Amerikai-Kanadai Magyar Élet, 1977. december (19. évfolyam, 47-51. szám)

1977-12-03 / 47. szám

1977. december 3. AMERIKAI-KANADAI MAGYAR ÉLET 5. oldal HARC A SZENT KORONÁÉRT!!! REASONS NŐT TO GIVE AWAY THE HOLY CROWN 1. The President and the Congress of the United States assumed the responsibility of official Crown Guard when they took the Crown in trust. By taking the Crown in trust, they have become liable fór the historical integrity of one of the world’s foremost objects of freedom. Their responsibility to protect the integrity of the Crown is equal to their responsibility to adhere to the United States Constitution and The Bili of Rights. The Crown represents the same ideals. 2. The members of the Holy Crown are the millions of Hungarians all over the world who have been deprived of their country and its independent national existence, by Soviet aggression in 1945 and again in 1956. The United States must act as a trustee fór them until Hungary is again free. 3. The Holy Crown is the 1000 year old constitutional basis of legitimate government in Hungary. It is partially religious and partially constitutionaPin natúré. The doctrine of the Holy Crown precludes the Crown’s incorporation intő a government whose people are denied their essential freedoms. 4. The Crown belongs to a free people. Hungary is nőt a free nation. Its government is a self­­proclaimed revolutionary dictatorship that is nőt and does nőt claim to be a legitimate successor of any Hungárián government preceding it. 5. Since Hungary’s present government can nőt claim continuity with governments of the pást because of its ideology, there cannot be any transfer of title in the Holy Crown to the Hungárián communist government by succession. 6. In their present captive State, the Hungárián people in Hungary, the beneficiaries of the Holy Crown, cannot exercise their political rights. The United States must remain the trustee of the Holy Crown until the members of the Holy Crown have regained their political freedom and national independence. 7. The people of the Holy Crown are the Hungárián people scatíered around the free world. The concepts of freedom and democratic government fór which the Holy Crown stands can only be represented by free Hungarians. Hungarians in America and other parts of the free world represent the hope fór freedom of Hungary. 8. The Hungárián people living under communist rule have no say in electing their government. The present government is inescapably controlled by the Soviet Union. Handing over the Holy Crown to that government would be a breach of promise, on the part of the United States to the Hungárián people of the Holy Crown. 9. The opinions expressed by the Hungárián people in Hungary are dictated by the government’s ideology and repressive tactics. Only Hungarians in the free world can speak fór the Holy Crown. 10. The Hungárián government can do nothing more than what Russia allows it to do. The Holy Crown cannot legitimatize or make more independent a satellite of Russia. SZABADSÁGHARCOS EMLÉKÜNNEPÉLY CLEVELANDBAN Cleveland magyarsága az Egyesült Magyar Egyletek rendezésében emlékezett meg az 56- os szabadságharcról. A megnyitó beszédet v. Kemes László az Egyesült Magyar Egyletek elnöke mondotta. Közreműködtek: Madzsar Erzsébet, műsorvezető Takács Anna Mária a 34-es Zrínyi Ilona l­scs. tagjai. Kerecseny Bárány Ida a Cleveland State Egyetem hallgatója, nagyapja Kerecseny János író “Lángoló Magyarország” című művéből olvasott fel. Hatalmas tapsviharral köszöntötte a közönség Mary Rose Oakar kongresszusi képviselőnőt, a magyarság őszinte barátját, aki minden ügyet támogat, úgyszintén Voinovich V. George Cuyahoga County Commissionját. NT. DÖMÖTÖR TIBOR REFORMÁTUS ESPERES ÜNNEPI BESZÉDE: FORRADALOM ÉS SZABADSÁG “Huszonegyedszer emlékezünk az 1956 október végi és november eleji magyarországi eseményekre. Huszonegyedszer ünnepelünk fájdalommal a szívünkben és reménységgel a lelkünkben. Beszédeket mondunk vagy hallgatunk, egyéni emlékeinket rendezgetjük vagy az egész világ által tudott dolgokat ismételgetjük önmagunkban. Politikusok és történészek írják meg vagy írják át a történelmi tényeket, elképzeléseik vagy beállítottságuk szerint. Mindenki mást mond, mindenki mást ír, mindenki mást akar! Egymás nélkül, egymás mellett vagy egymás ellen dolgoznak sokszor azok is, akik részesei voltak a dicsőséges harcnak és a fájdalmas elbukásnak. Miért van ez így? Mi az oka annak, hogy sokszor egymást sem tudjuk megérteni? Hol van a gyökere annak a kettősségnek, amely 1956 történelmének kiértékelésében elválasztja egymástól a magyar emigrációs szervezeteket, forradalmi vagy szabadságharcos csoportokat? A választ erre világosan és egyértelműen az 1956-os történelmi harcnak az eseményei adják meg. Vannak, akik csak a forradalmi eseményt látják, amely 1956 október 23.-án lett szemmel is láthatóvá és amely 1956 novemberében vereséget szenvedett az elnyomó hatalom fegyveres túlerejével szemben. Vannak, akik megálltak a forradalom követeléseinél és huszonegy esztendő múlva is csak azt követelik, ami 1956 október 23.-án a forradalom nyilvános kitörése pillanatában időszerű és bátor követelés volt. Vannak, akik számára megállt az idő 1956 október 23.-án vagy november 4.­­én. Vannak, akik úgy látják csak a magyar nemzet jövendőjét, mint ahogy azt a forradalom első óráiban megfogalmazták. Ezek a forradalmárok elfelejtik a történelmi tanulságot, hogy minden forradalom felfalja a saját gyermekeit. Elfelejtik azt, hogy a történelem órája már a fegyveres harc első pillanataiban túlhaladt rajtuk és álláspontjuk és követeléseik órákon belül idejüket múlták a harcoló nemzet számára. Vannak, akik huszonegy év múlva is csak egy kis szabadságot követelnek, egy kis függetlenséget és egy kis magyarságot, amikor a nemzet 1956 októberében fegyverrel vívta ki a teljes szabadságot, a teljes függetlenséget és a teljes magyarságot. Vannak, akiknek céljai ma sem mennek túl a kis Magyarország határain, holott a nemzet 1956 harcában kinyilvánította akaratát a teljes Magyarország minden magyarjának felszabadításával kapcsolatban. És éppen ezekben a kérdésekben válik el egymástól a forradalom és a szabadságharc, a pillanatnyi események hatására forradalmárrá váló magyar és az egész életét a nemzet szabadságáért és jövendőjéért áldozatra tevő magyar szabadságharcos. A magyar szabadságharc az elnyomó szovjet diktatúra ellen nem 1956 október 23.-án kezdődött, de még csak nem is 1944 október 15.-én, hanem 1941 június 22.-én, amikor az első magyar honvéd átlépte a Kárpátok gerincét! Ettől a perctől kezdve szakadatlanul folyt a magyar szabadságharc az ellenség ellen. Ennek a szabadságharcnak a hőse minden magyar katona, aki harcolt, aki hősi halált halt, aki megsebesült, aki hadifogságba került és minden egyes magyar, akit a háború elvesztése után bebörtönöztek, Szibériába hurcoltak, kivégeztek vagy megkínoztak. 1956. forradalmát is ez a szabadságharc irányította és vitte mindent elsöprően magával. A forradalmároknak elég lett volna a Kommunista Párt újjászervezése, a szabadságharcosok odakiáltották a világnak: “Nincsen többé elvtárs!” A forradalmároknak elég lett volna a Sztálin szobor lebontása, a szabadságharcosok ledöntötték­ a kormány újjászervezésével, a szabadságharcosok teljesen új magyar kormányt követeltek. A forradalmárok abban bíztak, hogy a kirobbant népakaratot sikerül megállítani a nemzeti kommunizmus vonalán, a szabadságharcosok nemzeti Magyarországért harcoltak. A forradalmárok új kommunista ifjúsági szervezetet követeltek,­­a magyar fiatalok fegyverrel verték le a kommunizmus bilincsét! A forradalmárok kínosan el akartak kerülni minden összeütközést a szovjet hadsereggel, a szabadságharcosok megütköztek az orosz páncélosokkal és széjjelverték őket! A Folytatás a következő oldalon

Next