Andrássy István (szerk.): Állattani Közlemények 70. (1983)
LUKÁCS DEZSŐ: Raisits Emil (1882-1934) születésének 100. évfordulójára
1* ÁLLATTANI KÖZLEMÉNYEK A MAGYAR BIOLÓGIAI TÁRSASÁG ÁLLATTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA Szerkeszti: DR. ANDRÁSSY ISTVÁN 1983. LXX. kötet, 1—4. füzet. Megjelent 1983. november hóban RAISITS EMIL (1882- 1934) SZÜLETÉSÉNEK 100. ÉVFORDULÓJÁRA* Írta: LUKÁCS DEZSŐ (Kaposvár) RAISITS EMIL Budapesten született 1882. október 12-én. Apja korán meghalt. Elemi és középiskolai tanulmányai befejezése után az Állatorvosi Főiskolára iratkozott be. 1904-ben elnyerte állatorvosi oklevelét. 1905-től MAREK JÓZSEF állat-belgyógyászati intézetében volt gyakornok, majd tanársegéd. 1909-től vezeti az ambulanciát és poliklinikát. Hozzáértésével, rendkívüli szorgalmával a poliklinikát jelentősen bővítette, az ambulanciát a járóbetegvizsgáló állomásból tanteremmel rendelkező intézetté fejlesztette. Ez volt 25 éven át végzett odaadó munkájának egyik eredménye. 1910-től ellátta a Fővárosi Állat- és Növénykert állategészségügyi teendőit is. Az első világháborúban polgári orvosként egy lókórházban gyógyított. Megírta disszertációját, és 1923-ban megszerezte állatorvosdoktori oklevelét. 1919-ben megbízták a belgyógyászati propedeutika előadásával. 1924-ben segédtanár, mai szóhasználattal docens lett. 1925-ben címzetes nyilvános rendkívüli professzorrá nevezték ki, 1929-től a Közgazdaságtudományi Egyetemen meghívottként az állatkórtant és járványtant adta elő. Nagyon szerette a kutyákat, elsősorban a magyar kutyafajtákat. Ezeknek az az időtájt kiveszőben levő értékes fajtáknak megmentése és fajtabélyegeik sztenderdizálása érdekében mindent megtett. Az irodalmi adatok és saját vizsgálatai alapján bebizonyította, hogy a komondor és a kuvasz teljesen különálló fajta. Azt is kiderítette, hogy a kuvasz név ősi. Megállapította azt is, hogy önállósított jellegű pici alig van hazánkban. Országos akciót indított a magyar juhászkutya fajták fajtajellegű tenyésztése érdekében. Pontos fajtajellegeiket is leírta: „A magyar eb" (1916), a „Komondor, kuvasz, puli" (1917), „A magyar juhászkutyák bírálata" (1920), „A Magyar vizsgák bírálata" (1922), „A magyar kutyák" (1924), „A magyar juhászebekről" (1925), „Pumitenyésztésünk" (1928), „A kuvasz ősjellegű kutyafajta" (1931) stb. cikkeiben saját és mások megfigyeléseit, tapasztalatait is közölte. Fő műve „A magyar kutyák" kitűnően foglalja magába a magyar ebek származását, történetét, fajtajellegeik leírását, tenyésztését, a kutyák etetését, ápolását, a gyakoribb belső * Előadta a szerző az Állattani Szakosztály 1982. szeptember 10-én tartott 727. ülésén. 3