Amerikai-Kanadai Magyar Élet, 1983. november (25. évfolyam, 43-46. szám)

1983-11-05 / 43. szám

1983. november 5. AMERIKAI-KANADAI MAGYAR ÉLET NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLE A nyugat-keleti kapcsolatok alakulásában két esemény emelkedik ki: a Varsói Szerződés külügyminisztereinek megbeszélése Szófiában és Gromiko szovjet, és Genscher nyugatnémet külügyminiszter találkozása Bécsben. Mindkettőtől azt remélte a világ közvéleménye, hogy az egyhülés valamilyen jele csillan fel nyomukban és utolsó pillanatban mégiscsak sikerül Genfben a rakétafegyverkezés korlátozása ügyében megegyezésre jutni. A nyugati, főleg amerikai sajtót a szovjet tábor külügyminiszterei által kiadott nyilatkozat mérsékelt hangszerelése érdekelte, a Gromiko-Genscher találkozó természetszerűleg. A Gromiko-Genscher találkozóval kapcsolatban a nyugatnémet sajtó kommentárjait vesszük szemügyre, a szófiai nyilatkozat visszhangját pedig az amerikai sajtó tükrében mutatjuk be. A FRANKFURTER ALLGEMEINE ZEITUNG a Gromiko-Genscher találkozóval kapcsolatban a Szovjetunió erőlködéseire hívja fel a figyelmet rakétafölénye megőrzése érdekében. Moszkva lázasan próbálkozik a maradék időben az amerikai középhatósugarú rakéták telepítését elhalaszttatni. A cél ,világos: halasztás halasztást kövessen és ennek következtében Nyugaton apadjon el az elszántság a szovjet túlfegyverkezés ellensú­lyozására. A végén a szovjet rakétafölény megmaradna. A cikkíró meggyőződése, hogy a Szovjetunió ennek érdekében a következő időben még újabb ötletekkel fog előállni. De a német kormánynak nem szabad magát befolyásolni hagyni. A szövetségi kormánynak meg kell kérdeznie a Szovjetuniót, vájjon a nyugatnémet lakosságot alacsonyabbrendű embereknek tekinti-e, hogy azt kívánja tőlük, mondjanak le a rájuk irányított SS-20-as szovjet rakétákkal szemben hasonló amerikai fegyverek védelméről. Bonnak jó idegekre van szüksége, tekintettel a szovjet nyomásra, de éppúgy a Békemozgalomnak a kiegyensúlyo­zott biztonsági politika elleni kezdeményezé­seire is. A szocialistákhoz közelálló FRANKFUR­TER RUNDSCHAU azt emeli ki, hogy a bécsi találkozó, várakozás szerint nem hozott semmi újat. Genscher külügyminiszter a maga részéről nem hagyott kétséget afelől, hogy ha Genfben nem jutnak eredményre, a rakéták telepítése a túlnyomó szovjet fölény kiegyensúlyozására ez év végén megkezdődik. De ugyanakkor hangsúlyozni akarta, hogy a telepítés nem jelent befejezett tények elé állítását, a tárgyalások tovább folytatódhat­nak. A német külügyminiszter igyekezett azt a benyomást kelteni, hogy a rakéta­telepítés ellenére a német-szovjet politikai és gazdasági kapcsolatok zavartalanul folytatódhatnak... Csak remélni lehet, hogy megint egyszer nem a vágy szülte a gondolatot... A Münchenben megjelenő Süddeutsche Zeitung kommentárja szintén abból indul ki, hogy a bécsi találkozó a várakozásnak megfelelően nem hozott eredményt, és nem sokáig tarthat, míg Moszkva és Washington között csúcstalálkozóra sor kerülhet, mert a két nagyhatalom közti viszonyt egyfajta megszállottság jellemzi. A bécsi megbeszélés főként arra szolgált, hogy a genfi kudarc után fellépő károkat korlátok között tartsa. Bonn keresi Moszkva egyetértését olyan irányban, hogy a kétoldalú kapcsolatok a közbeeső időben se hüljenek le túlságosan. A kommentár rámutatott­ arra a frivol játékra, mely mindkét részről a háttérben folyik­: a találkozó hatása a közvéleményre - keleten és nyugaton egyaránt nem hanyagolható el. A végső következtetés: Bécs után is ajánlatos egymással továbbra is intenzív eszmecserét folytatni. De a színházias fellépés leértékeli a szükséges dialógust. Gromiko taktikája átlátszó volt: kímélte német partnerét, a hírek szerint elkerülte a fenyegetőzést is, hogy annál keményebben támadhassa az amerikaiakat. Ez beleillik abba a propagandahadjáratba, melynek hónapok óta tanúi vagyunk. Egyben a nyugateurópai békemozgalmaknak van szánva, ismerve azok amerika-ellenes beállítottságát. A cím kiemeli, hogy Genscher a maga részéről a beszélgetés fonalának megszakadá­sát akarta - nem egészen sikertelenül meg­előzni. Az oroszok sakkjátékosok, következetesen akarnak befolyást gyakorolni és hisznek a bomlasztás hosszútávú hatásában. Sokkal fontosabbnak tartják a németek belső leszerelését, mint a leszerelést a fegyverek terén. A Szovjetunió - mint annak idején Hitler - a nyugatiak dekadens magatartására spekulál. Majd meglátjuk, mi jön ki belőle. A THE INTERNATIONAL HERALD TRIBÜNE cikkéből. Gondolatmenetét érdekes végig követnünk “Ha az­ oroszok kivonulnak”­­ címmel -és amikor kivonulásról beszél, természetesen csak a genfi tárgyalások esetleges megszakítását érti a cikkíró - bevezetőben egymás mellé állít két hírt. Az egyik: egyes szovjet funkcionáriusok a genfi megbeszélések bojkottjára vonatkozó fenyegetőzése az elmúlt napokban, a másik: a Varsói Szerződés külügyminisztereinek mérsékelt hangú nyilatkozata. A szovjet döntést a genfi tárgyalások megszakítására, ha ténylegesen megtörténik, Nyugaton nagyrészt úgy fogják értelmezni, mint a szovjet kampány egy újabb lépését a nyugat-európai kormányok megzsarolására, és az Egyesült Államoktól való elkülönítésére, azáltal, hogy velük szemben kijátssza a széles néprétegek félelmét; olyan néprétegekét, amelyek mélységes és jogos aggódással figyelik a fegyverkezési verseny minden lépését és irányítását. De egyszersmind kísérletnek fogják felfogni a közelgő Egyesült Államokbéli elnökválasztási harc kihasználá­sára. Úgy fognak tekinteni a Szovjetunióra, mint amely felhívja az ellenzéki demokrata pártot, hogy a Reagan-kormányt tegye felelőssé a genfi kudarcért. Az a benyomás támadhat, mintha a Szovjetunió felbiztatná Reagan elnök politikai ellenfeleit - feltételezve,­ hogy másodszor is jelölteti magát - hogy tegyenek ígéretet újabb engedményekre. A Nyugat belső megosztottságának ez a fajta számító kihasz­nálása régi trükkje a szovjet politikának. De sokkal gyakrabban volt sikertelen, mint sikeres. Felfogásukat talán nevezhetnénk ázsiai szellemnek. Az INTERNATIONAL HERALD TRIBÜNE cikke kiemeli, mennyire félreismeri a Szovjetunió a Nyugat indítóokait, amikor ilyen kérdésekről belső viták folynak és, hogy a szovjet kivonulás a genfi tárgyalásokról olyan időpontban történnék, amikor az Egyesült Államok eddig soha nem látott mértékben mutatott hajlandóságot engedékenységre. A cikk nem tagadja, hogy a szovjet követelésnek a többi nyugati rakétarendszerek számításba vételére van bizonyos reális alapja. De itt mindenesetre tényekről van szó és ezekről tárgyalni kellene, feltételezve, hogy a Szovjetunió ezt jóhiszeműen teszi. A nyugati hatalmak számára a probléma abból adódik, hogy a szovjet SS-20-as rakéták gyors és nagyravágyó telepítése túllépte azt a tárgyalási alapot, melyet ők ellenértékként felajánlottak. Úgy tekintették - teljes joggal - mint szándékos egyensúlybontást. Bármi legyen is a NATO válaszának értéke, a tényen nem változtat, hogy a Pershing és a cirkáló rakéták telepítése nem kezdte meg, hanem csak követi az új szovjet­ kezdeményezte középhatósugarú rakéta fegyverkezési versenyt. A lap véleménye szerint a Nyugatnak nem kellene túlságosan törődnie azzal, hogy a Szovjetunió visszavonul, a genfi tárgyalásoktól. Valószínű, hogy az amerikai elnökválasztások után visszatér a tárgyalóasztalhoz. A cikk ezzel a gondolattal zárul: A szovjet vezetőségnek meg kellene értenie, hogy a jelen pillanatban két dolog között választhat: egy durva propaganda-siker kísérlete - mely semmi lényeges változást nem hoz­ a következő év folyamán­­ és egy konstruktív magatartásváltoztatás kilátása között, mely Genfben megmarad. Az INTERNATIONAL HERALD TRIBÜNE kommentárja után néhány amerikai sajtóhang a Varsói Szövetség külügyminisztereinek szófiai találkozójához, elsősorban a kiadott közös nyilatkozathoz. A cikkek főleg ennek a nyilatkozatnak egy mondatával foglalkoznak, mely szó szerint így hangzik: Ebben az összefüggésben a külügyminiszte­rek kiemelték, hogy lényeges, hogy a tárgyalások folytatódjanak a megegyezés elérése érdekében, olyan feltételek mellett, hogy az Egyesült Államok és NATO partnerei lemondjanak az atomrakéták telepítésének időpontjáról. Nyugati szakértők, akik a szöveget analizálták, megjegyezték, hogy a kifejezés “olyan feltételek mellett” nem annyit jelent, hogy az amerikai lemondás a telepítés Folytatás a 21. oldalon 3. oldal

Next