Magyar Közigazgatás, 1994 (44. évfolyam, 1-11. szám)

1994-01-01 / 1. szám

A MAGYAR KÖZIGAZGATÁS talmas, öntevékeny társadalmi együttélés és a magán­élet zavartalanságának előmozdítása érdekében. 5. Az állami és az önkormányzati közigazgatás a végrehajtó hatalom, valamint a központi ágazati és funkcionális szervek milyen (parlamentáris, kancellá­ri, miniszterelnöki, államfői) kormányzati rend­szeréhez kapcsolódhat? 6. Az egyházak, a nemzeti és etnikai önkormány­zatok, az autonóm közjogi intézmények (köztestüle­tek, közintézetek, közalapítványok), az érdekképvise­letek és a civil szervezetek karitatív, szociális, egész­ségvédelmi, tudományos, oktatási, kulturális, környe­zetvédelmi, sport stb. szervező tevékenysége, közér­dekű kezdeményezése, igényjelzései, kifogásai, ellen­zései mennyiben mentesítik az állami és az önkor­mányzati közigazgatást, illetve a felsorolt intézmé­nyek hatékony működése milyen támogató, összehan­goló, együttműködő, felügyeleti közreműködést és változtató, kijavító, késztető beavatkozást igényel a közhatalmi szervektől. 7. A kétfokú igazságszolgáltatási jogorvoslati rendszer alkalmazását lehetővé tevő rendes bírósági szervezet kiépítése (tehát a regionális illetékességű felsőbíróságok létrehozása), a közigazgatási bírósá­gok szervezeti elkülönülése és hatáskörének kibővü­lése, az önkormányzati normatív aktusok, az auto­nóm közjogi intézmények statútumai és a helyi nép­szavazás törvényességének közigazgatási bírósági el­bírálása milyen változást igényel a közigazgatási szer­vek eljárási rendjében és törvényességi felügyeleti rendszerében? 8. Az alapjogok nemzetköziesedése, a szakkép­zettség nemzetközi méretű standardizálása, a termék­előállítás és szolgáltatás műszaki, egészségvédelmi, környezetvédelmi követelményeinek, a különböző tárgyú határértékeknek, valamint az egyéb paradig­máknak és paramétereknek közeledése, illetve egysé­gesülése milyen illeszkedési feladatokat hárít a köz­igazgatásra? 9. A vázolt körülmények, összefüggések és fejlődé­si irányok figyelembevétele, az önkormányzati és ál­lamigazgatási reformfolyamatok hogyan illeszthetők az általános alkotmányreform olyan hosszabb távú programjának hálódiagramjába, amely hatékonyságot növelő, egyidejű vagy egymásutáni racionális kapcso­lódást ír elő és biztosít az egymással összefüggő, az egymás létezését vagy létrehozását feltételező, illetve megkövetelő reformlépéseknek. 10. Feltételezhetjük és remélhetjük, hogy a törté­nelmi léptékű politikai, gazdasági és társadalmi rend­szerváltozás előrehaladása lezárja az ötletszerű, egy­mástól izolált és egymás hatékonyságát csökkentő vagy kioltó reformok sorozatát és megnyitja a lehető­ségét, illetve kiváltja szükségességét az alkotmányos jogállami követelményeket teljesítő, az objektív kö­rülményekhez és a fejlődési trendekhez igazodó, har­­monizáltan fokozatos államszervezeti reformfolyama­toknak. 11. Az önkormányzati alapjogok alkotmányi szabályozása de lege lata 1. Az Alkotmány IX. fejezete „A helyi önkor­mányzatok” címet viseli. Ez a 7 §-ból álló fejezet nem szerepelt az Alkotmány 1989. október 23-án hatályba lépett szövegében, hanem a tanácsrendszer megszün­tetését eredményező és az önkormányzati rendszer bevezetését megalapozó 1990. évi LXIII. törvénnyel végrehajtott módosítás eredményeként került be az alaptörvénybe. A 7 § közül az első, nevezetesen az Alkotmány 41. §-a a Magyar Köztársaság területi ta­gozódásáról rendelkezik. E­z két kógens és egy fakul­tatív rendelkezést tartalmaz. Kötelező erővel nyilvá­nítja ki, hogy a Magyar Köztársaság területe főváros­ra, megyékre, városokra és községekre, a főváros pe­dig kerületekre tagozódik. E § fakultatív rendelkezé­se szerint: „A városokban kerületek alakíthatók”. E § jelentésének értelmezéséből több következtetés vonható le. Közülük ehelyütt az alábbiakat említem meg. Az Alkotmány név szerint nem sorolja fel a me­gyéket. Ezáltal megyét alkotmánymódosítás nélkül meg lehet szüntetni és a megyék nevét ugyancsak alkotmánymódosítás nélkül meg lehet változtatni. A megyék pozíciójának erősítése érdekében az új ön­kormányzati törvényben fel kellene sorolni a megyék elnevezését. Az Alkotmány nem utal a megyei jogú városok létére. Ez a körülmény megkönnyíti majd e kategória szerintem is indokolt megszüntetését. Alapjogi szempontból e fejezeten belül a 42. és 44. § tartalmaz kiemelkedő jelentőségű rendelkezést. A 42. § szerint: „A község, a város, a főváros és kerüle­tei, valamint a megye választópolgárainak közösségét megilleti a helyi önkormányzás joga. A helyi önkor­mányzás a választópolgárok közösségét érintő helyi közügyek önálló, demokratikus intézése, a helyi köz­hatalomnak a lakosság érdekében való gyakorlása”. A 44. § (1) bekezdése alapján pedig: „A választópolgá­rok a helyi önkormányzást az általuk választott kép­viselőtestület útján, illetőleg helyi népszavazással gya­korolják”. E rendelkezések demokratikus értékét alig lehet túlbecsülni. A magyar önkormányzati rendszer - számos ország alkotmányos megoldásától eltérően - nem egyszerűen a központi államhatalom decentra­lizálásán, hanem az Alkotmányban felsorolt települé­si és területi egységek választópolgárainak önkor­mányzáshoz való alapjogán nyugszik. Ez az alapjog két komponensből áll. A választópolgárok jelzett kö­zösségeit megfoszthatatlan alapjog illeti meg képvisel

Next