamatosság. A takarékosság tehát közgazdasági fogalom, mely a gazdálkodó szervezetek számára szab meg tennivalókat és a dolgozók számára jelöl meg magatartási és cselekvési irányt az eszközök működtetésében, felhasználásában. Ez nem jelenti azt, hogy a takarékosság közgazdasági tartalma kizárja a szélesebb értelmezést, hogy az csak a gazdálkodó szervezetek tennivalóira szűkíthető le. Ennél ugyanis többet jelent, társadalmi magatartást is feltételez, ezért része a közgondolkodásnak is. A szocialista tudat, a dolgozók tulajdonosi tudata fontos szerepet játszik a takarékos szemlélet érvényesülésében, a gazdálkodás javításában, a takarékosság közüggyé válásában. A takarékosság tartalma és társadalmi szerepe azt is jelzi, hogy folyamatnak és nem kampánynak kell tekinteni, hogy a takarékosság nem egyszerű feladat, hanem hosszú távon érvényesülő tennivaló, mely társadalmi-gazdasági életünk minden területén, minden időben érvényesítendő, tehát általános érvényű elv és módszer. A takarékos gazdálkodás szerepe a tanácsi munkában A tanácsi szerveknek rendkívül szerteágazó feladatokat kell ellátniuk. E feladatok közül kevés az egymással összehasonlítható, egybevethető, ezért a takarékos tanácsi gazdálkodásnak sem minden területen általánosítható modellje, sem ilyen mérőeszközei, mércéi — a pénzbeli egybevetésen túl — nem alakultak ki. A takarékossági intézkedéseknek néha még a számszerűsíthetőségi lehetőségei sincsenek meg. Úgy vélem azonban, hogy a gazdasági folyamatok előrejelzésénél használt idősoros, több változós matematikai módszerek alkalmazása feltehetően a takarékosság sok összetevőjű tartományának vizsgálatára is megfelelhet. A tanácsok úgynevezett „fogyasztó gazdaságok”. E jellegük abból következik, hogy a társadalom közös szükségleteinek kielégítését szolgáló eszközök döntő többségét az állami, központi költségvetés támogatásaként vagy átengedett forrásként kapják. A tanácsok tehát a költségvetésből gazdálkodó szervek közé tartoznak. A tanácsi gazdaságokra az is jellemző, hogy alapvető gazdasági tevékenységüket, gazdasági cselekvésüket azok a társadalmi feladatok szabályozzák, amelyeket a központi szervekkel való munkamegosztás során kaptak. Ez egyben azt is jelenti, hogy a tanácsi szervek gazdasági-döntési szabadsága a tervcélok vagy tevékenységi célok kijelölésében, megválasztásában a társadalmi célok, s a központi döntések által is eléggé körülhatárolt. Mégsem jelentheti ez azt, hogy a tanácsi munkában a döntési szabadság nem érvényesül, legfeljebb azt, hogy az adott körön belül választható döntésekre terjedhet csak ki. Ezen a körön belül azonban lehetséges és szükséges a különböző alternatívák kialakítása, a legalkalmasabbak kiválasztása és a megvalósítás leghatékonyabb eszközeinek kijelölése. Más a helyzet a tanácsi szervek végrehajtási cselekvési szabadságával. A végrehajtás szakaszában a célok megvalósítását szolgáló döntések rendszerint több választási lehetőség mérlegeléséből születnek. E mérlegelés egyik fontos eleme a takarékosság, amely segítheti a legjobb döntési alternatíva kiválasztását és ezzel a kijelölt célok teljesítését és túlteljesítését, erősítheti az intézkedők 574