Andrássy István (szerk.): Állattani Közlemények 50. (1963)
1963 / 1–4. füzet - KEVE ANDRÁS: Csörgey Titus és Breuer György emlékezete
rálás volt. 1903-ban azonban döntő fordulat áll be a további kutatásaiban, ekkor küldeti ki CsÖRGEYi HERMAN OTTÓ Seebachba, hogy BERLEPSCH madárvédelmi mintatelepét tanulmányozza, és az ott tanultak alapján indítsa meg Magyarországon is a „gyakorlati madárvédelmet". 1907-ben már megírhatja beszámolóját az első eredményekről, ugyanezen évben egy útmutatót is ír, majd 1913-ban megjelenik közismert kis munkája ,,Madárvédelem a kertben", mely 1948-ig tíz kiadást ért meg. 1904-ben kezd foglalkozni a vetési varjú gazdasági jelentőségével, és ez csak megindítása volt élete folyamán számos ilyen tárgyú alkalmazott kérdés kidolgozásának. 1906-ban a kékvércse mesterséges telepítésével nemzetközi viszonylatban is páratlan eredményeket ér el. 1905-ben indul meg nemzetközi szereplése, amikor részt vesz Londonban a Nemzetközi Madártani Kongresszuson, 1910-ben Berlinben, 1926-ban Koppenhágában, 1930-ban Amsterdamban is előadásokat tart nemzetközi kongresszusokon. 1928-ban Genfben a Nemzetközi Madárvédelmi Bizottság ülésén tart előadást. Az alkalmazott madártanban elért eredményei alapján 1927-ben a földművelésügyi miniszter a római Nemzetközi Mezőgazdasági Intézet szaktudósítójának nevezi ki. Közben azonban régi kedves tanulmányait, a faunisztikát sem hanyagolja el. A magyar faunába 1904-ben bevezeti a Hiraaetus fasciatus-t, 1906-ban az Accipiter brevipes-t, 1908-ban a Larus marinus-t, 1915-ben a Branta ruficollis-t, de más faunisztikai tanulmányai is jelentek meg még a második világháború után is. 1914-ben meghalt HERMAN OTTÓ. AZ intézet vezetését ideiglenesen, tehát mint rangidősnek, át kellett vennie, és amikor ki is nevezik CHERNEL ISTVÁNt igazgatónak, az ő igazgatása idején is, mivel CHERNEL nem lakik Budapesten, az adminisztratív igazgatói teendők CSÖRGEYre hárulnak. A köztiszteletben és közszeretetben álló CHERNEL váratlan halála után 1922-ben CSÖRGEY véglegesen kerül az igazgatói székbe. Terhes örökséget vesz át, hiszen ezek az évek a gazdasági krízis jegyében zajlanak le, és az akkor már Madártani Intézet nevet viselő intézményt felettes hatósága nem tekinti eléggé gyakorlati intézménynek, s így anyagi bázisai egyre szűkebbek, a nehézségek nagyobbak lettek. CSÖRGEYre hárul az akkori B-listázás hálátlan feladata is, és hogy ezt hogyan oldotta meg, arról vitatkozni lehet, de meg kellett csinálnia. Mindenesetre CSÖRGEY vezetése alatt, melyben nagy segítséget nyújtott neki helyettese, és egyúttal sógora is, VÖNÖCZKY-SCHENK JAKAB, az Intézet a válságot kiheverte, és tudományos eredményekben, jó szakemberekkel gazdagodva fejlődött tovább. 1935-ben mint kísérleti főigazgató vonult nyugalomba. Eredeti terve az volt, hogy nyugalomba vonulása után egy kis házat vesz az Adria partján és ott letelepszik. Ebben azonban az első vesztes háború megakadályozta, így a Balaton melletti Ábrahámhegyen vett magának házacskát, oda vonult vissza, és onnan csak nagyon ritkán mozdult ki. CSÖRGEYt világszerte ismerték, nemcsak mint faunistát és az alkalmazott madártan nagy mesterét, hanem jó biológiai meglátású, nagy ismeretekkel rendelkező, művészi kezű madárillusztrátort is. 1908-ban SNOUCKAERT VAN SCHAUBURG vele illusztráltatja a holland madarakról szóló könyvét. 1923-ban a holland madárvédő egyesület évkönyvében ismét CsÖRGEY-képekkel találkozunk, 1932-ben B.DUVAL az olasz madárvédelmi kiadványokhoz szintén CsÖRGEY-képet kér. Ez utóbbiért befolyó tiszteletdíjat a nagy nehézségekkel küzdő Aquila alapjaira ajánlja fel, pedig ő maga sem bővelkedik anyagiakban, s ezzel jelentős segítséget nyújt intézetének. Valóban, CSÖRGEY kortársai között