Állatorvosi Lapok, 1920 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1920-06-30 / 11-12. szám

1920. június 30. * ÁLLATORVOSI LAPOK . 71 brit határú pettyek és sávok vagy nagyobb kiterjedésű hasonló színű foltok találhatók, melyek néha csak a szív választófalára és a bal szívre szorítkoznak, máskor a jobb szívben is kimutathatók. A szövettani metszetekben e góczoknak megfelelően gömbsejtes beszűrődést, ennek szomszédságában az izomrostok hyalin (viaszos) elfajulását és azokban az esetekben, melyekben a halál nem túlságosan korán következett be, kötőszövetsarjadzást találunk (myocarditis multiplex). A bonczoláskor ezenkívül még a szívizom kimerülésére utaló pangásos elváltozásokat is találhatunk (a gyűjtőerek teltsége, vizenyős beszűrődés a gátorközi kötőszövetben, a mellkas bejáratának és a nyak alsó részének bőralatti és izomközötti kötőszövetében). A klinikai tünetek közül a szívizomgyulladás tünetei vannak elő­térben. Enyhébb esetekben csak a szívverések szaporasága állapít­ható meg; súlyosabb esetekben a szívverés feltűnően szapora, ren­­detlen­, a szívverések hol sűrűbben, hol ritkábban követik egymást, a­mellett rövidebb-hosszabb időközökben egyes szívlökések ki is maradhatnak és a torkolati gyűjtőér lüktetése állapítható meg. Ilyen­kor a pulzus puha és könnyen elnyomható. Az igen súlyos esetek­ben ezenkívül hiányos gázcserére utaló tünetek jelentkeznek (ful­­doklás, szédülés, nagyfokú elesettség). A száj- és körömfájás rosszindulatú alakját legkönnyebben a keleti marhavésszel lehet összetéveszteni azokban az esetekben, mikor a bélcsatornában súlyosabb gyulladásos természetű elváltozások és a savós hártyák alatt vérzések vannak. A csülkökön található elvál­tozásokon kívül azonban a szájbeli elváltozások alapján többnyire könnyű a két betegség elkülönítése. A száj- és körömfájásnál ugyanis a szájbeli fekélyek a hólyagok helyén támadnak, ezért nagy­jában szabályos kerekalakúak és szélükön sokszor még nyálkahártya­­csafatokat találhatunk. Ha ilyenek már nincsenek, akkor a fekély körül szürkés-fehér, vastag, friss hámszegély látszik. Ezzel szemben a keleti marhavész folyamán a fekélyek a nyálkahártyának nagyobb területen beálló colliquatiós nekrosisa következtében keletkeznek és azért ritkán szabályos alakúak, szélükön hámozafajokat nem találunk, környezetükről pedig az elhalt nyálkahártya pépes anyag alakjában könnyen letörülhető. Ha valamely állományban a száj- és körömfájás rosszindulatú alakját állapítjuk meg, az állatok azonnali istállóztatásán kívül arról kell gondoskodnunk, hogy az állatok nyugalmát semmi sem zavarja. Ezért még az itatást is az istállóban kell végeztetni és egyébként is szigorúan kell ügyelnünk, hogy az állatok a szív kímélése czéljá­­ból semmi felesleges mozgást ne végezzenek. Ezenkívül czélszerű alkoholtartalmú szereket (bort, pálinkát vagy tiszta szeszt) rendelni a szívműködés serkentésére. Ezt a kezelést a rosszindulatú száj- és körömfájással fertőzött állományokban leghelyesebb minden újabb betegnél azonnal a szájfájás jelentkezése után igénybe venni, mert a szívizom­gyulladást már a betegség 5.-6. napján elhullott vagy levágott­­ állatban is megállapíthatjuk s így annak kezdete minden valószínűség szerint a szájfájás jelentkezésével egy időre tehető. Ha ez az eljárás gazdasági okokból nem vihető keresztül, akkor legalább azokat az állatokat kell azonnal ebben a kezelésben részesí­teni, melyekben a klinikai vizsgálat a szív részéről eltéréseket állapít meg. Ezt a kezelést addig kell folytatnunk, míg az állatok szív­verése ismét rendessé nem lesz és néhány napon keresztül újabb visszaesés nem jelentkezik. Ha van mód reá, digitális, coffein és feketekávé adása is ajánlatos. Megfelelő esetekben ezenkívül a szív tehermentesítésére a vérbocsátáshoz is folyamodhatunk. Nagyon fontos a beteg állatokat naponként esetleg többször is gondosan megvizsgálni és különösen a szívműködés minőségére ügyelni. Ha a beteg állapota a kezelés ellenére nem javul, sőt esetleg súlyosbodik, nevezetesen, ha a szívműködés igen szaporává, rendetlenné és kihagyóvá válik, ha vénapulzus jelentkezik, továbbá az állatok nehezen lélekzenek és elesettek, akkor nem szabad késnünk az állatok levágatásával, hogy legalább húsukat megmentsük. Sclerostomum néven ismert Strongylus Müller genusnak lovakban élősködő fajai (Str. vulgaris, edentatus és equinus) nálun­k is — legalább az első kettő — nagyon gyakoriak s az általuk okozott kóros elváltozások (ineurysma verminosum, parazitás góczok a májban, tüdőben és belekben stb.) közismertek. A többi ezideig leírt négy genus közül, mint már más helyen (6) említettem, a Cylicostomum, Gyalocephalus és Triodontoph­orus nálunk is elő­fordul ; az Oesophagodontus hazai előfordulásáról azonban tud­tommal mindezideig közlés nem történt. A Cylicostomum genus rendkívül változatos és nagyszámú fajt ké­pvisel. Looss (8) egyptomi lovakból 14 fajt írt le, hazai lovakban az összes Looss által leírt fajokat s azonkívül még több új fajt találtam, melyek közül öt fajnak rövid leírását más helyen (6, 7) közöltem. Az utóbbi időben e genus képviselői más országokban is behatóbb vizsgálat alá kerültek s az irodalomban egyre gyara­podik a reájuk vonatkozó közlések száma, így 1918 ban Boulenger (1) néhány új Triodontophorus- és Cylicostomum-fajt ír le lovak v­astagbeléből. Továbbá Ihle (2, 3, 4, 5) két új Cylicostomum-fajt és Hexodontostomum markusi néven egy új nemet ismertet. Ez utóbbi szerző által leírt C. nanum az általam C. calicatiforme néven leírt fajjal, a C. mucronatum pedig az ugyancsak általam leírt C. acuti­­caudatum-mal azonos. A­mi a Hexodontostomum markusi-t illeti, úgy az azonos a röviddel előbb Quiel(9) által leírt Poterioüomum imparidentatum-dA. A két szerző által új genus gyanánt leírt féreg azonban végeredményben csak abban tér el az általam Cylicosto­mum Ratzii néven ismertetett féregtől, hogy a belső levélkoszorút alkotó levelek úgy nagyságuk, mint alakjuk tekintetében nem egy­formák, hanem közülük 6 feltűnően hosszabb s karomszerűen meggörbült A többi sajátságok teljesen megegyeznek a C. Rátzii sajátságaival, úgyhogy véleményem szerint a két különböző néven, különálló genus gyanánt leírt féreg a C. Ratzii egy varietájának tekinthető. Újabban magam is megtaláltam e változatot. Hogy e férgek jelei nem térnek el a Cylicostomum genus jeleitől annyira, hogy részükre egy új genus felállítása szükséges volna, legjobban kitetszik abból, hogy a két szerző az újonnan felállított genus jellemzésében más-más jelekre fekteti a fősúlyt. A belső levélkoszorú­­­­nak mindkét szerző által említett különös szerkezete pedig egyes férgekben, az egyébként teljes hasonlóság ellenére, hiányozhat. A Cylicostomum genusnak oly nagyszámú s egyes jelekben annyira változatos faja ismeretes már eddig, hogy tekintettel több fajnak rendszerint együ­ttes jelenlétére, önkéntelenül is felmerülhet a kérdés, vájjon e férgek valóban önálló s egyes jeleikben állandó, jól körülírt fajoknak, vagy inkább csak számos változatnak tekint­hetők-e? Biológiai sajátságaikat (több fajnak együttes jelenléte a bélcsatornában, olykor két különböző fajhoz tartozó egyedek kopu­­lácziója stb.) tekintve mindenesetre nem zárható ki annak a lehető­sége, hogy a számos faj (változat) keresztezés útján jött létre s az ilyen módon létrejött formák sajátságaikat utódaikra is átöröklik, a­minek következménye talán, hogy minden faj (változat) kevés kivételtől eltekintve, állandó jeleket tüntet fel. E jelek a rendszer­tani osztályozás szempontjából a spec­ies megkülönböztetés czél­­jaira rendszerint jól felhasználhatók. Már a mondottak alapján azonban kevésbé valószínű, hogy a számos faj olyan állandó jeleket tüntessen fel, a­melyek alapján az eddigi Cylicostomum genus több genusra volna tagolható. Looss (8) ugyan ama nézetének adott ki­fejezést, hogy a különböző fajok „valószínűleg“ nem egységes genusnak a képviselői, mert köztük egyes fajok főleg a szájtok alakulatát illetőleg egymásközt közelebbi hasonlóságot tüntetnek fel, melynek alapján ezek némileg különálló csoportokká válnának összefoglalhatók. A kérdés végleges eldöntésére azonban anyagát nem tartja elégségesnek. Az újabb vizsgálatok alig szolgáltatnak olyan adatokat, melyek a fenti csoportok önállóságát megerősítenék, mert a­helyett, hogy ezen csoportok jellegei az újabb fajok által megszilárdulnának, ezeket egyrészt mindinkább bővíteni kellene, másrészt az e csoportokba be nem osztható, tehát jeleinél fogva többé-kevésbé különálló olyan founák száma is megnövekedik, melyek egyébként az eddigi Cylicostomum­ genus fő jellemvonásait magukon viselik.­­ (Folyt. köv.) Közlemény a m. kir. állatorvosi főiskola kórboncztani intézetéből. (H. vezető : Dr. Jármai K. s.­tanár.) Adatok a lovakban élősködő strongylidák ismeretéhez. Néhány új Cylicostomum-faj lovak vastagbeléből. Irta: Dr. Kotlán Sándor tanársegéd. 4 képpel. l­ovak bélcsatornájában, nevezetesen a vastagbelekben gyak­ran akadunk fonálférgekre; szinte ritkaságszámba megy az az eset, hogy a tüzetes bonczolás és vizsgálat folyamán egyetlen férget se lehessen találni. Kevésszámú féreg jelenléte esetén azok m­eglelése a gondos keresés ellenére is, legtöbbször a véletlen dolga, mert a rendszerint tetemes mennyiségű f­éltartalomban az apróbb (5—6 mm.) fajok könnyűi kikerülhetik a vizsgáló figyelmét. A vastagbelekben élősködő fonálférgek az Oxyuris curvula és az Anguillula vivipara kivételével a strongylidae családba tartoznak ; ezek közt a régebben IRODALMI SZEMLE. Kórtan. A­­­ ó sarcoptes­ rühösségéről és az atkák mérgező hatásá­ról. írta: Dr. Bosnic Lovro. (Wiener Tierärztliche Monalschrift, 1919. 5.—6. füzet.) A szerző az atkák kimutatására olyan kettősfalú izoláló tölcsért használ, melyben a vizsgálandó pörkök felülről melegíthetők, ren­desen 1 —11 a óra múlva a pörköltben lévő összes atkák élő állapot­ban jutnak az izoláló tölcsér alá helyezett csészébe. A rühösség kezdeti szakában ez az eljárás nem alkalmas a kórjelzésre. Ilyen esetekben egyrészt a gyanús hely leberetválása után a bőrön szabad-

Next