Állam és Igazgatás, 1984. január-június (34. évfolyam, 1-6. szám)
1984-01-01 / 1. szám
1984. január A MINISZTERTANÁCS TANÁCSI HIVATALÁNAK ELMÉLETI ÉS SZAKMAI FOLYÓIRATA DR. DUNAY PÁL A kormány és a parlament az európai szocialista államokban A parlament és a kormány viszonyát vizsgálva néhány bevezető megjegyzést kell tennünk e két állami szerv környezetéről, elsősorban a politikai rendszerben elfoglalt helyükről. Ennek pedig legfontosabb eleme a pártokhoz fűződő viszony. Meg kell említenünk, hogy a hatalommegosztás koncepciójának XVIII. századi kialakulásakor, majd annak több-kevesebb sikerrel a gyakorlatba történő átültetésekor még az államhatalom a hatalom centruma. Minden a XIX. század második felében a modern értelemben vett pártok megjelenésével, s szerepük rohamos növekedésével alapvetően változik meg, mivel a fejlett államokban az államhatalom csak a politikai hatalom egyik, bár egyáltalán nem mellékes szereplőjévé válik, így az a feltételrendszer, amelynek keretében a parlament és a kormány kifejti működését, mind összetettebb. S ezt kapták örökül — a polgári demokrácia közép-keleteurópai fejlődésének gyengeségeiből fakadó sajátosságokkal — a XX. században, túlnyomóan a század közepe táján kialakuló szocialista államok. A polgári államfejlődés hagyományos európai modellje egyébiránt is meglehetősen egyértelmű: az állampolgárok szavazataiért több párt küzd, a választások alapján a parlamentben az egyes pártok meghatározott számú helyhez jutnak. Ha van többséget szerzett párt, a kormány annak vezető tagjaiból alakul meg. Ha ilyen nincs, több párt, számos kompromisszumot kötve, megosztja egymás között a kormányban a helyeket és közös kormányprogramot készít. A pártok parlamenti képviselői az üléseken általában az előzetes pártdöntésnek megfelelően szavaznak. A szocialista államokban a képhez új elemek járulnak, hiszen a pártrendszer centralizációja következtében párhuzamos döntési vonalak alakulnak ki, amin azt értjük, hogy a magas szintű állami döntéseket minden esetben megelőzi a pártirányítás elve alapján a megfelelő pártszerv állásfoglalása, s így a