Andrássy István (szerk.): Állattani Közlemények 58. (1971)
1971 / 1–4. füzet - ENDRŐDI SEBŐ: Megemlékezés Frivaldszky Imréről halálának 100. évfordulóján
1* ÁLLATTANI KÖZLEMÉNYEK A MAGYAR BIOLÓGIAI TÁRSASÁG ÁLLATTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA Szerkeszti: Dr. ANDRÁSSY ISTVÁN 1971. LVIII. kötet, 1 — 4. füzet: Megjelent: 1971. augusztus hónapban MEGEMLÉKEZÉS FRIVALDSZKY IMRÉRŐL HALÁLÁNAK 100. ÉVFORDULÓJÁN* írta: ENDRŐDI SEBŐ (Természettudományi Múzeum Állattára, Budapest) 100 év telt el azóta, hogy a magyar zoológusok levett kalappal, szomorú szívvel álltak egy még nyitott koporsó előtt, amelyben csendesen pihent tudományunk magyar gárdájának egyik legnagyobb egyénisége, FRIVALDSZKY IMRE. 100 év elmúltával emlékezzünk mi is, késői utódai, emlékezzünk meg személyéről és elévülhetetlen érdemeiről, hiszen sokakat közülünk már csak nevének patinája, fénye emlékeztet arra, hogy nagyot alkotott, hogy tisztelet és hála illeti meg őt minden magyar részéről, de különösen a mi részünkről, zoológusok részéről. 1799. február 6-án született Bacskón, Zemplén megyében. Atyja jogász volt. Elemi iskoláit és a gimnázium első osztályait Sátoraljaújhelyen, a többit pedig Egerben végezte el. Rokona, KITAIBEL PÁL, aki gyakran látogatta meg a FRIVALDSZKY családot és SADLER JÓZSEF, a család jó barátja, már ebben az időben gyakran vitték magukkal kirándulásaikra, gyűjtőútjaikra a serdülő ifjút, és beoltották szívébe a természet, az állatvilág iránti szeretetet. Útmutatásaik határozták meg egész életére kihatóan pályáját, foglalkozását. A gimnázium sikeres elvégzése után a budapesti egyetem orvosi fakultására iratkozott be, mert abban az időben ez nyújtotta a legtöbbet a természetismeretek terén. Egyetemi tanulmányainak első évétől, 1817-től kezdve már maga járt gyűjteni a Budai-hegyekbe és a főváros környékének változatos tájaira. Hosszabb-rövidebb időt töltött a Magas Tátrában, a Mátrában, a Bánságban és Hegyalján, hogy állattani és növénytani ismereteit gyarapítsa. Alig fejezte be, 1822-ben orvosi tanulmányait, kérésére kinevezték a Nemzeti Múzeum Természetrajzi Osztályához segédőrnek. Lemondott a jövedelmező orvosi gyakorlatról, hogy helyette a — sajnos minden időkben roszszul dotált — természetbúvárkodás lényegesen soványabb kenyerét válassza. Bölcs ember volt, így egész életén át azzal foglalkozott, amit szeretett, és ez sok anyagi előnnyel felér. Kezdetben botanikával foglalkozott, minthogy azonban úgy látta, hogy ezen a téren már többen eredményesen működnek, áttért az állattan művelésére. Állattani tanulmányaiban az első segítséget KOY TÓBIÁS rovargyűjtemé . Előadta a szerző az Állattani Szakosztály 1971. január 8-án tartott 621. ülésén. 3