Amatőrfilm, 1976 (10. évfolyam, 1. szám)
1976 / 1. szám
Köszöntő helyett ij formában jelenik meg - akaratlanul hosszúra nyúlt szünet után - az AMATŐRFILM. A változás nem csupán a külalakban jelentkezik, de a tartalomban is, hiszen magára kell vállalnia a megszűnt Pergő Képek feladatának egy részét. Elsődleges dolga azonban a jövőben is a tájékoztatás marad, a sajtóra háruló hármas lenini feladatból - kollektív szervező, agitátor és propagandista - főként az elsőnek kíván eleget tenni. Bízzunk benne: némi sikerrel. . . Köszöntés helyett indítsuk útjára, most már egyetlen orgánumként megmaradt lapunkat - számvetéssel. Mérjük fel, hol tartunk, mit lehet, s mit kell tennünk mozgalmunk előbbremozdulásáért. Lassan már évtizedes léptekkel mérhetjük újjáélendt amatőrfilmezésünk útját. Ám akik elég hosszú ideje kísérik figyelemmel eseményeit, tanúsíthatják - szinte a semmiből kellett indulnia annak idején. A hajdani, ugyan igen szűkkörű, de virágzó magyar amatőrfilm-mozgalmat a háború eseményei szétfoszlatták, s az újrakezdésig igen sok idő telt el. A megváltozott társadalmi körülmények lehetőséget nyitottak arra, hogy az újjáéledő mozgalom a hajdaninál szélesebb alapokra épüljön. Sajnos nem így történt. Kezdetben legalábbis. A hajdanvolt félreértések és sérelmek felhánytorgatására, pusztán a fejlődés ellentmondásainak megértése érdekében kell elmondani, értetlenül tartotta távol magától a “tizedik múzsa amatőr képviselőit, némi gyanakvással szemlélte tevékenységünket. Ahelyett, hogy maga is szorgalmazta volna: intézményei integrálják az öntevékeny művészeti csoportjaik sorába, helyet és fejlődési lehetőséget biztosítsanak számukra, így aztán, meglehetősen hosszú időn át továbbra is “magányos“ filmkészítők képviselték a mozgalmat, s ez a visszás kényszerűség, akarata ellenére, mintegy igazolásul szolgált az amatőrfilmezés perifériális voltáról szóló nézetekhez. 3