Andrássy István (szerk.): Állattani Közlemények 61. (1974)

1974 / 1–4. füzet - KEVE ANDRÁS: Dr. Beretzk Péter emlékezete (1894-1973)

1* ÁLLATTANI KÖZLEMÉNYEK A MAGYAR BIOLÓGIAI TÁRSASÁG ÁLLATTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA Szerkeszti: DR. ANDRÁSSY ISTVÁN 1974. LXI. kötet, 1—4. füzet. Megjelent: 1974. szeptember hónapban DR. BERETZK PÉTER EMLÉKEZETE (1894-1973)* írta: KEVE ANDRÁS (Természettudományi Múzeum Állattára, Budapest) 1973 késő tavaszán országszerte nagy megdöbbenést keltett a hír BERETZK PÉTER váratlan haláláról. Ugyan már az év elején panaszkodott bal bokájában fellépő érszűkületre, mely nehezítette a Fehértó járásában, majd a gyógyszer okozta zavarokra, de miután még április elején Budapesten a Biológiai Társaság Állattani Szakosztályán előadást tartott a balászsas magyarországi előfordulásáról, a szegedi tagozatban pedig saját megfigyelé­seiről a rendellenes színezetű madarakról, május 20-án pedig még járta a Fehértavat, csak a kimaradozó levél válaszaiból következtethettünk az állapotá­ban beállott rosszabbodásra. A vég mégis hirtelen jött, és nemcsak a hazai kutatókat döbbentette meg, de a külföldről érkezett érdeklődések mutatták meg legélesebben: mennyire köztiszteletben álló egyénisége volt a magyar zoológiának. Született Szegeden, 1894. október 23-án. Az orvostudományi egyetemet 1912 —1914 között Kolozsváron végezte, majd 1918 —1920 között Budapesten folytatta, itt szerezte orvosi diplomáját. A MÁV szolgálatába lép mint orvos, ahol elérte az igazgató-főorvosi címet. A természet iránt korán kezdett érdeklődni. Gyűjtötte, amerre járt, a lepkéket, a bogarakat stb., és szenvedélyes vadász volt. Így került el a Fehér­tóra, melyet ugyan már a XIX. század elején felkeresett a bécsi Múzeum pre­parátora, NATTERER és gyűjtött is a Fehértavon, a század végén pedig LAKATOS KÁROLY és ZSÓTÉR LÁSZLÓ, de ők csak alkalmi észleléseiket közölték, rend­szeres vizsgálatot nem folytattak. BERETZK 1930 augusztusától vezeti rend­szeres vadásznaplóját. A területet így írja le (1944): „A szegedi Fehér-tó jelenleg közel 3000 holdat magába záró 14,1 négyzetkilométernyi területű összefüggő zárt földrajzi egység. Csongrád és Pest megye déli részéből az Alföld legmélyebb pontja felé törekvő vadvizeknek gyűjtő medencéje . . . 1932-ben tettem első ízben lábamat a vidékre. Akkor már építették az ezer holdas halastavat. Emberek százai turkálták és lapátolták a sárga altalajt. E zavaró körülmény és a még ki nem mélyített ornitológiai tudományom mellett is hamar észre kellett vennem a területnek rendkívüli madártani értékét . . ." Igen nagy jelentőségű felfedezés volt ez nemcsak önmaga számára, mely életének jelentős fordulatát jelenti, hanem a magyar madárföldrajz fejlődésére is. 1929. év jelentős mérföldkő a magyar ornitológiában, ti. a „Brehm" második magyar kiadásának ebben az évben megjelenő három madárkötetét SCHENK * Előadta a szerző az Állattani Szakosztály 1974. április 12-én tartott 650. ülésén.­ ­

Next