Amatőrfilm, 1976 (10. évfolyam, 1. szám)

1976 / 1. szám

Köszöntő helyett i­j formában jelenik meg - akaratlanul hosszúra nyúlt szünet után - az AMATŐRFILM. A változás nem csupán a kül­alakban jelentkezik, de a tartalomban is, hiszen magára kell vállalnia a megszűnt Pergő Képek feladatának egy ré­szét. Elsődleges dolga azonban a jövőben is a tájékozta­tás marad, a sajtóra háruló hármas lenini feladatból - kollektív szervező, agitátor és propagandista - főként az elsőnek kíván eleget tenni. Bízzunk benne: némi siker­rel. . . Köszöntés helyett indítsuk útjára, most már egyetlen orgánumként megmaradt lapunkat - számvetéssel. Mérjük fel, hol tartunk, mit lehet, s mit kell tennünk mozgalmunk előbbremozdulásáért. Lassan már évtizedes léptekkel mérhetjük újjáélendt amatőrfilmezésünk útját. Ám akik elég hosszú ideje kísé­rik figyelemmel eseményeit, tanúsíthatják - szinte a sem­miből kellett indulnia annak idején. A hajdani, ugyan igen szűkkörű, de virágzó magyar amatőrfilm-mozgalmat a háború eseményei szétfoszlatták, s az újrakezdésig igen sok idő telt el. A megváltozott társadalmi körülmények lehetősé­get nyitottak arra, hogy az újjáéledő mozgalom a hajdani­nál szélesebb alapokra épüljön. Sajnos nem így történt. Kezdetben legalábbis. A hajdanvolt félreértések és sérel­­mek felhánytorgatására, pusztán a fejlődés ellentmondása­inak megértése érdekében kell elmondani, értetlenül tar­totta távol magától a “tizedik múzsa­ amatőr képviselőit, némi gyanakvással szemlélte tevékenységünket. Ahelyett, hogy maga is szorgalmazta volna: intézményei integrálják az öntevékeny művészeti csoportjaik sorába, helyet és fejlődési lehetőséget biztosítsanak számukra, így aztán, meglehetősen hosszú időn át továbbra is “magányos“ film­készítők képviselték a mozgalmat, s ez a visszás kénysze­rűség, akarata ellenére, mintegy igazolásul szolgált az amatőrfilmezés perifériális voltáról szóló nézetekhez. 3

Next