Állam és Igazgatás, 1987. július-december (37. évfolyam, 7-12. szám)

1987-07-01 / 7. szám

DR. ADAM ANTAL öntevékenységi, a vállalkozási készség fokozódása. Széles körben egyidejűleg erősödik a társadalom gazdasági, kulturális haladásáért, a közéleti demokratiz­mus mélyítéséért, az ország nemzetközi tekintélyéért, a jelenlegi és a követ­kező generációk sorsáért viselt aggodalom, felelősségérzet és tenniakarás, vala­mint a szűkebb csoportérdekek és törekvések, továbbá az individuális ambíciók szervezett keretek közötti érvényesítésének igénylése. b) Annak felismerése, hogy a társadalmi és állami élet bonyolult, szövevé­nyes körülményei között az egyén, a polgár felfogását és ambícióit könnyebben és hatékonyabban tudja valóra váltani és érdekeit megvédeni, ha azokat a szer­vezett közösség intézményesült tekintélyével megerősíti. c) Menekülés a kívülállás, a magáramaradottság, az elhagyatottság nyo­masztó, bénító, félelmetes érzése elől. Az ember természetes vonzalma az együ­vé tartozás, a sajátos szempontú közösségi egységesülés, az együttmunkálko­­dás, a társas élmények, a közösség általi védettség kellemessége és biztonsága iránt. d) A társadalmi, politikai demokratizmus bővülése. Annak ténye, hogy a politikai vezető erők és a közhatalom állami szervei lehetővé teszik, sőt egy­re nagyobb mértékben igénylik, hogy a kisebb-nagyobb szervezeti közössé­gek a szocializmus alapérdekeit nem sértő szervezeti életet élhessenek, alapsza­bályi céljaik szolgálatában szervezett aktivitást fejthessenek ki és véleményt nyilvánítsanak a társadalmi élet tevékenységi körükhöz kapcsolódó problé­máiról. Az egyéb társadalmi szervezeti formákhoz hasonlóan az egyesületek — a létrejöttükben és működésükben érvényesülő egyesülési jogon kívül is — szá­mos jelentős állampolgári alapjog (így különösen a véleménynyilvánítási jog, ennek keretében a sajtószabadság, a közérdekű javaslattétel és kritika joga, a tudományos, művészeti alkotószabadság, az egészségvédelem joga stb.) meg­valósításához és több állampolgári alapkötelezettség teljesítéséhez nyújtanak fó­rumot. Szabályozott szervezeti életük, belső működési formáik és kifelé ható tudományos, művészeti, kulturális, szociális, környezetvédelmi, értékmentő, sport stb. tevékenységük révén is színterei és formálói a közösségi önnevelés­nek és a társadalmi demokratizmusnak. Természetes ezért, hogy az egyesületek és az egyesületi tagok számának további növekedése, az egyesületek fajtáinak szaporodása, az egyesületek célkitűzésének gazdagodása, az egyesületi önte­vékenység elmélyülése számos előnnyel jár és politikai, társadalmi, állami tá­mogatást érdemel. Az egyesületek is erősítik a társadalom szervezettségét, bővítik a társadal­mi demokratizmus gyakorlatát. Kiterjesztik az önkéntes, tervszerű közösségi érdekű társadalmi aktivitás lehetőségeit. Szélesítik a hasznos, tartalmas és kel­lemes társasélet kereteit. Hozzájárulnak a szabad idő színvonalas és kellemes el­töltéséhez. Érzékelhetőbbé, markánsabbá teszik a társadalmi és az állami szfé­ra határait. Mentesítik az államot, az állami szerveket attól, hogy az egyesület által szervezett, illetve végzett közösségi feladatokat költségvetési fedezet fel­használásával, közhatalmi, hatósági eszközökkel lássák el. Enyhítik az állam­­szervezet túlméretezettségének, a közhatalmi tevékenység túlsúlyának veszé­lyét. Elősegítik a tagok egyéni képességeinek gyarapítását, fejlesztik szociali­zációs készségüket, közösségi tudatukat és magatartásukat. Előmozdítják a kör­ 578

Next