Magyar Közigazgatás, 1992 (42. évfolyam, 1-12. szám)

1992-01-01 / 1. szám

2­ ­. AZ ÖNKORMÁNYZATOK SZERVEZETE A helyi önkormányzatok demokratizmusa egyfelől a megválasztásuknál, másfelől működésükben jelent meg. Az önkormányzati választási törvény valóságos verseny­helyzetet teremtett: a 25 ezer képviselőtestü­leti helyre közel 90 ezer jelölt pályázott. A törvény széles lehetőséget adott a helyi politikai erők érvénye­sülésének. A széles merítésű választási verseny­hely­zetben nagy számban jutottak önkormányzati hata­lomhoz olyan hiteles személyek, akik korábban nem voltak a tanácstestületek tagjai. Az önkormányzati törvény létrehozta a valódi önkormányzásból fakadó helyi hatalmat, a választások pedig helyi rend­szerváltozást hajtottak végre a helyi képviseletben. A helyi választásoknál a kisebb településeken nagy számban - több mint 70%-ban - választottak meg pártoktól független jelölteket. A demokratizmus fo­lyamatos gyakorlásához szükséges sokoldalú tapasz­talatok megszerzését segítette, hogy - különösen a nagyvárosokban - országos ellenzéki pártok helyi kép­viselői helyi kormányzási felelősséget gyakorolhatnak, és a kormánykoalíció pártjainak helyi megválasztott­jai pedig a felelős ellenzékiség helyi tapasztalataival ismerkedhetnek meg. Az első szabad helyi választások tapasztalatai azt is mutatják, hogy meg kell indítani az önkormányzati választási rendszer továbbfejlesztését célzó vizsgálato­kat, így például megválaszolandó, hogy a jelenleginél több településen választható-e közvetlenül a polgár­­mester. A helyi képviselők, a polgármesterek jelölésé­nél felmerül, hogy az eddiginél több választó támoga­tására lenne szükség. Kidolgozandó a megyei közgyű­lés megválasztásának új megoldása. A most induló vizsgálatok eredményei alapján a következő ország­­gyűlési választások után és az új önkormányzati vá­lasztások előtt sor kerülhet a 2/3-os önkormányzati választási törvény módosítására. 1. A képviselőtestületek működése bevált a helyi önkormányzatokról szóló törvény azon megoldása, hogy a képviselőtestület az önkor­mányzati jogok és kötelezettségek legfőbb letétemé­nyese, az önkormányzati struktúra meghatározó ele­me. A testület demokratikusan és önállóan gyakorolt feladat - és hatáskörei lényegesen megnövekedtek. E növekedés részben a korábbi végrehajtó bizottsági ha­táskörök teljes körű átvételéből, részben pedig az ap­parátus korábbi döntési jogainak korlátozásából adó­dott. Az önkormányzati törvény feltételezi, hogy a helyi sajátosságokhoz, a feladatok gyakoriságához igazodóan a képviselőtestület határozza meg, hogy a neki juttatott hatásköröket hogyan osztja meg a vá­lasztott önkormányzati szervek és személyek között. Az első időszakban a képviselőtestületek jelentős ré­sze nem végezte el ezt a munkamegosztást. Az új képviselőtestületek mindent maguk akartak csinálni és kezdetben csak mérsékelten éltek egyes ha­tásköreik polgármesterre, bizottságra való átruházásá­nak lehetőségével Közel négyszáz önkormányzatra ki­terjedő felmérési adatok szerint községekben 1-2 ha­táskört, városokban 11-15 hatáskört adott át a kép­viselőtestület a polgármesternek. A képviselőtestüle­tek a vártnál kevesebb bizottságot alakítottak, és azoknak sem szívesen engedtek át döntési hatáskörö­ket (városokban 7-8, megyei jogú városokban 4-5 hatáskört ruháztak át). A hatáskörátruházás jellem­zőbb esetei között említhetők a szociális gondoskodás ügyei, a közterületek tisztántartásával összefüggő ügyek, az intézményvezetők tekintetében az egyéb munkáltatói jogkörök gyakorlása, a szabálysértési méltányossági ügyek, hitelfelvétel és tulajdonnal való rendelkezés meghatározott értékhatár alatt. Most ala­kulnak ki annak helyi módszerei, hogy a képviselőtes­tület miként befolyásolja, ellenőrizze az átruházott hatáskörök gyakorlását. Önkormányzati hatósági ügyekben a hatáskör átruházása esetén a fellebbezést a képviselőtestület bírálja el, ily módon is ellenőrzi a hatáskör gyakorlását. A fellebbezések elbírálásának tapasztalatai alapján a testület útmutatást is adhat a hatáskör gyakorlásához. A képviselőtestületek csupán néhány esetben hoz­tak létre településrészi önkormányzatot, elsősorban olyan községekben, amelyek korábban csatlakoztak a mellettük levő városhoz és most nem kívántak önálló önkormányzattá válni. A képviselőtestületek több he­lyen bizalmatlanok voltak a településrészek, üdülőte­rületek viszonylag önállósági igényeivel szemben. Ez a bizalmatlanság 1991. év végére már oldódott, amit az jelez, hogy több üdülőterületi részönkormányzatot alakítottak A képviselőtestületek a kezdeti időszakban több helyen is túllendültek törvény biztosította mozgáste­rükön. Hőfordult, hogy a polgármester munkáltatói hatáskörében döntöttek, megkérdőjelezték a közvetle­nül választott polgármester testületi tagságát, zárt ülésről a jegyzők kizárták. Képviselőtestületek döntöt­tek az akkor még jegyzői hatáskörbe tartozó egyes szociális ügyekben. Erre az önkormányzati igényre is tekintettel utalta a hatásköri törvény a szociális ügye­ket a képviselőtestülethez. A képviselőtestületek nagy lendülettel kezdték mű­ködésüket, ennek ellenére több helyi társadalmi vi­szonyt nem szabályoztak rendeletben, sok képviselőtes­tület nem vizsgálta felül a hatályos tanácsrendelete­ket. Jogosak ugyanakkor azok a kritikák is, hogy a MAGYAR KÖZIGAZGATÁS

Next