Amerikai-Kanadai Magyar Élet, 1980. július (22. évfolyam, 26-28. szám)

1980-07-05 / 26. szám

2.oldal szövetségesek között. Ugyanez érte az Iránban túszként fogva tartott 53 amerikai sorsát. Úgy Nyugat-Németországban, mint Franciaországban az idén képviselő választás lesz, így ez a két ország óvakodik olyan kötelezettségek vállalásától, melyeket szavazóik nem látnának szívesen. Legnagyobb nézeteltérés Carter és Schmidt német kancellár között volt. Schmidt olasz újságírók előtt kijelentette, hogy Carternak kevés híve van Európában, de Reagannak még annál is kevesebb lesz. Külföldi tudósítók szerint a csúcsértekezlet 65%-os eredménnyel zárult. KORMÁNYPÁRT GYŐZÖTT JAPÁNBAN Tokió: Képviselő választások voltak Japánban, röviddel azután, hogy Ohire miniszterelnök meghalt. Ohire pártja a liberál-demokraták közel két évtizede voltak kormányon és a választások eredménye alapján, még hosszú ideig fogják vinni a japán államügyeket. A szavazatok túlnymó többsége rájuk esett, így a következő évek során az ellenzék nem akadályozhatja munkájában az uralomra került kormányt. A liberáldemokraták Amerika és nyugat­barátok, így Japán külpolitikájában nem lesz változás. INDIA ÉS IRÁN KÖZELEDIK India és Irán megegyeztek a kereskedelmi árucsere lényeges kibővítésének kérdésében. Kétségtelen, hogy Irán így akarja, legalább részben, pótolni az US és nyugat-európai árucsre kimaradását. A szerződés értelmében India kenyérmagot (!), orvosságot, acélt, autó­­alkatrészt, szerszámot és egyéb iparcikkeket fog szállítani Iránnak. A szerződésben nincs megemlítve, de Irán kormánya állítólag megígérte, hogy el fogja látni Indiát a szükséges olajjal. Az iráni forradalom előtt India olajszükségletének kb. egyharmadát kapta Iránból. A forradalom után a szállítások akadoznak. A szerződés megemlíti azt a lehetőséget, hogy India tanácsadókkal és szakemberekkel fogja támogatni Irán olajmezőinek fejlesztésében. Mindenesetre feltűnő dolog, hogy India kenyérmagot akar szállítani Iránnak, amikor a saját népének kenyerét sem tudja biztosítani. India valószínűleg amerikai búzát fog közvetíteni Iránnak. Indira Ghandi ügyesen kihasználja az US kormány gyengeségét, így pl. Carter elnök megígérte Mrs. Ghandinak, hogy az USA továbbra is fog szállítani urániumot Indiának. i......................................................................... ■ i amerikai-kanadai , vl i í Magyar Elet í ! cAmcricaii»CanadiaqcHungaríaíicLife ■ tiSSSSb AMEWCA S LARGEST WEFKIY IN THE HUNGÁRIÁN LANGUAGE jfo \ _ - -- -- ---- TORONTO • MONTREAL ___________________ YORK* CHICAGO* LOS ANGELES*CLEVELAND • OETROIT • FLORIDA I ....................................................................... ■ S636 North PARIS Ave., CHICAGO, Illinois 69634 ■ Főszerkesztő és kiadó: ADÁM HALMÁGY1 LAJOS 3636 N. Paris Ave. Chicago, 111. 60634 Telefon: 312/ 625-8774 I Sccond Class. Postage paid at Chicago,111. ■ Published: every Saturday ■ Előfizetés egy évre: USA-ban $20,00, félévre $12,00 KÜLFÖLDRE (KANADÁBA) egy évre $25,00 ■ (canadai dollár) félévre $13,00 ■ fcaitonai »nd Publithing Office: J6J6 N.Paris Ave.. Chicago.'Ili 606214. I Phonc: 625-8774. M untig ing Editorand Publishcr: Lou is Halmagyi Adant, AMERIKAI-KANADAI MAGYAR ÉLET 1980. julius 5. EURÓPA ÚJ UTAKAT KERES Hónapok óta egyre világosabb, hogy a nyugat-európai államok vezérei aggodalommal nézik a Fehér­ Ház bel- és külpolitikáját és talán még nagyobb aggodalommal az elnöki választások kimenetelét. Szembe kell néznünk a valósággal. A nyugat-európai államok nem támogatták Carter elnök megtorlási terveit Iránnal szemben és nem értettek egyet az Olimpiai Játékok bojkottjával. Most egy lépéssel tovább mentek és ki akarják venni a palesztin Közép-Kelet békéjének ügyét Carter kezéből. Egyszerűen nem bíznak abban, hogy az US elnök meg tudja valósítani az egyiptomi-izraeli különbékét. Életérdekük, elsősorban az olaj, azt diktálja nekik, hogy fenntartsák a jó viszonyt az arab világgal, főleg az olajtermelő arab államokkal. A helyzet iróniája, hogy törekvésük mindenütt merev ellenállásba ütközött. Kezdeményezésüknek az a lényege, hogy a PLO-t be kell vonni a tanácskozásba, anélkül, hogy elismernék őket a palesztin-arab nép jogos képviselőinek. Az arab világnak ez nem elég, Begin pedig mereven elzárkózik minden tárgyalástól, amelyben a PLO részvenne. Carter elnök előzetesen figyelmeztette a úy.-európai vezéreket, hogy ne avatkozzanak a most folyó (inkább haldokló) egyiptomi-izraeli tárgyalásokba. Franciország elnöke, Valery Giscard d’Estaing, nemrégiben tanácskozott Brezsnyev elnökkel, anélkül, hogy a találkozóról értesítette volna szövetségeseit. Ezekben a napokban Helmut Schmidt ny.-német kancellár látogatást tett Moszkvában. Ő óvatosabban járt el és látogatásának célkitűzéseit megbeszélte szövetségeseivel. Nemrégiben az US Nukleáris Bizottság megtagadta a kért 39,6 tonna uránium szállítását, mert India kormánya nem fogadta el a szerződésnek az atombomba-gyártás kizárására vonatkozó feltételét. Carter elnök megváltoztatja a Nukleáris Bizottság állásfoglalását, az US Kongresszus viszont hatálytalaníthatja az elnök döntését. Carter elnök szerint, ha az USA nem szállít urániumot Indiának, szállít neki Franciaország,, vagy valamelyik más atomhatalom. Akárhogy is nézzük a dolgot, annyi bizonyos, hogy úy.-európai államok vezérei ki szeretnék bővíteni kereskedelmi kapcsolataikat a Szovjet Unióval. Nem tartják lehetetlennek a “békés együttélést”. Más szemszögből nézik a dolgokat, mint az Egyesült Államok. Az európaiak gyáriparuk erejében bíznak. Magas színvonalú technológiájukkal és ipari termelésük erejével igyekszik meggátolni a kommunista eszmék terjedését az “elmaradt” világban. Nem hiszik, hogy a Szovjet Uniónak érdekében állna lerohanni Nyugat-Európát. Úgy látják, hogy Moszkvának létérdeke a úy.-európai államokkal kiépítendő árucsereforgalom. Ezzel szemben a Fehér Ház egyre inkább úgy látja, hogy a moszkvai kommunista hatalom terjeszkedését csak fegyveres erővel lehet leállítani. Ezért fokozza a fegyverkezést, amiben viszont a szovjet vezérek a Szovjet Unió elleni fegyveres támadás előkészítését látják. Ez fordítva is így van. Sajnos, jelenleg egyik oldalon sincs olyan államférfi, aki meg tudná törni ezt az áldatlan kézfogást. A úy.-európai államok hűségesn támogatták Nixon és később Ford elnök külpolitikáját. Nixonnak voltak hibái, de külpolitikai téren többnyire egészséges elgondolásai voltak. Ő indította el a US-kínai közeledést és ő volt az, aki megállta a helyét, ha szovjet vezérekkel tárgyalt. Ismerte a pszichológiájukat. A Carter kormány sorozatos külföldi melléfogásai megingatták a úy. -európai vezérek bizalmát a Fehér Ház világirányító képességében. Az elnökválasztástól sem várják a helyzet javulását. Nem csoda, ha bele akarnak szólni sorsuk irányításába. HUSSEIN KIRÁLY HELYZETE SEM KÖNNYŰ Hussein jordán király, látogatása Washingtonban nem vezetett kézzel fogható eredménnyel. Ahogy a diplomaták mondják, a találkozó konstruktív volt. Ami azt jelenti, hogy mind a két fél elmondta állásfoglalását. Carter elnöknek az a törekvése, hogy Hussein királyt bevonja a Camp Dávidban elindított tárgyalásokba, kezdettől fogva kilátástalan volt. Jordánia királyának igen nehéz a helyzete. Az 1967-es úgynevezett “hatnapos háborúban’­ elvesztette Jordán folyó nyugati partvidékét, a West Bank­ot. A palesztin-arab gerillák átmenekültek a folyó keleti partvidékére, a mai Jordániai területre, és onnan intéztek terrortámadásokat izraeli katonák és lakosság ellen. Ezeket a terrorcselekményeket nyomon követték az izraeli megtorlások. Hussein király, hogy megszüntesse ezt a helyzetet, 1970-71-ben, véres harcok után, kiűzte a palesztin-arab gerillákat Jordániából. Ezzel magára vonta az arab világ gyűlöletét. Hogy javítson a helyzeten, nem csatlakozott az Izrael és Egyiptom között megindult béketárgyaláshoz. Ennek köszönheti, hogy ma évi 1 milliárd dolláros segélyt kap Szaud Arábiától, Iraktól, Kuvaittól és az Egyesült Arab Emirátustól. West Bank sorsa fogas kérdés nemcsak Begin, de Hussein király számára is. Se Izrael, se Jordán egyenként 3 milliónyi lakossága nem tudja “megemészteni” a kb. 1 milliónyi palesztin-arab tömeget, anélkül, hogy az ország biztonságát és belső rendjét ne veszélyeztetnék. Ezért fogadta el Hussein király az 1974-es arab csúcsértekezlet határozatát, amely szerint a West Bank lakosságának kizárólagos képviselője a PLO. Hussein hangoztatja a palesztin-arab nép önrendelkezési jogát, de tudja, hogy a szélsőségesen baloldali PLO vezetése alatt álló független palesztin-arab állam végzetes veszélyt jelentene a jordán királyi trónra. A helyzet iróniája, hogy Izraelnek és a jordán királynak közös érdeke, hogy a West Bank területén ne létesüljön egy független palesztin-arab állam, amely a PLO vezetése alatt állna. Begin őszintén bevallja ezt a célkitűzést. Hussein király ezt nem teheti, mert akkor egyrészt elvesztené az olajtermelő arab államok 1 milliárd dolláros segélyét, másrészt magára vonná a baloldali arab világ gyűlöletét. Begin politikája Izrael népének erejére támaszkodik, Hussein király a jó szerencsében bízik.

Next