Állam és Igazgatás, 1989. július-december (39. évfolyam, 7-12. szám)

1989-07-01 / 7. szám

DR. SZABÓ LAJOS Az általánosan elfogadott szakmai felfogás a hatósági ellenőrzésnek, mint a közhatalmi jogosítvány egyik megnyilvánulási formájának két fő fajtáját ismeri. Az egyik az az eset, amikor a hatósági ellenőrzés jogszabályok betartásának vizsgálatára irányul. Az államigazgatási jogi normák jelentős része nem a jogalkalmazói eljárás során érvényesül, hanem az állampolgárok és a szervezetek jogkövető magatartása útján. Ilyen esetekben beavatkozásra csak akkor van szükség, ha valaki a normát megsérti. A másik ellenőrzési forma célja az államigazgatási szerv határozata végre­hajtásának vizsgálata. Ez rendszerint a kötelezettséget megállapító határozat esetén szükséges. Az sem kizárt azonban, hogy amikor az államigazgatási szerv az ügyfél számára jogot állapít meg, ennek a határozatának a megvalósulását ellenőrizze. Vizsgálja például, hogy szociális segélyt rendeltetésének megfelelően használták-e fel, vagy az építkezést az építési engedélyben foglaltaknak megfelelően végezték-e ? Amikor tehát az államigazgatási szervek hatósági ellenőrzést végeznek, s a jog­szabályok, az egyedi hatósági aktusok betartását, végrehajtását vizsgálják, volta­képpen azt ellenőrzik, hogy az életviszonyok rendben vagy rendellenesen funkcionálnak-e. Ha e jogviszonyok fennakadással működnek, hatósági intézkedésekkel kell elősegíteni a jogszerű állapot helyreállítását. Ezek lehetnek saját szankciók (például bírságolás), érdemi közbeeső intézkedések (például a tűzveszélyes üzem lezárásának elrendelése), intézkedésre jogosult más szerv megkeresése (például munkajogi, fegyelmi és vagy kártérítési eljárás, szabálysértési, esetleg büntetőeljárás kezdeményezése), a törvény­­sértő aktus megsemmisítése (szövetkezeti, vállalat jogszabálysértő aktussal szemben). A hatósági ellenőrzés igen széles területet ölel fel. Állampolgároknál, gazdálkodó szervezeteknél, szövetkezeteknél, tanácsi intézményeknél, kisiparosoknál, magán­­kereskedőknél, kisvállalkozóknál, egyaránt végezhető. Az ellenőrzést a hatósági, illetve a felügyeleti jogosítvánnyal rendelkező szervek gyakorolhatják, valójában a tanácsi szakigazgatási szervek csaknem mindegyike. A hatósági ellenőrzés jellegét tekintve csak törvényességi lehet, célszerűségi, gazda­ságossági tényezők értékelésére nem terjedhet ki. A hatósági törvényességi felügyelet az ellenőrzésnél szélesebb körű és tartalma is más. A felügyeleti szerveket megillető irányítási jogkörökre is kiterjed (például testületi ülésen való részvétel, jegyzőkönyv felterjesztésének előírás, tájékoztatási kötelezettség). Ismét más a szakfelügyelet tartalma, például a művelődési szakigazgatási szervek irányítási (fenntartói, helyi, területi) jogosítványa az iskolák tekintetében. Tény viszont, hogy ez utóbbi felügye­leti funkcióknak is lehetnek jogalkalmazási vetületei. A hatósági ellenőrzés gyakorlata során alapelvként kell rögzíteni, hogy az a vezetés,irányítás szerves része. Feladata az ellenőrzött tevékenység, szervezet segítése ha szükséges a felelősség érvényesítése. A hatósági ellenőrzést végző szervek munká­jának jogi szabályozása általában három szintű. Az Áe. meghatározza az általános eljárási szabályokat, a különös szabályok a speciális előírásokat (például KÖJÁL, építésfelügyelet), az állami ellenőrzésről szóló jogszabályok pedig a módszertani előírásokat, a gazdasági, politikai követelményeket tartalmazzák. 2. A hatósági ellenőrzés főbb gyakorlati területei Az egyedi államigazgatási határozatok végrehajtásának ellenőrzésére folytatott hatósági ellenőrzések pontos számát — főként értelmezésbeli okok miatt — nehezen lehet összegyűjteni. A határozatok végrehajtásának helyzetéről, főleg a kisebb telepü­léseken, nem formalizált hatósági ellenőrzések útján, hanem a helyi ismereten alapuló közvetlen tapasztalatokon keresztül nyernek információt a szakigazgatási szervek. 578

Next