Magyar Közigazgatás, 1993 (43. évfolyam, 1-12. szám)
1993-01-01 / 1. szám
4MAGYAR KÖZIGAZGATÁS A közigazgatás modernizációja elsősorban a minőségi irányokat (demokratizálás, jogszerűség, decentralizáció- centralizáció, hatékonyság) jelöli ki. E minőségi irányok mellett a reformprogram célja a mennyiségi vizsgálat is. Nevezetesen a differenciált egyszerűsítés (racionalizálás), a közpénzekkel, a rendelkezésre álló anyagi eszközökkel való takarékos gazdálkodás. A takarékos gazdálkodás egyaránt követelmény az állami és az önkormányzati közpénzek felhasználásánál, valamint a közvagyonok hasznosításánál. Az önkormányzatoknál fel kell tárni a rendszerváltoztatás során az államtól ingyenesen kapott vagyon kezelésének hasznosításának célszerű módszereit is. II. A HELYI IGAZGATÁS, A KÖZPONTI SZAKIGAZGATÁS ÉS A KORMÁNYZATI IGAZGATÁS REFORMJA 1. Önkormányzati igazgatás A reform erősíti az önkormányzati rendszert a decentralizáció folytatásával (központi szervektől és dekoncentrált szervektől feladatok átadásával), a már decentralizált feladatok ellátási feltételeinek javításával, a részben már önkormányzatokra bízott területek teljes átadásával (pl. tűzoltóság). Az önkormányzati önállóság biztonsága érdekében a program részeként be kell fejezni az önkormányzati tulajdon rendezését. Elő kell segíteni az indokolt területeken - például a lakásügyekben - az önkormányzati tulajdon privatizálását. Továbbfejlesztendő az önkormányzatok pénzügyi szabályozása, a hoszszabb időszakra érvényes és kiszámítható szabályozók kialakításával, a normatív és az egyedi pénzellátás arányosabb rendszerével, az adóbevételek növelésével és az állami hozzájárulás túlzott súlyának csökkentésével. a) A reform fontos célja a községi önkormányzatok önállóságának megszilárdítása, öntevékenységének kibontakoztatása. A nagyobb méretű és ezáltal szakmailag specializáltabb társulási megoldások több fokozatát indokolt kibontani: önkéntes társulások ösztönzése, az igazgatásban és egyes közszolgáltatásokban a minősített többséggel elfogadott törvény által kötelezően elrendelt társulás jogi, gazdasági és szakmai követelményeinek kialakítása. Vizsgálandó annak lehetősége, hogy a község egyes szolgáltatásokat kizárólag csak társulásban láthatna el, ilyen megállapodás hiányában a feladatot a törvény által kijelölt nagyobb önkormányzatok - nagyobb város, megye - végzik. A városi önkormányzatok tekintetében a továbbfejlesztés útja együttműködésük kialakítása természetes vonzáskörzetükkel. Az önkéntes együttműködési formák ösztönzése mellett vizsgálandó, hogy mely kistérségi ügyekben indokolt a városi-községi kötelező társulás, mint együttműködési forma alkalmazása. A túlzott igények miatt ki kell dolgozni a városi cím megszerzésének részletesebb feltételeit. Szakmai vizsgálatok alapján mérlegelendő a nagyobb megyei jogú városoknál a városra és a városkörzet községeire kiterjedő hatáskörökkel felruházott városközösségi önkormányzat bevezetésének esetleges szakmai lehetősége, ott ahol a városközösség nem lenne része a megyei önkormányzatnak, de azzal több ügyben kötelezően is együttműködne. A kisebb megyei jogú városok helyzete rendezésének egyik vizsgálati lehetősége a megyei önkormányzathoz való olyan kapcsolódás, amelyben a kisebb megyei jogú város része a megerősítendő megyei önkormányzatnak, és a megyei város területéről közvetlenül választanak képviselőt a megyei testületbe. A fővárosi önkormányzati rendszer továbbfejlesztésénél a fővárost úgy is lehet egy egységnek tekinteni, és a fővárosi szintet megerősíteni, hogy egyben megőrzik a kerületi önkormányzatok valamilyen mértékű önállóságát, de a maihoz képest több kötelező együttműködési területet és nagyobb fővárosi hatáskört jelölnek ki. Elemezni kell a főváros környékéhez (agglomerációs övezetéhez) tartozó önálló községek és városok speciális jogállásának, együttműködésének a feltételeit is. c) Az önkormányzati reform egyik fő területe a rendszerváltoztatás során indokolatlanul elgyengített megyei önkormányzat valóságos szerepének kidolgozása. A lehetséges új megyei szerepkörök: a területi tervezés és az önkormányzati infrastruktúrát érintő térségfejlesztés, a szélesebb körű kötelező közszolgáltatások; a településeket segítő, együttműködő és érdekképviseleti funkciók kibontása; egyes igazgatási feladatok átvétele. A megyei szerepkör erősítésénél döntően a térségi szerepkör kibontásából kell kiindulni, és továbbra is elvetendő a megyének az elmúlt tanácsrendszerben betöltött településfőnöki, hierarchikus szerepe. A megyei önkormányzati szerepkör bővítésének vizsgálandó forrásai: központi szervektől decentralizálható hatáskörök (pl. részvétel a hátrányos helyzetű térségek fejlesztésében, az önkormányzati célú állami pénzeszközök bizonyos részének a továbbosztásában), dekoncentrált szervektől átadható igazgatási feladatok, továbbá térségi szolgáltatást nyújtó intéz