Andrássy István (szerk.): Állattani Közlemények 55. (1968)
1968 / 1–4. füzet - LUKÁCS DEZSŐ: Rátz István, az első magyar parazitológus emlékezete, halálának ötvenéves évfordulója alkalmából
Franciaországban, Németországban ekkor már évtizedek óta működtek nagyhírű, tudományos irányba is átszervezett állatorvosi főiskolák. Az állati járványok okozta súlyos gazdasági kár a 18. sz.-ban hazánkban is felvetette állatorvosi iskola szervezésének gondolatát. A valóságban azonban az egyetemen egyetlen, néhány segéderőtől támogatott tanár feladata volt, hogy állatorvosokat neveljen. Emellett a kevés szakember mellett még mindig csak gyógykovácsokat képeztek. Ezek mellékfoglalkozásként gyógyítottak, jobban mondva hiányos anatómiai, élettani és kórtani ismereteik alapján túlnyomórészt kuruzsoltak. A reformkorszak rámutatott arra, hogy szükség van hazánkban is tudományosan képzett gazdák nevelésére és az állatorvos képzés tudományosabb szélesebb alapon való átszervezésére. Az állategészségügy fejlesztésére nem a legszerencsésebb utakat választották. 1851-ben az egyetemen megszüntették az állatgyógyászati tanszéket. A különválasztott és önállósított állatgyógyintézet lassan mégis fejlődésnek indult. A gyarapodó tanszékekre kiváló szakemberek kerültek (ZSAMÁL VILMOS, CZAKÓ KÁLMÁN, NÁDASKAY BÉLA, TANNOFFER LAJOS, LIEBERMANN LEÓ, AZARY ÁKOS, NATYRA FERENC). E reformidőszakban lett RÁTZ a tanári kar tagja. Erős akarattal és lelkesen, legjobb tudásával vett részt az állatorvosi tudományok és szakoktatás fejlesztésében. Tevékeny munkatárs volt élete végéig. A nehézségek és hiányok leküzdése tehetségének és munkaerejének legjavát igénybevette. A tudományos munkára tehát sokszor alig jutott ideje, ereje. A kórbonctani intézet kicsi és korszerűtlen volt (3 szoba, 1 célszerűtlen boncolóhelyiség, néhány mikroszkóp, kicsi, kialakulása kezdetén levő gyűjtemény). Nemsokára azonban DARÁNYI IGNÁC minisztersége alatt, aki az állatorvosi szakoktatást és kutatást minden erővel támogatta, a kórbonctani intézet is új munkatermekhez, tágas gyűjteménytári helyiségekhez jutott, és kutató felszerelése is gyarapodott. Az újjáalakított intézetben szélesebb alapon folyt az oktatás és tudományos kutatás, és RÁTZ munkája eredményeként változatos kórbonctani és külön gazdag parazitológiai gyűjtemény keletkezett. RÁTZ ISTVÁNnak a kórbonctant, a kórszövettant, az általános kórtant is önállóan tanítania és művelnie kellett. Ismerete ezekből annyi volt, amennyi az orvosi oklevele megszerzéséhez szükséges volt. Ráadásul a háziállatok betegségei részben mások mint az emberé, és a közös betegségek is állatfajok szerint más és más anatómiai elváltozásokat okoznak. Az állati patológia alapos ismeretéhez pedig az összehasonlító anatómiában és fiziológiában, valamint a többi kapcsolatos tárgykörben is megfelelő tájékozottság szükséges. RÁTZ erős akarattal — egy évi külföldi tanulmányútján neves szakemberek vezetésével, majd itthon túlnyomórészt saját erejére támaszkodva mély tudást szerzett szakmája területén, és az önálló tudományos kutatáshoz is hozzáfogott. Munkássága két irányú volt, és szakirodalmi dolgozatai is két meglehetősen különálló csoportot képeznek. Tudományos munkásságának súlypontja egy speciális szakkör, az állati paraziták tanulmányozása volt. A sokszor súlyos betegségeket okozó élősködők kutatására fordította idejének azt a részét, amelyet hivatalos és más teendői nem foglaltak le. A zoológiai tudományok iránti érdeklődése vezette őt erre a területre. Tanára FÜZÉR FERENC, de méginkább CHYSER KORNÉL — akinek rovartani tanulmányaiban és gyűjteményének rendszerezésében RÁTZ