Magyar Közigazgatás, 1994 (44. évfolyam, 1-11. szám)
1994-01-01 / 1. szám
A MAGYAR KÖZIGAZGATÁS talmas, öntevékeny társadalmi együttélés és a magánélet zavartalanságának előmozdítása érdekében. 5. Az állami és az önkormányzati közigazgatás a végrehajtó hatalom, valamint a központi ágazati és funkcionális szervek milyen (parlamentáris, kancellári, miniszterelnöki, államfői) kormányzati rendszeréhez kapcsolódhat? 6. Az egyházak, a nemzeti és etnikai önkormányzatok, az autonóm közjogi intézmények (köztestületek, közintézetek, közalapítványok), az érdekképviseletek és a civil szervezetek karitatív, szociális, egészségvédelmi, tudományos, oktatási, kulturális, környezetvédelmi, sport stb. szervező tevékenysége, közérdekű kezdeményezése, igényjelzései, kifogásai, ellenzései mennyiben mentesítik az állami és az önkormányzati közigazgatást, illetve a felsorolt intézmények hatékony működése milyen támogató, összehangoló, együttműködő, felügyeleti közreműködést és változtató, kijavító, késztető beavatkozást igényel a közhatalmi szervektől. 7. A kétfokú igazságszolgáltatási jogorvoslati rendszer alkalmazását lehetővé tevő rendes bírósági szervezet kiépítése (tehát a regionális illetékességű felsőbíróságok létrehozása), a közigazgatási bíróságok szervezeti elkülönülése és hatáskörének kibővülése, az önkormányzati normatív aktusok, az autonóm közjogi intézmények statútumai és a helyi népszavazás törvényességének közigazgatási bírósági elbírálása milyen változást igényel a közigazgatási szervek eljárási rendjében és törvényességi felügyeleti rendszerében? 8. Az alapjogok nemzetköziesedése, a szakképzettség nemzetközi méretű standardizálása, a termékelőállítás és szolgáltatás műszaki, egészségvédelmi, környezetvédelmi követelményeinek, a különböző tárgyú határértékeknek, valamint az egyéb paradigmáknak és paramétereknek közeledése, illetve egységesülése milyen illeszkedési feladatokat hárít a közigazgatásra? 9. A vázolt körülmények, összefüggések és fejlődési irányok figyelembevétele, az önkormányzati és államigazgatási reformfolyamatok hogyan illeszthetők az általános alkotmányreform olyan hosszabb távú programjának hálódiagramjába, amely hatékonyságot növelő, egyidejű vagy egymásutáni racionális kapcsolódást ír elő és biztosít az egymással összefüggő, az egymás létezését vagy létrehozását feltételező, illetve megkövetelő reformlépéseknek. 10. Feltételezhetjük és remélhetjük, hogy a történelmi léptékű politikai, gazdasági és társadalmi rendszerváltozás előrehaladása lezárja az ötletszerű, egymástól izolált és egymás hatékonyságát csökkentő vagy kioltó reformok sorozatát és megnyitja a lehetőségét, illetve kiváltja szükségességét az alkotmányos jogállami követelményeket teljesítő, az objektív körülményekhez és a fejlődési trendekhez igazodó, harmonizáltan fokozatos államszervezeti reformfolyamatoknak. 11. Az önkormányzati alapjogok alkotmányi szabályozása de lege lata 1. Az Alkotmány IX. fejezete „A helyi önkormányzatok” címet viseli. Ez a 7 §-ból álló fejezet nem szerepelt az Alkotmány 1989. október 23-án hatályba lépett szövegében, hanem a tanácsrendszer megszüntetését eredményező és az önkormányzati rendszer bevezetését megalapozó 1990. évi LXIII. törvénnyel végrehajtott módosítás eredményeként került be az alaptörvénybe. A 7 § közül az első, nevezetesen az Alkotmány 41. §-a a Magyar Köztársaság területi tagozódásáról rendelkezik. Ez két kógens és egy fakultatív rendelkezést tartalmaz. Kötelező erővel nyilvánítja ki, hogy a Magyar Köztársaság területe fővárosra, megyékre, városokra és községekre, a főváros pedig kerületekre tagozódik. E § fakultatív rendelkezése szerint: „A városokban kerületek alakíthatók”. E § jelentésének értelmezéséből több következtetés vonható le. Közülük ehelyütt az alábbiakat említem meg. Az Alkotmány név szerint nem sorolja fel a megyéket. Ezáltal megyét alkotmánymódosítás nélkül meg lehet szüntetni és a megyék nevét ugyancsak alkotmánymódosítás nélkül meg lehet változtatni. A megyék pozíciójának erősítése érdekében az új önkormányzati törvényben fel kellene sorolni a megyék elnevezését. Az Alkotmány nem utal a megyei jogú városok létére. Ez a körülmény megkönnyíti majd e kategória szerintem is indokolt megszüntetését. Alapjogi szempontból e fejezeten belül a 42. és 44. § tartalmaz kiemelkedő jelentőségű rendelkezést. A 42. § szerint: „A község, a város, a főváros és kerületei, valamint a megye választópolgárainak közösségét megilleti a helyi önkormányzás joga. A helyi önkormányzás a választópolgárok közösségét érintő helyi közügyek önálló, demokratikus intézése, a helyi közhatalomnak a lakosság érdekében való gyakorlása”. A 44. § (1) bekezdése alapján pedig: „A választópolgárok a helyi önkormányzást az általuk választott képviselőtestület útján, illetőleg helyi népszavazással gyakorolják”. E rendelkezések demokratikus értékét alig lehet túlbecsülni. A magyar önkormányzati rendszer - számos ország alkotmányos megoldásától eltérően - nem egyszerűen a központi államhatalom decentralizálásán, hanem az Alkotmányban felsorolt települési és területi egységek választópolgárainak önkormányzáshoz való alapjogán nyugszik. Ez az alapjog két komponensből áll. A választópolgárok jelzett közösségeit megfoszthatatlan alapjog illeti meg képvisel