Szilády Zoltán (szerk.): A magyar állattani irodalom repertóriuma I. A legrégibb időktől 1870-ig (1922)

Bevezetés

tételt elmulasztották szakokra csoportosítani. Tömérdek árjegyzék, jegyző­könyv, hivatalos jelentés stb. elmaradhatott volna e gyűjteményekből, hiszen a tudományt csak az irodalmi jellegű nyomtatványok érdekel­hetik. Ez a sok fölösleges lom azonnal szembe tűnt volna, ha a szak­csoportosítást végrehajtották volna. Legalább az orvosi, technikai, gazda­sági és természettudományi műveket kellett volna elkülöníteni. A szerzők félmunkát végeztek, a másik felét száz és száz szak­ember mind külön kénytelen elintézni. Akivel pedig erre idejük nincs, SziNNYEI-éket és a régi irodalmat egyszerűen nem létezőknek tekintik, így történt ez pl. a Fauna Regni Hungáriáé szerkesztésekor. Az egyes fejezetek szerzői, midőn az irodalmat csoportonként külön-külön össze­állították, a régibb műveket többnyire nagyon hiányosan vették föl. Aki tehát ma hazai állattani irodalmi adatokat keres, annak az 1870—1900 évi DADAY—SziLáDY-féle ismertetés és a Magyar Birodalom Állatvilága szak­fejezetei adnak ugyan összefoglaló útmutatást, de ez az 1870 előtti irodalmat illetőleg nem kielégítő. Ezt a hézagot akartam pótolni azzal, hogy a két SZINNYEI és A rendelkezésemre álló egyéb források alapján megkíséreltem régi állattani irodalmunk repertóriumának egybeállítását. Munkámban a következő elveket tartottam szem előtt: 1. Az irodalmilag becses műveket az esetben is megemlítem, ha­nem kizárólag állattani tartalmúak. 2. Kézi könyvekből, tankönyvekből és más ilynemű munkákból csak a régibbeket, irodalmilag úttörőket vagy egyébként érdemesebbeket említettem. 3. Általában mellőztem azokat, amelyek a DADAY—SzILÁDY-féle ismertetésben vagy a Magyar Birodalom Állatvilága repertóriumaiban megvannak (utóbbi esetben néhány indokolt kivétellel). 4. Mellőztem a régi irodalomban fölösszámú idegenből fordított ismertető czikkeket és az értéktelenebb vadászlap-közleményeket. 5. Ellenben fölvettem a külföldi szerzők hazai vonatkozású közle­ményeit, valamint egyes 1870-en túl kelt czikkeket is, ha azok DADAY-ból kimaradtak. 6. A régi orvosdoktori értekezések közt nagyon sok állattani tárgyú van, pl. az állatok lélekzéséről vagy a bélférgekről írnak; a tudomány szempontjából ezeket a kompilációkat a legrégibbek kivételével legtöbb esetben értékteleneknek vettem és mellőztem. 7. A külföldi repertóriumok közül, leginkább CARUS és TASCHENBERG Bibliotheca Zoologica-ját néztem át. A dolog természeténél fogva előre tudható, hogy az ilyen gyűjtő munka nem lehet hibátlan és hiánytalan. De ha egyszer elkészült, a később fölbukkanó hiányok mindig pótolhatók. A szaktársak pedig, ha tapasztalják, hogy munkájukat elősegíttetem, hogy a régen elfeledett lomtárból új kincsekkel kínálkozom, ha anyagomat fölhasználják és értékesítik, bizonyára igazolni fogják, hogy nem végeztem hiábavaló munkát. Budafok, 1922 aug. 20-án. Dr. Szilády Zoltán.

Next