Andrássy István (szerk.): Állattani Közlemények 60. (1973)
1973 / 1–4. füzet - LUKÁCS DEZSŐ: Apáthy István (1863-1922) emlékezete, halálának 50. évfordulóján
1* ÁLLATTANI KÖZLEMÉNYEK A MAGYAR BIOLÓGIAI TÁRSASÁG ÁLLATTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA Szerkeszti: ANDRÁSSY ISTVÁN 1973. LX. kötet, 1—4. füzet. Megjelent: 1973. október hónapban APÁTHY ISTVÁN (1863-1922) EMLÉKEZETE, HALÁLÁNAK 50. ÉVFORDULÓJÁN* Irta: LUKÁCS DEZSŐ (Kaposvár) APÁTHY ISTVÁN a nagy humanista polihisztorokra emlékeztető egyéniség, lángeszű, úttörő, jövőbe mutató tudós. Nagy koncepciójú előadó és szónok, a Múzsák kedveltje. Kutatásai forradalmat jelentettek a tudományban. A haladó szellemű és ellenzéki (KossUTH-párti) APÁTHY ellen fordultak itthon a kormánypárti (67-es) akadémikusok. Ezért nem kapta meg az akadémiai rendes tagságot, sőt az Akadémián akkor szokásos emlékbeszéd megtartását is húztákhalasztották. Külföldön a kutatók többsége elismerte és megbecsülte. Küzdelmek, megpróbáltatások, szenvedések voltak osztályrészei a végtelenségig lelkiismeretes, tiszta jellemű, korának magyar és emberi problémáira élénken reagáló APÁTHY IstvÁNnak. Halála ötven éves évfordulóján tragikus sorsú életének legfőbb részeit tekintjük át. Budapesten született 1863. I. 4-én. Az egyetemen MARGÓ TIVADARt is hallgatta, aki gyakran hangsúlyozta előadásaiban, hogy az idegrendszer szövettanában még sok a megoldandó probléma. Ez volt a lelkes, nyugtalan természetű APÁTHY ISTVÁN kutatásainak első indítéka. 1885-ben megszerezte az orvosi oklevelet. Ugyanebben az évben megjelent 2 dolgozata azokról a tapasztalatokról, amelyeket hallgatóként szerzett a klinikai kórtermekben. Éles megfigyelőképességét és szociális gondolkozását tanúsítják ezek a cikkei. Érdeklődése azonban, mint kora sok orvosáé (MARGÓ, CHYLER KORNÉL, HORVÁTH GÉZA stb.), a zoológiai tudományok felé fordult. Ezért volt MARGÓ tanársegédje (1885 — 86). Professzora tanácsára a piócafélék kutatásában törekedett a mikrotechnikai módszerek, elsősorban a metszetek tökéletesítésére. Ebben az időben jelentek meg a najádok szövettanáról és a sima izomzat hisztológiájáról írt dolgozatai. Nápolyban a Stazione Zoologicán folytatta (1886 — 89) kutatásait. Ezek döntőek voltak egész életének alakulására. Nemcsak az élénk tudományos élet, de a Mediterraneum is vonzotta. Darwinel * Előadta a szerző az Állattani Szakosztály 1972. december 1-én tartott 638. ülésén. 3