Állatorvosi Lapok, 1936 (59. évfolyam, 1-24. szám)
1936-08-01 / 15. szám
LIX. évfolyam 15. szám Budapest, 1936. augusztus 1 Állatorvosi Lapok Szerkesztőség: VII. ker, Rottenbiller-utca 25. szám. A lap szellemi részét illető közlemények, értesítések és küldemények ide címzendők. Kiadóhivatal: VII. kép., Tábornok utca 2. szám. A közlemények csak a forrás megnevezésével vehetők át. Alapította DR. NÁDASKAY BÉLA 1878-ban DR. FOKÁNYI LÁSZLÓ, DR. MANNINGER REZSŐ, DR. MAREK JÓZSEF, DR. WELLMANN OSZKÁR és DR. ZIMMERMANN ÁGOSTON közreműködésével szerkeszti DR. KOTLÁN SÁNDOR Tagjai részére kiadja: A MAGYAR ORSZÁGOS ÁLLATORVOS-EGYESÜLET Megjelenik ezidőszerint havonta kétszer Mellékletek: „Hashygiene“ és „Közlemények az összehasonlító élet- és kórtan köréből“ Előfizetési ár: egy évre______20 pengő külföldön _------24 ., Hirdetéseket kizárólag csak a kiadóhivatal fogad el, úgyszintén különmellékleteket is. A hirdetés nyomdai előállításának ára a hirdetőt terheli. Pénzküldemények a postatakarékpénztár 20.639. számú csekkszámlájára küldendők. Egyesületi értesítő. 1. A M. O. Á.E. titkári hivatala: VII., Tábornok utca 2. szám. Tagajánlások, lapreklamációk és lakásváltozásokról szóló értesítések ide címzendők. — 2. A M. O. Á.E. pénztára, VII., Tábornok utca 2. szám. A kiadványokra szóló megrendelések is ide címzendők. A tagsági díjak, a segélyalapra, a házalapra stb. szóló adományok és az előfizetési díjak a postatakarékpénztár 20.639. számú csekkszámlájára küldendők. 1 3. A M. O. Á.E. rendes tagjai évi 20 pengő tagsági díjat fizetnek, mely összegért az Állatorvosi Lapokat is kapják mellékleteivel együtt. A tagsági díj kötelezettsége a belépési év januárius havától számít. TARTALOM: Eredeti közlemények. Dr. Hetzel Henrik : Érrepedés egy tehén artéria uterina médiáján. 223. o. — Dr. Kollonay Endre: A mangalica sertés nevelésének bajai. 225. o. — Dr. Zimmermann Ágoston : A házinyúl talppárnáiról. 230. o. Irodalmi szemle: Járványtan. Hamerton, .4. E. : A gümőkór előfordulása és összehasonlító kórbonctana fogságban tartott állatokban. — Boquet és Laporte : A gümőkórbacillus humán és bovin typusának meghatározása nyulak intrapleuralis fertőzése által. — Krupski és Osterwalder: A szarvasmarha paratuberculosisának klinikai megállapításáról. — Hagan és Zeissig : Vizsgálatok a Johne-féle betegség elleni védekezésről. — Range, S. : Szarvasmarhák fertőző elvetélése Nyugat-Lengyelországban. — Johansson, S. : Lovak Brucellaabortus-fertőzése. — Olin, G. : Tanulmány a febris undulans előfordulásáról Svédországban. — Rosenbusch, F. : Encephalomyelitis, a lovak fertőző betegsége Argentínában. — Nichelsky, Haskov, Soukhov és Montorine : Lovak fertőző meningo-encephalomyelitise Szovjetoroszországban. — Donation,4. és Lestoguard, F. : Az intradermalis reactio értéke a sertéspestis megállapításában. — Waldmann, O. : Pneumotrop virus-féleségek. — Remsinger és Railly : Tüdőgyulladás és veszettség társulása kutyában. — Waldmann, O. és Köbe, K. : Lovak járványos köhögése (fertőző hörghurutja). — Weischer, I. Megfigyelések a szarvasmarha fertőző hörghurutjáról. — Waldmann, O. és Köbe, K. : II. Kísérleti vizsgálatok a szarvasmarha fertőző hörghurutjáról. — Bendinger G. G., Shilin M. C. és Zaitzew N. J. : Vizsgálatok a sertéshimlőről. — Turner, A. IT. : Ragadós tüdőlob-tanulmányok. I. A ragadós tüdőlob okozójának (Borrelomyces [nov. gen.] peripneumoniae) morphologiája és fejlődési köre ultramikroszkópos vizsgálatok alapján. —• Campbell, A. D. és Turner, A. W. : II. Komplementum-kötési reactio a ragadós tüdőlob megállapítására. — Seddon, H.R.: Ila. Megfigyelések a ragadós tüdőlobnak a Campbell-Turner kidolgozta komplementum-kötési reactio segítségére való megállapításáról. — Albiston, H. E. : slb. A ragadós tüdőlob megállapítása a komplementum-kötési reactióval. — Campbell, A. D. : 111. A ragadós tüdőlob okozójának előfordulása a szervezetben természetes és mesterséges fertőzések során.— Uhlenhuth, Miessner, Geiger: Sertéspestis-vírusgazdák.— Feldmann, IT. és Schlotthauer, C. : Madár-tbe-esetek szarvasmarhák között. 231. o. Állattenyésztés. Dr. Kamarás László : A sümegi vaddisznótenyésztésről. 233. o. Állatorvosi szakoktatás. Dr. Z. A.: Országos Ösztöndíjtanács. 234.o. Állatorvostörténet. Dr. Csősz Gyula.: Orvosi műszóink és a nyelvújítás. 234. o. Könyvismertetés. 230. o. Egyesületi ügyek. 230. o. Dr. Z. A.: Dr. Lydtin Ágoston emléke. 237. o. Vegyesek. Svéd vendégek. — Kinevezés. — Sir John M’Fadyean. — Jubileum. — Nitta. — Tiszteletbeli állatorvosdoktoravatás. — Fiatal állatok betegségei elleni küzdelem. — VI. Baromfi-világkongresszus. — A giesseni egyetemről. — Magyarország állatállománya. — A német orvosok és természetvizsgálók 94. vándorgyűlése. — A honvédelmi állatorvosi tisztikarban. — A ló szerepe a művészetben. — Búzanapok Keszthelyen. — Magyar lószakértő Perzsiában. — Lovak mesterséges megtermékenyítése Törökországban.— A német birodalmi egészségügyi hivatal. — A német hatósági állatorvosok illetményei. — Az iráni (perzsiai) viszonyokról. — Lóárak Németországban. 237. o. I Rendeletek és elvi határozatok. 239 . . Feleletek szakkérdésekre. 240. o. A m. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem állatorvosi osztályának szülészeti klinikájából. (Igazgató : Dr. Hetzel Henrik egyetemi ny. r. tanár.) Érrepedés egy tehén artéria uterina médiáján. írta: Dr. Hetzel Henrik ny. r. tanár. Érrepedés állatokban általában ritkán fordul elő. A legtöbbször lovakban, valamivel ritkábban kutyákban, a többi állatfaj egyedeiben pedig csak egészen kivételesen észlelték. Az irodalomban leírt esetek majdnem kizárólag a nagy erek szívburkon belüli törzsének és itt is főleg az aortának, ritkán az artéria pulmonalisnak a szakadására vonatkoznak. A Joest-féle Spezielle pathol. Anatomie der Haustiere című munka szarvasmarhára vonatkozólag csak egy, a truncus aorticuson, előfordult esetet említ meg. Az érrepedést kiváltó alkalmi ok a legtöbbször nehéz teher indítása és húzása, ritkábban megerőltető mozgás (ügetés, vágtázás, ugrás), elesés vagy fedeztetés volt. Sigl közölte esetben nehéz ellés váltotta ki az ér repedését. Az irodalomban ismertetett esetek egy részében az érrepedés területén olyan elváltozásokat, amelyek az érnek a repedésre való hajlamosságát értelmezték volna, nem találtak, az esetek másik részében az intima és a media aprósejtes beszűrődését (Barile), zsíros és hyalinas elfajulását (Casparani), az érfal rugalmas rostjainak duzzadását és fellazulását (Grüner) vagy az érfal sclerosisát írták le (Petit, Vaerts, Thorailler), amely elváltozások előbb értágulatot idéztek elő. Piot-Bey egy ökör aortatörzsén látott repedést, ebben az esetben a ruptura okát az intima sejtjeinek elzsírosodása (atheromatosis) szolgáltatta. A közelmúltban a szülészeti klinikán az artéria uterina media dextrán fordult elő érrepedés. Az eset a felsoroltakra való utalással közlésre azért is érdemes, mert tehénben fordult elő és mert a raptora egy olyan éren következett be, amelyen még sohasem fordult elő, vagy amelyről legalább is az irodalomban nincsen közlés. Az elmúlt 25 év alatt sokat foglalkoztam a tehenek vemhességének megállapításával és meddőségük gyógyításával. Sok ezerre rúg az általam vizsgált tehenek száma és e sok állat közül mindössze egy ízben állapítottam meg a jobboldali art. uterina médián egy kb. 5—6 cm hosszú aneurysmát, ami arra utal, hogy ez a rendellenesség nagy ritkaságszámba megy. Ezt a tehenet csak életben láttam, levágása után nem és így az érfal minőségére vonatkozólag semmiféle adatot nem szerezhettem. 1935. évi október 9.-én vettem a szülészeti klinika részére egy közvetlenül a leellés előtt álló, 7 éves, vöröstarka tehenet. Ezt a tehenet október 10.-én és 11.-én több hallgató rektálisan vizsgálta, főleg azért, hogy a vemhesség következtében egész terjedelmében körülbelül hüvelykujjnyira kitágult art. uterina media felkeresésében gyakorolják magukat. A tehén október 11.-én este 10 órakor könnyen és segítség nélkül kellett és másnap reggelre a magzatburkokat is elvetette.