Állattenyésztés és Takarmányozás, 1982 (31. évfolyam, 1-6. szám)

1982 / 1. szám - Vörös Imre: Húsexportunk helyzetének értékelése = The evaluation of the position of the hungarian meat export

ÁLLATTENYÉSZTÉS ÉS TAKARMÁNYOZÁS 1982. Tom. 31. No. 1. HÚSEXPORTUNK HELYZETÉNEK ÉRTÉKELÉSE Vörös Imre TERIMPEX, Budapest A húságazatot úgy emlegetik, mint a népgazdaság egyik legjelentősebb devizaszerző ágazatát. Minden ötödik dollárt az élő állat és a hús exportja biz­tosította a népgazdaságnak az elmúlt évtizedekben. Az ágazat fejlődőképessé­gét igazolja, hogy 1970-hez képest 1980-ra nem rubelelszámolású exportja öt­szörösére nőtt. Az elmúlt időszakban a dinamikus fejlődésen belül komoly áru-összetételi és relációbeli változások következtek be. Hogy csak néhány dolgot említsek: A Közös Piac részaránya 1980-ra a TERIMPEX forgalmában cca. egyharma­­dára csökkent a tíz évvel ezelőtti cca. 80%-hoz képest. (A húságazat exportját és importját csaknem kizárólag a TERIMPEX bonyolítja.) Darabolt sertéshús-exportunk ugyanebben az időszakban 1550 tonnáról 15 ezer tonnát ért el. A téliszalámi-export 2477 t-ról 3735 t-ra nőtt nem rubelelszámolású vi­szonylatokban. Vágottbaromfi-exportunk megduplázódott. Rövid általános áttekintés után nézzük meg kissé részletesebben az állati termékek egyes alágazatainak jelenlegi helyzetét és várható jövőjét. Vágómarha, marhahús 1970—74-ben még 200—230 ezer szarvasmarhát szállítottunk élve exportra, fő felvevőink a közös piaci országok voltak, ezen belül is Olaszország és az NSZK. Hasonló volt a helyzet marhahúsban is (15 000 t körüli mennyiséggel), hiszen akkor még kivételnek számított az a néhány líbiai repülő- vagy közel­­keleti légijárat, amelyen néhány tonna magyar marhahús jutott el az ottani fogyasztókhoz. Az 1973—74. évben kirobbant energiaválság és az ezt követő olasz, majd közös piaci import korlátozó intézkedések szinte megoldhatatlan feladatok elé állították a magyar szarvasmarha-termelést és -kereskedelmet. Azért volt szinte megoldhatatlan a helyzet, mert a magyar marhahústartás speciális helyzete lehetetlenné tette és teszi ma is a dél-amerikaihoz vagy az ausztráliaihoz hasonló alacsony költség melletti és így olcsó fagyasztott mar­hahús termelését. A mi piacaink így mindig a minőségi piacok voltak, tehát azok a piacok, amelyek hajlandók voltak adott esetben 100%-os felárat is fizet­ni a magyar vágómarháért vagy előhűtött marhahúsért, a tengerentúli áru ár­szintjéhez viszonyítva. Sokan vádolták is a TERIMPEX-et a 70-es évek köze­pén, hogy nem keresett alternatív piacokat, csak a közös piaci országokba szám

Next