Amerikai-Kanadai Magyar Élet, 1984. február (26. évfolyam, 4-7. szám)
1984-02-04 / 4. szám
1984. február 4. -AMERIKAI-KANADAI MAGYAR ÉLET 3. oldal NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLE Január 17-én nyílt meg a svéd fővárosban az a nemzetközi tanácskozás, amelynek hivatalos neve így hangzik: konferencia az európai bizalom és biztonságerősítő intézkedésekről és a leszerelésről. Tekintettel arra, hogy ez elég hosszú és kacifántos elnevezés, a továbbiakban Stockholm, vagy stockholmi konferenciaként fogjuk emlegetni. Mit várnak a résztvevő országok a konferenciától, milyen javaslatokkal utaztak a külügyminiszterek a svéd fővárosba, hogyan fest a szuperhatalmak viszonya, milyen politikai indítékaik vannak? Bernard Gwertzman, a NEW YORK TIMES általában jól tájékozott kommentátora egy külügyminisztériumi tisztviselőtől úgy értesült, hogy az Egyesült Államok és NATO szövetségesei hat pontból álló javaslatcsomagot vittek magukkal MAGYAROK ELNYOMÁSA SZLOVÁKIÁBAN ÉS ROMÁNIÁBAN az új gazdasági mechanizmus bevezetésétől, egészen a 80-as évek elejéig tartott, amíg a gazdasági reformpolitika szorgalmazóinak sikerült megerősíteniük pozíciójukat a dogmatikusokkal szemben, és időközben több ízben visszakozniuk is kellett,szemmelláthatóan Moszkva nyomására. Tulajdonképpen a lengyelországi válság kedvezően befolyásolta a magyar reformpolitika szorgalmazóinak helyzetét, mert bebizonyította a Kreml vezetőinek, hogy nagyon nehéz elkerülni a politikai jellegű nyugtalanságokat, ha a gazdasági irányítás csődöt mond. Vitathatalan persze, hogy az adott körülmények között a magyar vezetőségnek sok irigye van a testvérállamok irányítói között. Végül is Budapestnek sikerült aránylag jó kapcsolatokat kiépítenie Washingtonnal anélkül, hogy ezt a Moszkvával fenntartott viszonya megsínylette volna, a magyar lakosság is aránylag jól el van látva, Nyugatra is utazhat, és ha a másként gondolkodókat üldözik is, de ez az üldözés nem olyan méretű, mint a testvérállamokban. - írja Karl Gustav Ström a DIE WELT-ben, majd hozzáfűzi: Elsősorban Magyarország zavartalan fejlődésétől függ, hogy a jelenlegi budapesti irányvonal hosszú távon mennyire lesz sikeres. Attól, hogy külföldről nem avatkoznak-e be, illetve nem gördítenek-e akadályokat az útjába. A Nyugat nem tehet mást, mint hogy óvatos támogatásban részesíti a kádári politikát, anélkül, hogy túl nagy követelményekkel állítaná szembe, vagy abban a hiú ábrándban ringatná magát, hogy Magyarországon nyugati demokráciát lehet létrehozni. Időközben Kádár is 72 éves lett. Magyarországon sokan remélik, hogy még jó ideig hivatalban marad. Majd egyszer távozik, akkor derül csak ki, hogy a kádári irányvonal az ő személye nélkül is követhető-e. Fejeződik be Karl Gustav Ström magyarországi helyzetelemzése a DIE WELT című nyugatnémet napilapban, Stockholmba. Melyek ezek a pontok? A NATO-tervezetben szó van arról is, hogy az európai országok jó előre tájékoztassák egymást a jelentősebb hadgyakorlatokról. Azt is hozzák nyilvánosságra, ha katonai alakulataik elhagyják állomáshelyüket. Az előre bejelentett hadgyakorlatokon vehessenek részt más országok katonai megfigyelői is. A NATO-országok azt szeretnék, ha kidolgoznák az ellenőrzés megbízható módszereit is. Végezetül az utolsó indítvány az, hogy javítsák meg a különböző katonai szövetséghez tartozó európai országok közötti hírközlést, mert ennek révén is könnyebbé válnék a válságos helyzetek felszámolása, így ismerteti a NEW YORK TIMES az Észak-Atlanti Szövetség Stockholmban előterjesztendő javaslatait. Egy másik amerikai lap, a CHRISTIAN SCIENCE MONITOR a szovjet előkészületekkel foglalkozik. A cikkíró szerint a szovjet tárgyalófél Stockholm előtt a Nyugat értésére akarta adni, hogy nem hajlandó semmiféle engedményre. A hivatalos állásfoglalások azt a célt szolgálják, hogy szertefoszlassák a túlzott reményeket. Az is kicseng belőlük, hogy a Szovjetunió nem tágít eddigi vonalától: a rakéta tárgyalások megszakításáért az Egyesült Államokra hárítja a felelősséget, mondván, hogy az új közepes hatósugarú rakéták nyugat-európai telepítése értelmetlenné tesz minden további eszmecserét. Vannak olyan nyugati politikusok, akik szerint az oroszok mindössze a sértődöttet játszák, miközben lázasan tovább fegyverkeznek. NATO-körök a múlt héten hozták nyilvánosságra, hogy december folyamán Moszkva 9 új SS-20-as rakétát állított hadrendbe, a Szovjetunió keleti vidékén, valószínűleg kínai célpontokra irányítva. Ebben az összefüggésben érdemes arra is emlékeztetni, hogy ilyen SS-20-as rakéták európai telepítése indította a NATO-t ismert kettős határozatának meghozatalára, tehát arra, hogy a leszerelési tárgyalásokkal egyidejűleg kezdjék meg a korszerű közepes hatósugarú amerikai rakéták hadrendbe állítását Nyugat-Európában. Cikkének végén a CHRISTIAN SCIENCE MONITOR még egy szempontot említ, nevezetesen azt, hogy az oroszok minden tőlük telhetőt el fognak követni Reagan újramegválasztásának megakadályozása érdekében, ezért is igyekeznek eloszlatni minden olyan reményt, hogy Stockholmban áttörésre kerülhet sor.Óva intjük olvasóinkat a túlzott reményektől. A tervezett Schultz-Gromiko találkozó önmagában még nem jelent olvadást a két szuperhatalom között. Tekintettel azonban arra, hogy a szuperhatalmak között milyen feszült a viszony, már a találkozó ténye is figyelemreméltó. Természetesen örvendetes volna, ha a békülékeny szavakat tettek követnék, mindenesetre már abból is valamelyes vigaszt lehet meríteni, ha egy magasrangú amerikai és szovjet miniszter találkozik egymással. Stockholm témaköréről a NEUE ZÜRICHER ZEITUNG. A svéd fővárosban alighanem kötélhúzás kezdődik a Nyugat és a Kelet között. A nyugati fél a kölcsönös bizalom előmozdítása céljából ha nem is látványos, de mindenképpen konkrét intézkedéseket szeretne megvalósítani, míg a Kelet megalapozatlan, de nagyhangú deklarációkra készül. Kérdéses, vajon a nyugati szövetség minden tagja és a semlegesek, továbbá az el nem kötelezettek ellenállnak-e a propaganda szirénhangjainak? Csakhogy az európai biztonság megszilárdításához, a kölcsönös bizalom elmélyítéséhez, a kézzel fogható eredményekhez jó adag türelemre, józanságra és tárgyalási ügyességre lenne szükség, így ír a NEUE ZÜRICHER ZEITUNG. A DAILY TELEGRAPH angol lap szerint mielőtt újabb megállapodásokban reménykednénk, érdemes felfigyelni arra, hogy a Szovjetunió hányszor sértette meg a korábban kötött szerződéseket. Erre azamerikai külügyminisztérium is emlékeztetett. Az oroszok új radarrendszereket helyeztek üzembe, földalatti atomkísérleteket hajtottak végre és kifejlesztettek egy új interkontinentális rakétát. Lehetséges, hogy Reagan elnök még nem döntötte el, milyen taktikát alkalmazzon az amerikai küldöttség Stockholmban. A probléma csak az, hogy a moszkvai vezetés megbénult Andropov huzamosabb ideje tartó betegsége miatt. Ilyen körülmények között nem lehet semmiféle új kezdeményezést várni az oroszoktól. A GUARDIAN egészen másként ítéli meg a helyzetet. A stockholmi konferenciában a szuperhatalmi szövetségesek és az el nem kötelezett országok azon kétségbeesett kísérlete testesül meg, hogy megpróbálják menteni, ami menthető a madridi konferencia eredményeiből. A legjobb esetben még annak jeleként is értékelhető, hogy a kelet-nyugati viszony túljutott a mélyponton. A GUARDIAN emlékezetet arra, hogy a stockholmi konferencia a tervek szerint legalább két évig fog tartani. Véglegesen eldönteni azonban semmit sem fog. Még az a szerencse, hogy manapság egyetlen konferencián sem mondják ki a végszót. Stockholm azonban megmutathatja, vajon a szembenálló felek folytatják-e nyakló nélküli pazarlást a védelem és a biztonság nevében, avagy visszatérnek azokhoz a korlátozott célokat kitűzött megállapodásokhoz, amelyek révén a béke megőrizhető. A szovjet küldöttség minden bizonnyal igyekszik ártani Reagan esélyeinek az elnökválasztáson. De hogyha ezzel a lehetőséggel számolunk, akkor nem fog meglepetésként érni bennünket. A propaganda-szólamoknak nem szabad elterelniük a figyelmet arról, hogy Folytatás az 5. oldalon