Amerikai-Kanadai Magyar Élet, 1979. szeptember (21. évfolyam, 33-37. szám)
1979-09-01 / 33. szám
6. oldal AMERIKAI-KANADAI MAGYAR ÉLET / KARCAG SZÜLÖTTE, AMERIKA HŐSE A hazaárulási per Az alispán legfiatalabb lánya A megsértett bécsi érsek is. Miután a porosz hadseregből leszerelt, Lengyelországba ment. Katonai tudását a testvérnép felszabadításának szolgálatába kívánta állítani. Ott azonban keserű csalódás érte. A XVIII. századi Lengyelország középkori nagyságának csupán árnyéka volt. A trónon a szász királyi házból való III. Ágost ült. Amolyan bábkirály, aki az országát megszállva tartó Nagy Katalin cárnővel nem mert, a hatalmaskodó főurakkal pedig nem tudott szembeszállni. Kovátsot boldogan vették volna fel szolgálatra akár a királyi hadseregbe, akár a főúri bandériumok bármelyikébe. Csakhogy ő nem azért jött Lengyelországba, hogy színpompás egyenruhában parádézzon, és olyan egységeknek parancsnokoljon, amelyeket egy jól képzett kozák szornya könnyen szét tudott volna ugrasztani, mert komoly hadviselésre sem felszerelve, sem kiképezve nem voltak. Elfogatási parancs Rövid varsói tartózkodása alatt az osztrák követ, Stemberg gróf három ízben is kísérletet tett, hogy Kovátsot kiadják, de az udvar nemcsak hogy megtagadta kérését, hanem királyi útlevelet is állíttatott ki Kováts Mihály részére. A lengyel felszabadító háború illúziójából kiábrándult huszártiszt nem sokkal később arról értesült, hogy Mária Terézia általános amnesztiát hirdetett mindazok számára, akik az ellenség oldalán harcoltak. Bízva a királynő szavában — megfeledkezve Steinberg grófnak az ő kiadatására vonatkozó erőfeszítéseiről — hazaindult. Nem jutott messzire. A bécsi Császári és Királyi Udvari Haditanács még 1761. április 25-én elfogatási parancsot adott ki ellene, hazaárulással vádolva őt. Osztrák ügynökök Késmárkon letartóztatták, irataival, márkájával és szolgájával együtt előbb Pozsonyba, majd a legnagyobb titokban Bécsbe szállították. A Haditanács 1761. május 21 -i átiratában értesítette a budai Főparancsnokságot arról, hogy Kováts Mihályt, az „ismert szabadcsapatvezért” elfogták. Hősünk hírnevére és jelentőségére jellemző, hogy neve az osztrák oldalon is fogalom volt. A kegyelmi rendeletet rá nem vonatkoztatták, mert benne nem az ellenség oldalán évekig hősiesen harcolt, de hazatérni kívánó katonát látták csupán, hanem a lengyel szabadságért harcolni és meghalni kész embert is, akinek lelkében a kibontakozóban levő új eszme kitéphetetlenül gyökeret vert. Ezért akarták katonai bíróság elé hurcolni, ahol a hazaárulás büntetése a halál volt. Szerencséjére illetékességi vita támadt a katonai és a polgári bíróság között. A vita eldöntésére, a királynő egy héttagú tanácsot alakított. Kováts személyének fontosságára utal az a körülmény, hogy ennek a tanácsnak olyan magas méltóságot viselő tagjai voltak, mint József főherceg, herceg Kaunitz Vencel kancellár és gróf Daui Lipót tábornagy, az osztrák haderő egyik legkiválóbb hadvezére. A vizsgálatok anyaga több kötetet tett ki. Ügyében három írásbeli jogvélemény — Circulandum Currens — született meg, melyekből az alábbi megállapítások világlanak ki: 1. Kováts eredetileg Mária Terézia jászkun huszárezredében szolgált mint kornétás. 2. Az ezred 1746-ban történt feloszlatása után került porosz szolgálatba, amikor a két ország nem állott háborúban, tehát sem hazaárulást, sem felségsértést nem követett el. 3. Mint porosz katona csupán parancsot teljesített 4. A háború alatt a polgári lakosság ellen semmiféle atrocitásban nem vett részt, vagyis mai nyelven kifejezve nem tekinthető háborús bűnösnek. 5. Magától vált meg a porosz hadseregtől, a kegyelmi rendelet tehát rá is vonatkozik. Végül a hétszemélyes Államtanács azt javasolta, hogy ügyét elbírálásra a Legfelsőbb Igazságügyi Hatósághoz, tehát egy polgári főbírósághoz tegyék át. A királynő így is cselekedett. A főbíróság 1761. május 15-én kelt véleményezése és ajánlata alapján Mária Terézia saját kezűleg aláírt leiratában így döntött Kováts sorsa felől: „Kovátsot el kell bocsátani és sequestrált vagyonát vissza kell adni. Mindazáltal emellett értésére kell adni, hogy jövő tartózkodási helyét jelölje meg ...” Szerelmi házasság Kováts tehát egy évi vizsgálati fogság után a hazaárulás vádja alól felmentve térhetett végre vissza szülőhazájába. • 1762. július 9-én az Udvari Haditanács • értesítette a budai Főparancsnokságot, hogy Kováts Szinyét vagy Gyöngyöst jelölte meg jövendőbeli lakóhelyéül. Mária Terézia nagylelkűségére vall, hogy Kovátsnak a rangját is visszaadta. Az Udvari Haditanácsnak 1763. február 12-én kelt és a pozsonyi Főparancsnokságnak szóló rendeletéből ugyanis arról értesülünk, hogy a királynő Kovátsnak őrnagyi rangot és évi 500 forint kegydíjat adományozott. Egy későbbi adat szerint őt a Török-huszárezredbe osztották be. Kováts Szinyén a legjobb nemesi körökbe került, és meghurcoltatása ellenére, vagy egyesek előtt éppen azért, teljesen elfogadott és megbecsült tagja lett Sáros vármegye úri társaságának. Ennek legékesebb bizonyítéka éppen az, hogy a megye első emberének számító Szinyei Merse Zsigmond alispán hozzáadta legfiatalabb leányát, Franciskát, aki 1743. október 15-én született, és így 19 évvel volt Kováts Mihálynál fiatalabb. Az esküvőt 1763. május 29-én tartották Szinyén. A házasságból egy György nevű fiuk született, aki azonban Kováts által 1772. június 26-án bemutatott halotti bizonyítvány szerint hároméves korában meghalt, így közvetlen leszármazott nem maradt. A nagy hírű háborús hős és daliás huszártiszt minden kétséget kizárólag szerelmi házasságot kötött, ez azonban nem bizonyult tartósnak. A házastársak közötti éles különbségek hamarosan áthidalhatatlanul választották el őket egymástól. Mihály élete derekán jár, Franciska életvidám, fiatal és valószínűleg a megyei társaság kedvence. Mihály egy életet töltött a porosz laktanyák és a hadjáratok durva légkörében, Franciska Szinye békés, úri világában született és nevelkedett egy olyan kivételes korszakban, amikor Magyarországon egy-két komolytalan párbajtól eltekintve pihentek a fegyverek. A Szinyei Mersék buzgó katolikusok, Kováts nyakas kálvinista. Az elhidegülést követően hamarosan külön is költöznek, de a házasságot törvényesen sohasem bontották fel. 1766. január 10-én Engelhard altábornagy, a kassai parancsnok azt jelenti, hogy Kováts Mihály 1765. december 24-én Egerbe ment, hogy a felesége ellen folyó egyházi perét sürgesse, onnan pedig Bécsen keresztül Szászországba kívánt utazni anyagi követelésének behajtása végett. Be is mutatta a Riedner Chur-Sachsisch-Finanz und Kammer-Rath-tól származó okiratot lipcsei követeléséről. Utazásából mindaddig nem lett semmi, amíg arra anyagi helyzete rá nem kényszerítette. Éppúgy, mint korának többi huszártisztje, nemigen tudott a pénzzel gazdálkodni. Az 500 forint kegydíj kevésnek bizonyult, adósságai egyre nyomasztóbban nehezedtek rá. Az összesen kb. 3800 forint adóssága mellé jött azonban egy 1604 forintos váltó, amit báró Kinsky Károly nevű tiszt bajtársának írt alá, s ami lejárt. Semmiféle pénzügyi manipuláció nem segített többé, Kovátsnak becsül Az Amerikai Magyar Református Egyesület washingtoni Kossuth-házában lévő mellkép Raskó Aurél alkotása élete védelmében cselekednie kellett. 1173. szeptember 11-én háromhavi szabadságot kért Lipcsébe, hogy követelésének kielégítését kiharcolja, amit a budai Főparancsnokság október 16-án meg is adott. A három hónapból azonban közel két év lett; csak 1775. december 2-ról van adatunk arra vonatkozólag, hogy Kováts ismét Magyarországon tartózkodik. A hosszúra nyúlt szabadság alatt azonban nemcsak pénzszerzéssel foglalkozott, másik két okból is halasztgatta visszatérését hónapról hónapra. Kováts nemcsak egyik legkiválóbb lovas tisztje volt Európának, hanem sokoldalúságának másfajta bizonyítékát is adta. Feltalált egy, az eddiginél erősebb és ellenállóbb, ágyúöntésre alkalmas fémet, amit éppen lipcsei tartózkodása alatt ajánlott fel Mária Teréziának. Találmánya további sorsáról, sajnos, nem tudunk. Lipcsében került össze azután azokkal a lengyel emigránsokkal, akik az úgynevezett „Bari Konfederáció” tagjaiként ragadtak fegyvert a Pulaskiak vezetésével. Ebben a felszabadító háborúban a felkelő lengyel hadsereg parancsnoka az alig 24 éves, legendás hírű Pulaski Kázmér volt, aki a háború egyetlen lengyel győzelmét aratta a nagy katonai túlsúlyban levő ellenség felett. A felkelés a lengyelek széthúzása és az egyenlőtlen erőviszonyok következtében elbukott, a lengyel hazafiak egy része Szászországba szorult. Ezekkel lépett személyes kapcsolatba Kováts Lipcsében. De itt követelésének csak egy részéhez tudott hozzájutni, ami édeskevésnek bizonyult felhalmozódott adósságainak rendezésére. Kínos vádak kezdik érni, ez aláássa társadalmi helyzetét is. Zsarolók fenyegetik. Ismételten felajánlja hitelezőinek lipcsei járandóságát törlesztés fejében, amit azok egyre kevesebb komolysággal vesznek tudomásul. Utazás Amerikába Mindjárt 1776 elején meggyűlik a baja a nagy tekintélyű klérussal is. Az Udvari Haditanács egy rendeletéből értesülünk, hogy Kovátsot megbüntették és írásbeli bocsánatkérésre utasították, amiért herceg Migazzi Kristóf bécsi bíboros érsek ellen súlyosan sértő kifejezéseket használt. A leirat nem tér ki a részletekre, de huszárlaktanyákban nem járatos személyeknek sem kell sok képzelőerő annak kitalálására, hogy haragjában körülbelül miket mondhatott. Nyomasztóvá vált anyagi helyzetének tisztázását csakis lipcsei követelésének valamilyen módon való megszerzésétől remélhette. 1776. július 5-én tehát ismét szabadságot kér, hogy ügyeit Szászországban hat héten belül most már véglegesen dűlőre vigye. Fekete Ignác perbétei plébánosnak a budai Főparancsnoksághoz intézett levele szerint 1776. augusztus 12-én Kováts még Magyarországon tartózkodott, de lipcsei útjáról soha vissza nem tért. Eltávozásának körülményeit elég szűkszavúan a budai Várparancsnokság 1779. január 9-én kelt jelentése így örökíti meg: „Elmúlt év december 13-iki rendeletre jelenti, hogy a várparancsnokság előzetes tudta nélkül már 1776 augusztusában onnan eltávozott nemes Kováts nyugalmazott huszárőrnagy eddig nem tért vissza és tanúvallomás szerint Bordeaux-ba, a francia tengeri kikötőbe ment, de onnan tovább Amerikába távozott és ugyanott az Egyesült Államok hadi szolgálatába lépett.” (Folytatjuk.) ESZENYI LÁSZLÓ KOVÁTS MELLKÉPE* ... hadi szolgálatába lépett"