Állam és Igazgatás, 1988. január-június (38. évfolyam, 1-6. szám)

1988-01-01 / 1. szám

2 DR. PARP LAJOS élet minden szereplőjének cselekvő támogatását. Az állami és a társadalmi szerveknek, intézményeknek is kötelességük megvizsgálni a munkaprogram­ból reájuk háruló tennivalókat. A kormányprogram megvalósításában kiemelkedő és felelős szerep vár a megyei és helyi tanácsokra. Hiszen tevékenységük a társadalmi-gazdasági élet csaknem valamennyi területéhez kapcsolódik, nevezetesen: a gazdaság korszerűsítését, gyorsítását szolgáló termelési szerkezet­váltásban való köz­reműködés (munkaerő átcsoportosítás, munkahely teremtés, stb.) a terület- és településfejlesztés, a lakossági ellátás sok irányú szervezése a társadalmi szociális gondoskodás, a hatósági tevékenységből a bürokratizmus visszaszo­rítása, az államigazgatási tevékenységnek a társadalmi fejlődési követelmé­nyekhez igazítása, hatékonyabbá tétele. A tanácsok az állami költségvetés legnagyobb felhasználói. Több mint 14 ezer, a lakosság ellátását szolgáló intézményt működtetnek. Az elkerül­hetetlen fogyasztói árszínvonal emelkedése drágítja az intézmények működ­tetését, ugyanakkor a lakossági szükségletek, kielégítésének — ha javítani nem is lehet minden téren — de differenciált szintentartása kívánatos. Az igény és lehetőség között tehát fokozódik a feszültség mind a település­fej­lesztésben, mind a lakossági ellátásban. A tanácsi gazdálkodás megújuló rendszerében, a kormányzat a fejlesz­tési lehetőségeket csak a gazdasági teljesítményekhez, eredményekhez iga­zított szabályozással alapozza meg, a külön támogatásokat pedig elsősorban az adott térség gazdasági szerkezetének korszerűsítéséhez, a foglalkoztatási gondok leküzdéséhez nyújtja. Ebben a helyzetben a tanácsok feladata a kö­zösségi fogyasztásban szigorú, de ésszerű takarékosság, a saját és koordi­nált bevételek növelése, a helyi adottságok, lehetőségek jobb kihasználása, kezdeményező, komplex település­gazdálkodás kialakítása. A területi és helyi tanácsok zömében már elkészítették a kormány munkaprogramjára alapozott, sajátos helyzetükhöz igazodó feladattervüket, cselekvési programjukat. Ebben a központi munkaprogramok mellett figye­lembe vették a megyei pártbizottságoknak a kibontakozási programmal kap­csolatos állásfoglalásait, feladatmeghatározásait a helyi tanácsok pedig a me­gyei tanácsok ajánlásait is. A tanácsoknak minden szinten arra kell töre­kedniük, hogy saját területükre vonatkozóan minél konkrétabban határoz­zák meg a megváltozott feltételeknek megfelelő feladatokat. Ugyanakkor fel kell készülni a társadalmi-gazdasági megújulás folytán a tanácsok területét érintő változások folyamatos fogadására. Az új megoldások iránti fogé­konyságnak és kezdeményezőkészségnek alapvető magatartásformává kell válnia. A területi, települési célok reális meghatározása azt igényli, hogy a fel­­adattervükbe foglaltakkal egészítsék ki, módosítsák középtávú és éves ter­veiket, programjaikat és körültekintően szervezzék meg, rendszeresen kí­sérjék figyelemmel a végrehajtást. Ez akkor lesz eredményes, ha igénylik hozzá az irányító, a társadalmi és tömegszervezetek, a gazdasági szervek és nem utolsó sorban a lakosság támogatását, aktív közreműködését. A me­gyei tanácsok pedig — tiszteletben tartva önállóságukat — "érdemben se­gítsék a helyi tanácsokat feladattervük kialakításában, végrehajtásában, ön­­tevékenységük kibontakoztatásában.

Next