Andrássy István (szerk.): Állattani Közlemények 66. (1979)
1979 / 1–4. füzet - KASZAB ZOLTÁN: Megemlékezés Dr. Soós Lajos születésének 100. évfordulójára
1* ÁLLATTANI KÖZLEMÉNYEK A MAGYAR BIOLÓGIAI TÁRSASÁG ÁLLATTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA Szerkeszti: DR. ANDRÁSSY ISTVÁN 1979. LXVI. kötet, 1 — 4. füzet. Megjelent 1979. december hóban MEGEMLÉKEZÉS DR. SOÓS LAJOS SZÜLETÉSÉNEK 100. ÉVFORDULÓJÁRA* Irta: KASZAB ZOLTÁN (Természettudományi Múzeum, Budapest) Dr. Soós LAJOS nevének hallatára önkéntelenül is három dolog jut az ember eszébe: a magyar malakológia, a Természettudományi Társulat, illetve főleg az Állattani Szakosztály, valamint a tudományos ismeretterjesztés. A képzettársítás személyes élményeinkbe megy át, akik őt személyesen ismertük, szerettük és tiszteltük. A mi korosztályunk ismeretsége korán elkezdődött a Társulattal és az Állattani Szakosztállyal. Mint egyetemi hallgatók el nem mulasztottunk volna egyetlen szakosztályi ülést sem, hogy meghallgassák a „nagyokat", amint új tudományos eredményeikről számot adtak, ismertették a tudomány legújabb eredményeit, vagy keményen vitáztak. Ennek a körnek volt kiemelkedő vezéregyénisége Soós LAJOS, aki rendkívül széles körű, átfogó ismereteivel az állattan majd minden területéhez hozzá tudott szólni. Szeretetreméltó szókimondásával sosem bántott másokat, ugyanakkor el nem mulasztotta, hogy ki ne fejtse érveit, ha valamivel nem értett egyet. Hallatlanul érdekfeszítő és izgalmas volt olykor egy-egy ülés, amikor kibontakozott a vita, nagyon sokat tanulhattunk belőle, s szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy mi még részesei lehettünk ennek a korszaknak. Az Állattani Szakosztályban ZIMMERMANN ÁGOSTON anatómus, DUDICH ENDRE zoológus, SZILÁDY ZOLTÁN entomológus, PONGRÁCZ SÁNDOR, a Természettudományi Múzeum főigazgatója, és nem utolsó sorban Soós LAJOS, az Állattár nyugigazgatója vitték a szót. Mi még emlékezünk azokra a csatákra, amit egy-egy tisztújítás jelentett. Micsoda megtiszteltetést és rangot jelentett az Állattani Szakosztály elnökének vagy titkárának lenni! A jelöléskor felsorakoztak a pártfogók és ellenfelek. Izgatottan vártuk az eredményt és nagy volt az örömünk, ha a fiatalok által szeretettek és kívántak kerültek pozícióba. Nem tudom, vajon ez a visszaemlékezés mennyire reális. Mindannyian tele voltunk ambícióval, lelkesedéssel, optimizmussal és a munka értelmébe vetett hittel. Az egyetem mellett jó iskola volt az Állattani Szakosztály. A továbbiakban sem tudok a személyes élmények hatása alól szabadulni. 1937-ben az Állattárban Soós Lajossal „kollégák" lettünk, ő, mint ny. múzeumigazgató, számomra elérhetetlen magasságban, tudományos pályájának csúcsán, és én, mint fizetéstelen próbaszolgálatos tisztviselőjelölt, abban a reményben, hogy majd talán egykor teljesülnek vágyaim és véglegesen a * Előadta a szerző az Állattani Szakosztály 1979. február 2-án tartott 693. ülésén. 3