Amatőrfilm, 1979 (13. évfolyam, 1-4. szám)
1979 / 1. szám
érintett minket, hogy a pedagógusok nem tekintették szükségesnek az amatőrfilm mozgalmat, és a klubot feloszlatták. Akkoriban több klubot felszámoltak. A fenntartóknak nem állt érdekében támogatni őket, többnyire csak egy-egy ünnepre rendelt film után csinálhatták a saját filmjüket, vagy legalábbis használhatták a felszereléseket. És ha jött valami új garnitúra, kirúgták őket. - A korai fesztiválok jobbak voltak az azt követőknél. Ez egybeesett az akkor meginduló magyar filmművészeti "új hullámmal". És nemcsak időbeli egybeesésről volt szó. A zsűrikben olyanok vettek részt, mint Herskó János, Sára Sándor, Lohr Ferenc, Borkovszky Béla, Szabó István, Jancsó Miklós és így tovább. A vitákon sokszor végigmentünk a filmeken és azt hiszem, jobbak voltak ezek a foglalkozások, mint a főiskolaiak. Ma - úgy tudom - egy országos fesztivál zsűritagjait is nehezen lehet összegyűlni. Nem azt akarom mondani, hogy akkor valami különlegesebb gárda jött össze, vagy magasabb szinten filmeztünk, talán a légkör volt izgalmasabb. Aztán jött a televízió hihetetlen térnyerése. De a televízió nem használta ki azt a lehetőséget, hogy a maga szakembereit azok közül válogassa ki, akik már erre korábban is áldoztak anyagilag, szellemileg, sőt produkáltak is, mérhető, minősíthető munkákat mutattak fel. Sok embert beszippantott ugyan, és a saját profiljára gyúrta őket. Neveket is tudnék mondani, akik jelenleg már profik és alacsonyabb színvonalon produkálnak, mint amatőrfilmes korukban. - Számomra nincs különbség az amatőrfilm és az úgynevezett profifilm között. Valaki talán meg tudná mondani, hogy melyik az amatőr ikon és melyik a profi ikon? De sorolhatnám a művészet összes válfaját. A festészet manapság nagyobbrészt amatőr jelleggel működik, vagyis alaptagság nélküli emberek művelik. Jancsó Miklós egyszer azt mondta, ha ő csinál saját pénzén filmet, azt amatőrfilmnek tekintenék. Ha az ember nem fizetésért csinálja, akkor már az félig-meddig amatőrfilm. Persze technikai különbségek vannak, mert egy ötven tagú stábnak, habár nem biztos, hogy jobbat produkál, de több lehetősége van. Az amatőrfilmben nyolcassal szájszinkront nem nagyon lehetett csinálni, ezért legtöbbször narrátor, alámondott szöveg, vagy zene kísérte a filmeket. Ez igazi hátránya az amatőrnek. Ugyanakkor nem kell semmiféle elvárást teljesítenie. Valami eszébe jut, azt filmre veszi, legfeljebb nem mutatják be a fesztiválon. Nincs olyan, hogy utólag kivágnak a filmedből, vagy már a forgatókönyvbe sem írhatod be. Sokszor nem is dolgoztunk konkrét forgatókönyvből és forgatás közben is sokat alakult a film. Érdekes lenne ma végignézni az akkori filmeket. Nem csak a kiemelkedőket, hanem az átlagot is. Az alkotók nem személyes érdekből csinálták a filmeket, hanem hogy minél többen odafigyeljenek. Közölnivalójuk volt. És a filmeket (a jobbakat) általában 3-4000 ember láthatta, de sokkal intenzívebb volt ez a kapcsolat, mint másfél millió TV-nézővel.