Amerikai-Kanadai Magyar Élet, 1984. február (26. évfolyam, 4-7. szám)

1984-02-04 / 4. szám

1984. február 4. -AMERIKAI-KANADAI MAGYAR ÉLET 3. oldal NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLE Január 17-én nyílt meg a svéd fővárosban az a nemzetközi tanácskozás, amelynek hivatalos neve így hangzik: konferencia az európai bizalom és biztonság­erősítő intézkedésekről és a leszerelésről. Tekintettel arra, hogy ez elég hosszú és kacifántos elnevezés, a továbbiakban Stockholm, vagy stockholmi konferenciaként fogjuk emlegetni. Mit várnak a résztvevő országok a konferenciától, milyen javaslatokkal utaztak a külügyminiszterek a svéd fővárosba, hogyan fest a szuperhatalmak viszonya, milyen politikai indítékaik vannak? Bernard Gwertzman, a NEW YORK TIMES általában jól tájékozott kommentátora egy külügyminisztériumi tisztviselőtől úgy értesült, hogy az Egyesült Államok és NATO szövetségesei hat pontból álló javaslat­csomagot vittek magukkal MAGYAROK ELNYOMÁSA SZLOVÁKIÁBAN ÉS ROMÁNIÁBAN az új gazdasági mechanizmus bevezetésétől, egészen a 80-as évek elejéig tartott, amíg a gazdasági reformpolitika szorgalmazóinak sikerült megerősíteniük pozíciójukat a dogmatikusokkal szemben, és időközben több ízben visszakozniuk is kellett,­­szemmel­­láthatóan Moszkva nyomására. Tulajdonképpen a lengyelországi válság kedvezően befolyásolta a magyar reformpolitika szorgalmazóinak helyzetét, mert bebizonyította a Kreml vezetőinek, hogy nagyon nehéz elkerülni a politikai jellegű nyugtalanságokat, ha a gazdasági irányítás csődöt mond. Vitathatalan persze, hogy az adott körülmények között a magyar vezetőségnek sok irigye van a testvérállamok irányítói között. Végül is Budapestnek sikerült aránylag jó kapcsolatokat kiépítenie Washingtonnal anélkül, hogy ezt a Moszkvával fenntartott viszonya megsínylette volna, a magyar lakosság is aránylag jól el van látva, Nyugatra is utazhat, és ha a másként gondolkodókat üldözik is, de ez az üldözés nem olyan méretű, mint a testvérállamokban. - írja Karl Gustav Ström a DIE WELT-ben, majd hozzáfűzi: Elsősorban Magyarország zavartalan fejlődésétől függ, hogy a jelenlegi budapesti irányvonal hosszú távon mennyire lesz sikeres. Attól, hogy külföldről nem avatkoznak-e be, illetve nem gördítenek-e akadályokat az útjába. A Nyugat nem tehet mást, mint hogy óvatos támogatásban részesíti a kádári politikát, anélkül, hogy túl nagy követelmé­nyekkel állítaná szembe, vagy abban a hiú ábrándban ringatná magát, hogy Magyarországon nyugati demokráciát lehet létrehozni.­­ Időközben Kádár is 72 éves lett. Magyarországon sokan remélik, hogy még jó ideig hivatalban marad. Majd egyszer távozik, akkor derül csak ki, hogy a kádári irányvonal az ő személye nélkül is követhető-e. Fejeződik be Karl Gustav Ström magyarországi helyzetelemzése a DIE WELT című nyugatnémet napilapban, Stockholmba. Melyek ezek a pontok? A NATO-tervezetben szó van arról is, hogy az európai országok jó előre tájékoztassák egymást a jelentősebb hadgyakorlatokról. Azt is hozzák nyilvánosságra, ha katonai alakulataik elhagyják állomáshelyüket. Az előre bejelentett hadgyakorlatokon vehessenek részt más országok katonai megfigyelői is. A NATO-országok azt szeretnék, ha kidolgoznák az ellenőrzés megbízható módszereit is. Végezetül az utolsó indítvány az, hogy javítsák meg a különböző katonai szövetséghez tartozó európai országok közötti hírközlést, mert ennek révén is könnyebbé válnék a válságos helyzetek felszámolása, így ismerteti a NEW YORK TIMES az Észak-Atlanti Szövetség Stockholmban előterjesztendő javaslatait. Egy másik amerikai lap, a CHRISTIAN SCIENCE MONITOR a szovjet előkészületekkel foglalkozik. A cikkíró szerint a szovjet tárgyalófél Stockholm előtt a Nyugat értésére akarta adni, hogy nem hajlandó semmiféle engedményre. A hivatalos állásfoglalások azt a célt szolgálják, hogy szertefoszlassák a túlzott reményeket. Az is kicseng belőlük, hogy a Szovjetunió nem tágít eddigi vonalától: a rakéta tárgyalások megszakításáért az Egyesült Államokra hárítja a felelősséget, mondván, hogy az új közepes hatósugarú rakéták nyugat-európai telepítése értelmetlenné tesz minden további eszmecserét. Vannak olyan nyugati politikusok, akik szerint az oroszok mindössze a sértődöttet játszák, miközben lázasan tovább fegyverkeznek. NATO-körök a múlt héten hozták nyilvánosságra, hogy december folyamán Moszkva 9 új SS-20-as rakétát állított hadrendbe, a Szovjetunió keleti vidékén, valószínűleg kínai célpontokra irányítva. Ebben az összefüggésben érdemes arra is emlékeztetni, hogy ilyen SS-20-as rakéták európai telepítése indította a NATO-t ismert kettős határozatának meghozatalára, tehát arra, hogy a leszerelési tárgyalásokkal egyidejűleg kezdjék meg a korszerű közepes hatósugarú amerikai rakéták hadrendbe állítását Nyugat-Európában. Cikkének végén a CHRISTIAN SCIENCE MONITOR még egy szempontot említ, nevezetesen azt, hogy az oroszok minden tőlük telhetőt el fognak követni Reagan újra­­megválasztásának megakadályozása érdekében, ezért is igyekeznek eloszlatni minden olyan reményt, hogy Stockholmban áttörésre kerülhet sor.­­Óva intjük olvasóinkat a túlzott reményektől. A tervezett Schultz-Gromiko találkozó önmagában még nem jelent olvadást a két szuperhatalom között. Tekintettel azonban arra, hogy a szuperhatalmak között milyen feszült a viszony, már a találkozó ténye is figyelemreméltó. Természetesen örvendetes volna, ha a békülékeny szavakat tettek követnék, mindenesetre már abból is valamelyes vigaszt lehet meríteni, ha egy magasrangú amerikai és szovjet miniszter találkozik egymással. Stockholm témaköréről a NEUE ZÜRICHER ZEITUNG. A svéd fővárosban alighanem kötélhúzás kezdődik a Nyugat és a Kelet között. A nyugati fél a kölcsönös bizalom előmozdítása céljából ha nem is látványos, de mindenképpen konkrét intézkedéseket szeretne megvalósítani, míg a Kelet megalapozatlan, de nagyhangú deklarációkra készül. Kérdéses, vajon a nyugati szövetség minden tagja és a semlegesek, továbbá az el nem kötelezettek ellenállnak-e a propaganda szirén­hangjainak? Csakhogy az európai biztonság megszilárdításához, a kölcsönös bizalom elmélyítéséhez, a kézzel fogható eredményekhez jó adag türelemre, józanságra és tárgyalási ügyességre lenne szükség, így ír a NEUE ZÜRICHER ZEITUNG. A DAILY TELEGRAPH angol lap szerint mielőtt újabb megállapodásokban reménykednénk, érdemes felfigyelni arra, hogy a Szovjetunió hányszor sértette meg a korábban kötött szerződéseket. Erre az­­amerikai külügyminisztérium is emlékeztetett. Az oroszok új radar­rendszereket helyeztek üzembe, földalatti atomkísérleteket hajtottak végre és kifejlesztettek egy új interkontinen­tális rakétát. Lehetséges, hogy Reagan elnök még nem döntötte el, milyen taktikát alkalmazzon az amerikai küldöttség Stockholmban. A probléma csak az, hogy a moszkvai vezetés megbénult Andropov huzamosabb ideje tartó betegsége miatt. Ilyen körülmények között nem lehet semmiféle új kezdeményezést várni az oroszoktól. A GUARDIAN egészen másként ítéli meg a helyzetet. A stockholmi konferenciában a szuperhatalmi szövetségesek és az el nem kötelezett országok azon kétségbeesett kísérlete testesül meg, hogy megpróbálják menteni, ami menthető a madridi konferencia eredményeiből. A legjobb esetben még annak jeleként is értékelhető, hogy a kelet-nyugati viszony túljutott a mélyponton. A GUARDIAN emlékezetet arra, hogy a stockholmi konferencia a tervek szerint legalább két évig fog tartani. Véglegesen eldönteni azonban semmit sem fog. Még az a szerencse, hogy manapság egyetlen konferencián sem mondják ki a végszót. Stockholm azonban megmutathatja, vajon a szembenálló felek folytatják-e nyakló nélküli pazarlást a védelem és a biztonság nevében, avagy visszatérnek azokhoz a korlátozott célokat kitűzött megállapodá­sokhoz, amelyek révén a béke megőrizhető. A szovjet küldöttség minden bizonnyal igyekszik ártani Reagan esélyeinek az elnökválasztáson. De hogy­ha ezzel a lehetőséggel számolunk, akkor nem fog meglepetésként érni bennünket. A propaganda-szólamoknak nem szabad elterelniük a figyelmet arról, hogy Folytatás az 5. oldalon

Next