Állam és Igazgatás, 1977. január-június (27. évfolyam, 1-6. szám)

1977-01-01 / 1. szám

2 DR. PUSZTAI BÉLA Szóba kerülhet: a felügyelet körébe vont feladatok megvalósult eredmé­nyeit bemutatva következtessünk-e a módosult felügyelet érvényesülésének körülményeire, avagy a működést vázoljuk. Természetesen minden tevékenység célja az eredmény. Ahol ennek lehetőségek adottak, meg kell kísérelni ezek bemutatását és az értékelést sem szabad elmulasztani. Nem kerülünk a vára­kozással szembe, ha most érdeklődésünket mégis a működésbeli kérdések felé fordítjuk. Induláskor azt kerestük, hogy egyáltalában hogyan realizálódjék a tevékenységi felügyelet, és ahhoz milyen formákat és módszereket alkalmaz­zunk. Ennek a megoldásnak a választása azért is kézenfekvő, mert csak az eredményre alapozó vélemény könnyen félrevezető lehet. 1. A testületekhez kapcsolódó munka: a) A testületek eredményes működése, irányító szerepük meghatározó vol­tának érvényesülése a jó előkészítés, majd a döntések végrehajtásának körül­tekintő megszervezése által valósul meg. Kifejezésre jut ez már a munkaterv­ben azáltal, hogy a következő időszak feladatainak előirányzatánál a tevé­kenységi terület igényeiből indulunk ki. Viszonyaink között jobban lehet kon­centrálni egy-egy részterület összefüggéseinek vizsgálatára, és abból kiindulva kezdeményezhetők a testületi intézkedések. Nagyobb teret kapott az előter­jesztések készítése során érvényesítendő összehangoló munka azáltal is, hogy a több ágazatot érintő feladatokat tárgyaló témáknak elnökhelyettesek az elő­adói. A végrehajtó bizottsági előterjesztések, bár elsősorban a szakigazgatási szervek gondozásában készülnek, a nem tanácsi szervek tájékoztatóival együtt, sőt az indítványok között szereplő témákkal való foglalkozás is, igen nagy le­kötöttséget jelent. Megemlítem csak, hogy a tárgyalt felügyeleti területen évenként 16 napirend fordult elő, és az indítványok között szereplő témákat is figyelembe véve, ülésenként 9 normatív és több egyedi ügyben hozott hatá­rozat előkészítésében volt szükséges az elnökhelyettes közreműködése. b) A testületi előterjesztések elkészítése több fordulatban történik. Már a munkaterv bizonyos iránymutatást ad a tartalomra nézve. Az elkészült nyers szöveg finomításánál kell külön gondot fordítani az okozati összefüggések vizs­gálatára és a prevencióra. Ezt követi az érintett ágazatokkal vagy a nem ta­nácsi szervekkel való egyeztetés. Az előkészítésbeli elfoglaltságra természetesen mennyiségi szempontból következtetni lehet a testületi előterjesztések számából és a széles körben ér­vényesítendő egyeztetés támasztotta időszükségletből. Ez azonban az elfoglalt­ságnak csak egyik oldala. Nem kevesebb a tartalmi gazdagításra fordítandó munka mennyisége. Sokszor kell segíteni, hogy az ágazati anyagok ne reked­jenek meg a szakmai egyoldalúságban, kerüljenek az ügyhöz közel térben és időben. A szakmai és a területi érdekek érvényesítésénél vessenek számot a megvalósíthatóság lehetőségeivel. Más esetben — amikor a jelentések jól, elem­zően összegezik a korábbi idők jellemzőit — arra kell ügyelni, hogy konkre­tizálódjanak a jövő feladatai. Hozzátehetjük, ezek még mindig csak az előké­szítésbeli feladatok, és hátra van a testületi akarat realizálása, a határozat vég­rehajtása, amelyben az elnökhelyettesek közreműködése szintén nem nélkü­lözhető. c) A társadalmi, gazdasági, politikai életben végbement fejlődés sok ha-

Next