Magyar Közigazgatás, 2004 (54. évfolyam, 1-11. szám)

2004-01-01 / 1. szám

CIKKEK, TANULMÁNYOK 3 Antall József, úgy is mint tanár, és az Eötvös Jó­­zsef-i oktatási gondolatokat jól ismerő államférfi, mé­lyen átérezte a nemzet napszámosainak gondjait és a magyar oktatásügy fejlesztésének szükségességét. Lát­ta - és evégből napokat töltöttünk együtt, kormányfő és minisztere hogy a szabadság és a korszerű igények jegyében újra kell alkotni a humánszféra minden törvé­nyét, az oktatásügy törvényeit, a Nemzeti Alaptanter­vet, az Akadémia, a nemzeti kultúra és a kutatásügy tör­vényeit. A harc az anyagi feltételek kiteljesítéséért és a jobb oktatásért ezután következett és tart ma is. Példát mutatott a tiszta beszéd, a politikai kultúra el­várható gyakorlatáról, és a vitapartnerek, meg bárki em­beri méltóságának és személyiségének tiszteletéről is. Nem ismerte az ellenfél politikai, nem egyszer erkölcsi megsemmisítésére törekvő színvonaltalanságot. A poli­tikai ellenfél számára nem ellenség, hanem partner volt a haza jobb szolgálatára. Kemény beszédet humorral is tudott hárítani. Gondoljunk csak a már említett első par­lamenti beszédjében érődő vitájára Orbán Viktorral. Antall József magyarság­politikája kiemelkedő he­lyet foglalt el politikai-emberi credójában. Ezt nemzet­tudatának mélyen átélt érzésvilága hitelesítette. Csak legbelső köre látta a megrendülés könnyeit, amikor az Érden tartott csángó-magyar ünnepen az asszonykórus dalait hallgatta, vagy amikor a TV kép­ernyője előtt a délszláv háború magyar menekültjeiről szóló riportot nézte. Komolyan vette, amit az Alkotmány mond, hogy fe­lelősséget kell éreznünk a határainkon túl élő magya­rok sorsáért. Ahogy a közös hazában a nemzeti és etni­kai kisebbségeket is államalkotó tényezőkként kell tisztelni és sorsában segíteni. Tudta, hogy sok teendő van még hátra. De az el­kötelező nyilatkozatokat megtette. Ő tette meg első­nek, amikor a tizenöt millió magyarért érzett felelőssé­gét kormányprogramjában - első parlamenti beszédjé­ben - nyíltan kifejezte. Kilépett a megelőző évtizedek hamis illúziókat táp­láló, és a határozott szavakat kerülő, ezért mindig ku­darcra ítélt defenzív politikájának bűvköréből. Lehet, hogy határozott szavaival ma több eséllyel egyengetné a kedvezménytörvény és a kettős állampolgárság útját úgy, hogy közben a szomszédainkkal is inkább nőne a barátság. Antall József tudta, hogy vannak szituációk, amikor az őszinte és határozott szónak, meg az így formált tettnek van igazán foganatja. Tudta, hogy saját érdeke­inket senki nem védi meg helyettünk. A halk ellenve­tést vagy az óvatos körbepillantást a partnerek csak az érvelés gyengeségének tartják. Az egyenes beszédet mindenki jobban szereti. Antall József természetesen nem magányosan küz­dötte végig a megválasztásától haláláig eltelt nem egé­szen négy év harcait. Tévedéseiben és csalódásaiban sem volt egyedül. Társak és közösségek sokasága osz­tozott a küzdelemben, a sikerekben és a kudarcokban egyaránt. Tekintélye és személyisége így is megkerül­hetetlen volt, alkotása így is velünk marad. A mai konferencia bizonyára hozzájárul ahhoz, hogy életművéről méltó képet alkossunk és megkö­szönjük a történelem Urának azt az államférfit, akit Antall Józsefnek hívtak. De bizonyára alkalom ahhoz is, hogy elmélyedjünk az elmúlt tíz év eredményeiben és gondjaiban, és számot vessünk az erre érdemes ta­nulságokkal is.

Next