Amerikai-Kanadai Magyar Élet, 1979. szeptember (21. évfolyam, 33-37. szám)

1979-09-01 / 33. szám

6. oldal AMERIKAI-KANADAI MAGYAR ÉLET /­­ KARCAG SZÜLÖTTE, AMERIKA HŐSE A hazaárulási per Az alispán legfiatalabb lánya A megsértett bécsi érsek is. Miután a porosz hadseregből le­szerelt, Lengyelországba ment. Ka­tonai tudását a testvérnép felsza­badításának szolgálatába kívánta állítani. Ott azonban keserű csa­lódás érte. A XVIII. századi Lengyelország középkori nagyságának csupán ár­nyéka volt. A trónon a szász ki­rályi házból való III. Ágost ült. Amolyan bábkirály, aki az orszá­gát megszállva tartó Nagy Katalin cárnővel nem mert, a hatalmas­kodó főurakkal pedig nem tudott szembeszállni. Kovátsot boldogan vették volna fel szolgálatra akár a királyi hadseregbe, akár a főúri bandériumok bármelyikébe. Csak­hogy ő nem azért jött Lengyelor­szágba, hogy színpompás egyenru­hában parádézzon, és olyan egy­ségeknek parancsnokoljon, ame­lyeket egy jól képzett kozák szor­­nya könnyen szét tudott volna ug­rasztani, mert komoly hadviselés­re sem felszerelve, sem kiképezve nem voltak. Elfogatási parancs Rövid varsói tartózkodása alatt az osztrák követ, Stemberg gróf három ízben is kísérletet tett, hogy Kovátsot kiadják, de az ud­var nemcsak hogy megtagadta ké­rését, hanem királyi útlevelet is állíttatott ki Kováts Mihály ré­szére. A lengyel felszabadító háború illúziójából kiábrándult huszár­tiszt nem sokkal később arról ér­tesült, hogy Mária Terézia általá­nos amnesztiát hirdetett mindazok számára, akik az ellenség oldalán harcoltak. Bízva a királynő sza­vában — megfeledkezve Steinberg grófnak az ő kiadatására vonat­kozó erőfeszítéseiről — hazaindult. Nem jutott messzire. A bécsi Császári és Királyi Ud­vari Haditanács még 1761. április 25-én elfogatási parancsot­ adott ki ellene, hazaárulással vádolva őt. Osztrák ügynökök Késmárkon letartóztatták, irataival, márkájá­val és szolgájával együtt előbb Po­zsonyba, majd a legnagyobb titok­ban Bécsbe szállították. A Hadi­tanács 1761. május 21 -i átiratában­­ értesítette a budai Főparancsnok­ságot arról, hogy Kováts Mihályt, az „ismert szabadcsapatvezért” elfogták. Hősünk hírnevére és je­lentőségére jellemző, hogy neve az osztrák oldalon is fogalom volt. A kegyelmi rendeletet rá nem vo­natkoztatták, mert benne nem az ellenség oldalán évekig hősiesen harcolt, de hazatérni kívánó kato­nát látták csupán, hanem a len­gyel szabadságért harcolni és meg­halni kész embert is, akinek lel­kében a kibontakozóban levő új eszme kitéphetetlenül gyökeret vert. Ezért akarták katonai bíróság elé hurcolni, ahol a hazaárulás büntetése a halál volt. Szerencséjére illetékességi vita támadt a katonai és a polgári bí­róság között. A vita eldöntésére, a királynő egy héttagú tanácsot ala­kított. Kováts személyének fon­tosságára utal az a körülmény, hogy ennek a tanácsnak olyan ma­gas méltóságot viselő tagjai vol­tak, mint József főherceg, herceg Kaunitz Vencel kancellár és gróf Daui Lipót tábornagy, az osztrák haderő egyik legkiválóbb hadve­zére. A vizsgálatok anyaga több kötetet tett ki. Ügyében három írásbeli jogvé­lemény — Circulandum Currens — született meg, melyekből az alábbi megállapítások világlanak ki: 1. Kováts eredetileg Mária Terézia jászkun huszárezredében szolgált mint kornétás. 2. Az ez­red 1746-ban történt feloszlatása után került porosz szolgálatba, amikor a két ország nem állott háborúban, tehát sem hazaáru­lást, sem felségsértést nem köve­tett el. 3. Mint porosz­ katona csu­pán parancsot teljesített 4. A há­ború alatt a polgári lakosság el­len semmiféle atrocitásban nem vett részt, vagyis mai nyelven ki­fejezve nem tekinthető háborús bűnösnek. 5. Magától vált meg a porosz hadseregtől, a kegyelmi rendelet tehát rá is vonatkozik. Végül a hétszemélyes Államta­nács azt javasolta, hogy ügyét el­bírálásra a Legfelsőbb Igazságügyi Hatósághoz, tehát egy polgári fő­bírósághoz tegyék át. A királynő így is cselekedett. A főbíróság 1761. május 15-én kelt vélemé­nyezése és ajánlata alapján Má­ria Terézia saját kezűleg aláírt leiratában így döntött Kováts sorsa felől: „Kovátsot el kell bo­csátani és sequestrált vagyonát vissza kell adni. Mindazáltal emel­lett értésére kell adni, hogy jövő tartózkodási helyét jelölje meg ...” Szerelmi házasság Kováts tehát egy évi vizsgálati fogság után a hazaárulás vádja alól felmentve térhetett végre vissza szülőhazájába.­­ •­­ 1762. július 9-én az Udvari Ha­ditanács • értesítette a budai Fő­parancsnokságot, hogy Kováts Szi­­nyét vagy Gyöngyöst jelölte meg jövendőbeli lakóhelyéül. Mária Terézia nagylelkűségére vall, hogy Kovátsnak a rangját is visszaadta. Az Udvari Haditanács­nak 1763. február 12-én kelt és a pozsonyi Főparancsnokságnak szóló rendeletéből ugyanis arról értesülünk, hogy a királynő Ko­vátsnak őrnagyi rangot és évi 500 forint kegydíjat adományozott. Egy későbbi adat szerint őt a Tö­rök-huszárezredbe osztották be. Kováts Szinyén a legjobb ne­mesi körökbe került, és meghur­coltatása ellenére, vagy egyesek előtt éppen azért, teljesen elfoga­dott és megbecsült tagja lett Sá­ros vármegye úri társaságának. Ennek legékesebb bizonyítéka ép­pen az, hogy a megye első em­berének számító Szinyei Merse Zsigmond alispán hozzáadta leg­fiatalabb leányát, Franciskát, aki 1743. október 15-én született, és így 19 évvel volt Kováts Mihály­­nál fiatalabb. Az esküvőt 1763. május 29-én tartották Szinyén. A házasságból egy György nevű fiuk született, aki azonban Kováts által 1772. június 26-án bemutatott ha­lotti bizonyítvány szerint három­éves korában meghalt, így köz­vetlen leszármazott nem maradt. A nagy hírű háborús hős és da­liás huszártiszt minden kétséget kizárólag szerelmi házasságot kö­tött, ez azonban nem bizonyult tartósnak. A házastársak közötti éles különbségek hamarosan áthi­­dalhatatlanul választották el őket egymástól. Mihály élete derekán jár, Franciska életvidám, fiatal és valószínűleg a megyei társaság kedvence. Mihály egy életet töl­tött a porosz laktanyák és a had­járatok durva légkörében, Fran­ciska Szinye békés, úri világában született és nevelkedett egy olyan kivételes korszakban, amikor Ma­gyarországon egy-két komolytalan párbajtól eltekintve pihentek a fegyverek. A Szinyei Mersék buz­gó katolikusok, Kováts nyakas kál­vinista. Az elhidegülést követően hamarosan külön is költöznek, de a házasságot törvényesen sohasem bontották fel. 1766. január 10-én Engelhard al­tábornagy, a kassai parancsnok azt jelenti, hogy Kováts Mihály 1765. december 24-én Egerbe ment, hogy a felesége ellen folyó egyházi pe­rét sürgesse, onnan pedig Bécsen keresztül Szászországba kívánt utazni anyagi követelésének be­hajtása végett. Be is mutatta a Riedner Chur-Sachsisch-Finanz und Kammer-Rath-tól származó okiratot lipcsei követeléséről. Utazásából mindaddig nem lett semmi, amíg arra anyagi hely­zete rá nem kényszerítette. Épp­úgy, mint korának többi huszár­tisztje, nemigen tudott a pénzzel gazdálkodni. Az 500 forint kegy­díj kevésnek bizonyult, adósságai egyre nyomasztóbban nehezedtek rá. Az összesen kb. 3800 forint adóssága mellé jött azonban egy 1604 forintos váltó, amit báró Kinsky Károly nevű tiszt bajtár­sának írt alá, s ami lejárt. Sem­miféle pénzügyi manipuláció nem segített többé, Kovátsnak becsü­l Az Amerikai Magyar Református Egyesület washingtoni Kossuth-házá­­ban lévő mellkép Raskó Aurél al­kotása é­lete védelmében cselekednie kel­lett. 1173. szeptember 11-én három­havi szabadságot kért Lipcsébe, hogy követelésének kielégítését kiharcolja, amit a budai Főpa­rancsnokság október 16-án meg is adott. A három hónapból azonban közel két év lett; csak 1775. de­cember 2-ról van adatunk arra vonatkozólag, hogy Kováts ismét Magyarországon tartózkodik. A hosszúra nyúlt szabadság alatt azonban nemcsak pénzszerzéssel foglalkozott, másik két okból is halasztgatta visszatérését hónapról hónapra. Kováts nemcsak egyik legkivá­lóbb lovas tisztje volt Európának, hanem sokoldalúságának másfajta bizonyítékát is adta. Feltalált egy, az eddiginél erősebb és ellenál­­lóbb, ágyúöntésre alkalmas fémet, amit éppen lipcsei tartózkodása alatt ajánlott fel Mária Teréziá­nak. Találmánya további sorsáról, sajnos, nem tudunk. Lipcsében került össze azután azokkal a lengyel emigránsokkal, akik az úgynevezett „Bari Kon­­federáció” tagjaiként ragadtak fegyvert a Pulaskiak vezetésével. Ebben a felszabadító háborúban a felkelő lengyel hadsereg pa­rancsnoka az alig 24 éves, legen­dás hírű Pulaski Kázmér volt, aki a háború egyetlen lengyel győ­zelmét aratta a nagy katonai túl­súlyban levő ellenség felett. A felkelés a lengyelek széthúzása és az egyenlőtlen erőviszonyok kö­vetkeztében elbukott, a lengyel hazafiak egy része Szászországba szorult. Ezekkel lépett személyes kapcsolatba Kováts Lipcsében. De itt követelésének csak egy részéhez tudott hozzájutni, ami édeskevésnek bizonyult felhalmo­zódott adósságainak rendezésére. Kínos vádak kezdik érni, ez alá­ássa társadalmi helyzetét is. Zsa­rolók fenyegetik. Ismételten fel­ajánlja hitelezőinek lipcsei járan­dóságát törlesztés fejében, amit azok egyre kevesebb komolyság­gal vesznek tudomásul. Utazás Amerikába Mindjárt 1776 elején meggyűlik a baja a nagy tekintélyű klérussal is. Az Udvari Haditanács egy ren­deletéből értesülünk, hogy Ko­vátsot megbüntették és írásbeli bocsánatkérésre utasították, amiért herceg Migazzi Kristóf bécsi bí­boros érsek ellen súlyosan sértő kifejezéseket használt. A leirat nem tér ki a részletekre, de hu­szárlaktanyákban nem járatos sze­mélyeknek sem kell sok képzelő­erő annak kitalálására, hogy ha­ragjában körülbelül miket mond­hatott. Nyomasztóvá vált anyagi hely­zetének tisztázását csakis lipcsei követelésének valamilyen módon való megszerzésétől remélhette. 1776. július 5-én tehát ismét sza­badságot kér, hogy ügyeit Szász­országban hat héten belül most már véglegesen dűlőre vigye. Fe­kete Ignác perbétei plébánosnak a budai Főparancsnoksághoz intézett levele szerint 1776. augusztus 12-én Kováts még Magyarországon tar­tózkodott, de lipcsei útjáról soha vissza nem tért. Eltávozásának kö­rülményeit elég szűkszavúan a budai Várparancsnokság 1779. ja­nuár 9-én kelt jelentése így örö­kíti meg: „Elmúlt év december 13-iki rendeletre jelenti, hogy a várparancsnokság előzetes tudta nélkül már 1776 augusztusában onnan eltávozott nemes Kováts nyugalmazott huszárőrnagy eddig nem tért vissza és tanúvallomás szerint Bordeaux-ba, a francia tengeri kikötőbe ment, de onnan tovább Amerikába távozott és ugyanott az Egyesült Államok ha­di szolgálatába lépett.” (Folytatjuk.) ESZENYI LÁSZLÓ KOVÁTS MELLKÉPE* ... hadi szolgálatába lépett"

Next