Állam és Igazgatás, 1987. július-december (37. évfolyam, 7-12. szám)
1987-07-01 / 7. szám
DR. ADAM ANTAL öntevékenységi, a vállalkozási készség fokozódása. Széles körben egyidejűleg erősödik a társadalom gazdasági, kulturális haladásáért, a közéleti demokratizmus mélyítéséért, az ország nemzetközi tekintélyéért, a jelenlegi és a következő generációk sorsáért viselt aggodalom, felelősségérzet és tenniakarás, valamint a szűkebb csoportérdekek és törekvések, továbbá az individuális ambíciók szervezett keretek közötti érvényesítésének igénylése. b) Annak felismerése, hogy a társadalmi és állami élet bonyolult, szövevényes körülményei között az egyén, a polgár felfogását és ambícióit könnyebben és hatékonyabban tudja valóra váltani és érdekeit megvédeni, ha azokat a szervezett közösség intézményesült tekintélyével megerősíti. c) Menekülés a kívülállás, a magáramaradottság, az elhagyatottság nyomasztó, bénító, félelmetes érzése elől. Az ember természetes vonzalma az együvé tartozás, a sajátos szempontú közösségi egységesülés, az együttmunkálkodás, a társas élmények, a közösség általi védettség kellemessége és biztonsága iránt. d) A társadalmi, politikai demokratizmus bővülése. Annak ténye, hogy a politikai vezető erők és a közhatalom állami szervei lehetővé teszik, sőt egyre nagyobb mértékben igénylik, hogy a kisebb-nagyobb szervezeti közösségek a szocializmus alapérdekeit nem sértő szervezeti életet élhessenek, alapszabályi céljaik szolgálatában szervezett aktivitást fejthessenek ki és véleményt nyilvánítsanak a társadalmi élet tevékenységi körükhöz kapcsolódó problémáiról. Az egyéb társadalmi szervezeti formákhoz hasonlóan az egyesületek — a létrejöttükben és működésükben érvényesülő egyesülési jogon kívül is — számos jelentős állampolgári alapjog (így különösen a véleménynyilvánítási jog, ennek keretében a sajtószabadság, a közérdekű javaslattétel és kritika joga, a tudományos, művészeti alkotószabadság, az egészségvédelem joga stb.) megvalósításához és több állampolgári alapkötelezettség teljesítéséhez nyújtanak fórumot. Szabályozott szervezeti életük, belső működési formáik és kifelé ható tudományos, művészeti, kulturális, szociális, környezetvédelmi, értékmentő, sport stb. tevékenységük révén is színterei és formálói a közösségi önnevelésnek és a társadalmi demokratizmusnak. Természetes ezért, hogy az egyesületek és az egyesületi tagok számának további növekedése, az egyesületek fajtáinak szaporodása, az egyesületek célkitűzésének gazdagodása, az egyesületi öntevékenység elmélyülése számos előnnyel jár és politikai, társadalmi, állami támogatást érdemel. Az egyesületek is erősítik a társadalom szervezettségét, bővítik a társadalmi demokratizmus gyakorlatát. Kiterjesztik az önkéntes, tervszerű közösségi érdekű társadalmi aktivitás lehetőségeit. Szélesítik a hasznos, tartalmas és kellemes társasélet kereteit. Hozzájárulnak a szabad idő színvonalas és kellemes eltöltéséhez. Érzékelhetőbbé, markánsabbá teszik a társadalmi és az állami szféra határait. Mentesítik az államot, az állami szerveket attól, hogy az egyesület által szervezett, illetve végzett közösségi feladatokat költségvetési fedezet felhasználásával, közhatalmi, hatósági eszközökkel lássák el. Enyhítik az államszervezet túlméretezettségének, a közhatalmi tevékenység túlsúlyának veszélyét. Elősegítik a tagok egyéni képességeinek gyarapítását, fejlesztik szocializációs készségüket, közösségi tudatukat és magatartásukat. Előmozdítják a kör 578