Magyar Közigazgatás, 1993 (43. évfolyam, 1-12. szám)

1993-01-01 / 1. szám

4MAGYAR KÖZIGAZGATÁS A közigazgatás modernizációja elsősorban a minő­ségi irányokat (demokratizálás, jogszerűség, decent­ralizáció- centralizáció, hatékonyság) jelöli ki. E mi­nőségi irányok mellett a reformprogram célja a mennyiségi vizsgálat is. Nevezetesen a differenciált egyszerűsítés (racionalizálás), a közpénzekkel, a ren­delkezésre álló anyagi eszközökkel való takarékos gazdálkodás. A takarékos gazdálkodás egyaránt köve­telmény az állami és az önkormányzati közpénzek felhasználásánál, valamint a közvagyonok hasznosítá­sánál. Az önkormányzatoknál fel kell tárni a rend­szerváltoztatás során az államtól ingyenesen kapott vagyon kezelésének hasznosításának célszerű módsze­reit is. II. A HELYI IGAZGATÁS, A KÖZPONTI SZAKIGAZGATÁS ÉS A KORMÁNYZATI IGAZGATÁS REFORMJA 1. Önkormányzati igazgatás A reform erősíti az önkormányzati rendszert a de­centralizáció folytatásával (központi szervektől és de­­koncentrált szervektől feladatok átadásával), a már decentralizált feladatok ellátási feltételeinek javításá­val, a részben már önkormányzatokra bízott területek teljes átadásával (pl. tűzoltóság). Az önkormányzati önállóság biztonsága érdekében a program részeként be kell fejezni az önkormányzati tulajdon rendezését. Elő kell segíteni az indokolt területeken - például a lakásügyekben - az önkor­mányzati tulajdon privatizálását. Továbbfejlesztendő az önkormányzatok pénzügyi szabályozása, a hosz­­szabb időszakra érvényes és kiszámítható szabályozók kialakításával, a normatív és az egyedi pénzellátás arányosabb rendszerével, az adóbevételek növelésével és az állami hozzájárulás túlzott súlyának csökkenté­sével. a) A reform fontos célja a községi önkormányza­tok önállóságának megszilárdítása, öntevékenységé­nek kibontakoztatása. A nagyobb méretű és ezáltal szakmailag specializáltabb társulási megoldások több fokozatát indokolt kibontani: önkéntes társulások ösztönzése, az igazgatásban és egyes közszolgáltatá­sokban a minősített többséggel elfogadott törvény által kötelezően elrendelt társulás jogi, gazdasági és szakmai követelményeinek kialakítása. Vizsgálandó annak lehetősége, hogy a község egyes szolgáltatáso­kat kizárólag csak társulásban láthatna el, ilyen meg­állapodás hiányában a feladatot a törvény által kije­lölt nagyobb önkormányzatok - nagyobb város, me­gye - végzik. A városi önkormányzatok tekintetében a tovább­fejlesztés útja együttműködésük kialakítása termé­szetes vonzáskörzetükkel. Az önkéntes együttműkö­dési formák ösztönzése mellett vizsgálandó, hogy mely kistérségi ügyekben indokolt a városi-községi kötelező társulás, mint együttműködési forma alkal­mazása. A túlzott igények miatt ki kell dolgozni a városi cím megszerzésének részletesebb feltételeit. Szakmai vizsgálatok alapján mérlegelendő a na­gyobb megyei jogú városoknál a városra és a város­körzet községeire kiterjedő hatáskörökkel felruházott városközösségi önkormányzat bevezetésének esetle­ges szakmai lehetősége, ott ahol a városközösség nem lenne része a megyei önkormányzatnak, de azzal több ügyben kötelezően is együttműködne. A kisebb me­gyei jogú városok helyzete rendezésének egyik vizsgá­lati lehetősége a megyei önkormányzathoz való olyan kapcsolódás, amelyben a kisebb megyei jogú város része a megerősítendő megyei önkormányzatnak, és a megyei város területéről közvetlenül választanak kép­viselőt a megyei testületbe. A fővárosi önkormányzati rendszer továbbfejlesz­tésénél a fővárost úgy is lehet egy egységnek tekinte­ni, és a fővárosi szintet megerősíteni, hogy egyben megőrzik a kerületi önkormányzatok valamilyen mér­tékű önállóságát, de a maihoz képest több kötelező együttműködési területet és nagyobb fővárosi hatás­kört jelölnek ki. Elemezni kell a főváros környékéhez (agglomerációs övezetéhez) tartozó önálló községek és városok speciális jogállásának, együttműködésének a feltételeit is. c) Az önkormányzati reform egyik fő területe a rendszerváltoztatás során indokolatlanul elgyengített megyei önkormányzat valóságos szerepének kidolgo­zása. A lehetséges új megyei szerepkörök: a területi tervezés és az önkormányzati infrastruktúrát érintő térségfejlesztés, a szélesebb körű kötelező közszolgál­tatások; a településeket segítő, együttműködő és ér­dekképviseleti funkciók kibontása; egyes igazgatási feladatok átvétele. A megyei szerepkör erősítésénél döntően a térségi szerepkör kibontásából kell kiin­dulni, és továbbra is elvetendő a megyének az elmúlt tanácsrendszerben betöltött településfőnöki, hierar­chikus szerepe. A megyei önkormányzati szerepkör bővítésének vizsgálandó forrásai: központi szervektől decentrali­zálható hatáskörök (pl. részvétel a hátrányos helyzetű térségek fejlesztésében, az önkormányzati célú állami pénzeszközök bizonyos részének a továbbosztásá­ban), dekoncentrált szervektől átadható igazgatási feladatok, továbbá térségi szolgáltatást nyújtó intéz­

Next