Magyar Közigazgatás, 1999 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1999-01-01 / 1-2. szám
CIKKEK, TANULMÁNYOK e digi két ciklus értékelését is magában foglaló ismeretében, és az ezen alapuló hatáskör-telepítések függvényében lehet az egyes finanszírozási megoldásokra javaslatot tenni. A fentieken túl a kormányprogram - jelentős társadalmi kérdések elemzésének részeként - tartalmaz számos egyéb elemet is, melyre célszerű ráirányítani a figyelmet a feladat- és hatásköri felülvizsgálat kapcsán. A foglalkoztatáspolitikára vonatkozó reformelképzelések között szerepel, hogy a foglalkoztatáspolitika passzív, tehát szociális jellegű elemei, eszközei közül minél többet a régiók, illetve a helyi, települési önkormányzatok szintjén szükséges kezelni. Emellett indokolt a felnőttképzés korszerűsítése is, az önkormányzati fenntartású intézményi kapacitások - különösen a regionális képző központhálózat hatékonyabb kihasználásával. A családpolitika részeként fontos, hogy megfelelő szociális ellátórendszer alakuljon ki, amely a települések sokszínűségét figyelembe veszi, és az intézmények által nyújtott szolgáltatások több, egymásra épülő szintjét foglalja magában. Minden ellátási formánál indokolt megvizsgálni a feladatfinanszírozásra való áttérés lehetőségét, továbbá szükséges a területi elvet figyelembe venni, melynek keretében a települési önkormányzatoknál igényelhető szociális támogatások körében minimumokat állapít meg a szabályozás, s annak anyagi feltételeit központi forrásokból - a régiók sajátosságait figyelembe vevő kiegészítés formájában - biztosítja. Az egészségügy területén a kormányprogram kiemeli, hogy csökkenti az állam közvetlen, irányítói funkcióit. Az alap- és járóbeteg-ellátásban a kormány támogatja a magántulajdon szerepének megerősödését valódi és funkcionális magánosítás formájában. Ennek megfelelően folytatja az alapellátás fejlesztését, a háziorvosi, házi gyermekorvosi rendszert magánosítja és az ellátásért felelőssé teszi. Álláspontja szerint a fekvőbeteg-ellátást szolgáló intézmények meghatározó része önkormányzati tulajdonban kell hogy legyen, de bővíteni kell a non-profit alapon működő szervezetek szerepét is. A kormány a közoktatás területén nagy hangsúlyt fektet az esélyegyenlőségre. Rögzíti, hogy a kistelepülésen, vagy a kedvezőtlen körülmények között élő fiatalok számára a kollégiumi rendszer biztosíthatja a versenyképességet. A kormány elősegíti, hogy minden középiskolát fenntartó településen legyen lehetőség 14 éves korban a hagyományos, négy évfolyamos középiskolai képzés választására. Az iskolafenntartó önkormányzatok jövedelemtermelő képességének különbségére is figyelemmel kell lenni a finanszírozási rendszer kialakításakor. Ezért a kormány növelni szándékozik a normatív támogatás arányát az oktatási intézmények működésében. Másfelől javítani kívánja a közoktatás tárgyi feltételeit is, ennek érdekében a nevelési-oktatási intézmények kialakítására, felszerelésére vonatkozó szabályokat ad ki, és a fenntartó anyagi forrásait központi támogatás biztosításával egészíti ki. 3. A feladat- és hatáskör-telepítést megalapozó szabályok A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (Ötv.) több rendelkezése vonatkozik az önkormányzati feladat- és hatáskörök telepítésére: a) A helyi önkormányzatok alapjogai egyenlőek, azonban feladatai, hatáskörei, kötelezettségei eltérőek lehetnek. A helyi önkormányzat törvényben megállapított kötelezettségei a település nagyságától, lakosságszámától és egyéb feltételektől függően eltérően is megállapíthatók. Az Ötv. 6. § (1) bekezdés b) pontja alapján törvény a nagyobb lakosságszámú és teljesítőképességű önkormányzatoknak több kötelező feladatot és hatáskört állapíthat meg. Lehetőség van tehát arra, hogy az ágazati törvények differenciáltan telepítsék az önkormányzati feladatokat. Szükséges ismételten utalni arra, hogy e lehetőséggel az ágazati jogalkotó eddig nem élt kellő mértékben (lényegében csak egészségügyi, illetve szociális területen, illetve a tűzvédelemben találhatók differenciáltan telepített hatáskörök). A fentiek alapján mód van arra, hogy az ágazati törvényalkotás mind a szakmai, mind a gazdasági hatékonyságnak megfelelő ésszerű koncentrációt valósítson meg az önkormányzati feladatellátásban. b) Az Ötv. 1994. évi módosítása területi önkormányzatként definiálta a megyei önkormányzatot, amely azokat a feladatokat köteles ellátni, amelyek megoldására a települési önkormányzat nem kötelezhető. A megyei önkormányzat főként az olyan körzeti jellegű közszolgáltatásokat biztosítja, amelyek a megye egész területére vagy nagy részére kiterjednek. Az Ötv. 70. §-a megjelöli a megyei önkormányzatok kötelező feladatköreit. Az ágazati törvényalkotás feladata további részletezés, a hatáskörök tartalmának meghatározása, illetve a fenti elveknek megfelelő hatáskör-telepítés. Az 1994 után elfogadott törvények egy része (pl. sporttörvény, környezetvédelmi törvény) már ennek megfelelően határozta meg az adott jogterületen a megyei önkormányzatok feladat- és hatásköreit, de nem minden ágazatban történt meg ilyen módon a hatáskör-telepítés. c) E körben külön indokolt szólni az önkormányzati társulások kérdéséről. Az Ötv. szerint ugyan a társulás önállóan nem lehet önkormányzati hatáskörök címzettje, de nyilvánvaló, hogy a közös feladatellátás, az erőforrások összpontosítása az ésszerűséget, a szakmaiságot, a gazdasági hatékonyságot szolgálja a közszolgáltatások biztosításában. Szükséges arra utalni, hogy az alkotmány a szabad társulás elvét rögzíti, kötelező társulás előírására jelenleg nincs mód.Önálló, külön vizsgálati téma lesz ennek a szabályozásnak a tarthatósága. A kötelező társulást mint politikailag elfogadhatatlan kategóriát utasította el korábban a politika - anélkül, hogy megtörtént volna az érdemi, tartalmi elemzés. Egy tény: elsősorban a kommunális és környezetvédelmi nagyberuházások terén a kötelező társulás teljesen elfogadott megoldás pl. Németországban vagy Ausztriában. Az Ötv. 1997. évi módosítása és a társulási törvény egyértelműbbé tette a jogi szabályozást, differenciál