Amerikai-Kanadai Magyar Élet, 1984. július (26. évfolyam, 26-28. szám)

1984-07-07 / 26. szám

1984. július 7. AMERIKAI-KANADAI MAGYAR ÉLET 3. oldal NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLE - “Vétkesek közt cinkos, aki néma” - Tulajdonképpen mi bajuk az oroszoknak? és - Az őrület következő lépcsőfoka. Ez a Babits idézet majdnem szó szerinti fordítása egy cikk alcímének. A szerző Lev Kopolev irodalomtudós, akit tavaly fosztottak meg szovjet állampolgárságától és azóta Nyugatnémetországban él. Most a DIE ZEIT Hamburgban megjelenő hetilap első oldalán közli segélykiáldását Szaharov Béke Nobel-díjas szovjet fizikus érdekében. “Valakit meggyilkolnak” - így hangzik a fő­cím. Andrej Szaharov június 2.-a óta éhségsztrájkot folytat. Életveszélyben forog. Ugyanúgy mint felesége, Jelena Bonner, akinek tavaly két súlyos szívrohama volt és azóta a szovjet sajtó, rádió és televízió durva támadásainak a középpontjában áll. Pokollá teszik az életét, mert ő az egyetlen megmaradt kapcsolat Szaharov és a külvilág között. Áprilisban - úgymond - “államellenes bűntett” vádját emelték ellene és azóta ő sem hagyhatja el Gorkij városát. A tilalom megfosztja őt attól a lehetőségtől, hogy hozzáértő orvosi kezelésben részesüljö­n. Ez ellen való tiltakozásként lépett éhségsztrájkba Szaharov, aki azt írta: “feleségem halála az én halálom is lesz”. Miért üldözi a szovjet szuperhatalom ilyen brutális módon a Szaharov házaspárt? - teszi fel a kérdést Kopelev. Hogyan lehetséges, hogy egy nagyhatalom, amelynek rendőrök százezrei, központilag irányított újságok tízezrei propagandisták serege áll a rendelkezésére, fenyegetve érzi magát két ember által, akiktől még az írógépet is elkobozták? Sem Szaharov, sem felesége soha az életben nem követett el semmiféle törvénysértést. Nem titkolóztak, a nyilvánosság előtt csak az igazat mondták, írták, mindössze azt követelték, hogy tartsák tiszteletben az emberi jogokat. Vajon ez, az igazság, az emberiesség olyan veszélyes a szovjet hatalom számára, hogy kényszerítve érzi magát saját alkotmányának, törvényeinek és az általa is aláírt nemzetközi szerződésnek a megszegésére? Szaharovék mártíromságáért elsősorban a Kreml­ben székelő aggastyánok a felelősek, de a nyugati államférfiaknak, politikusoknak, tudósoknak, különösképpen pedig az irodalmároknak és újságíróknak is tisztában kell lenniük azzal, hogy a közöny, a “be nem avatkozás” cinkosságot jelent. Azt is tudniok kellene, hogy a Szaharov ügy nem elszigetelt esemény. A Szovjetunióhoz hasonlóan más önkényuralmi rendszerek Kelet-Európában, Afrikában és Latin-Amerikában is kíméletlenül üldöznek olyanokat, akik felemelik szavukat a vallás és szólásszabadság, a társadalmi méltányosság mellett. Mint Kopelev írja a DIE ZEIT-ben, gyakran érthetetlennek és szégyenteljesnek tartja a nyugatnémet tömegtájékoztatási szervek magatartását, amelyek vagy hallgatnak Szaharovról, vagy csak úgy mellesleg tesznek említést sorsáról. Úgy érzem magam, mint egy kellemetlen szomszéd egy gazdag emberek által lakott házban,ahol semmi másról nincs szó, mint lakbéremelésről, adócsalásról, a munkaidő megrövidítéséről és hasonló dolgokról, miközben a szomszéd házban tűz ütött ki, vagy valakire gyilkosok rontottak. Milyen gyakran, milyen hangosan kell még emlékeztetni arra, hogy mindannyian ugyan­azon a bolygón élünk, ahol többé nincs “boldogok szigete”? Ma minden korábbinál időszerűbb a mondás: “ne kérdezd kiért szól a harang, érted is szól.” Lev Kopelevnek, a DIE ZEIT első oldalán közzétett cikke azzal a felhívással fejeződik be, hogy mindenki, aki a tömegtájékoztatásban dolgozik, magától értetődő kötelességként emelje fel szavát az afganisztáni tömeggyilkosság, a Szaharov házaspár meghurcoltatása ellen, mert ellenkező esetben maga is bűnössé válik. Az orosz irodalomtudós a cikk elején idézett részletben azon tűnődött, mi indítja, mi készteti a szovjet rezsimet erre a brutális fellépésre Szaharovék ellen. Az ECONOMIST című, Londoban megjelenő hetilap szélesebbre veti ki a hálót és így kezdi cikkét: Miben sántikálnak az oroszok? Valószínűleg semmiben. És mit érnek el magatartásukkal? Valószínűleg semmit. De hát akkor miért csinálják, amit csinálnak? Azért, mert oroszok és 1917 óta nem volt olyan tipikusan orosz vezetőjük, mint most Csernyenko. Az angol hetilap visszatekint az utóbbi hetek néhány szovjet döntésére, így például­ az olimpiai bojkott bejelentésére, arra, hogy az utolsó percben lemondták egy szovjet minisz­terelnökhelyettes kínai látogatását, bejelentet­ték, hogy további rakétákat telepítenek Közép-Európába. A görög­ és római hagyo­­mányokban, és a reformáción nevelkedett, edződött nyugati elme, amelynek az igénye a rend és a tisztánlátás, magától értetődő módon tételezi fel, hogy a szovjet intézkedé­sek mögött is számítás húzódik meg, valami­lyen célt akarnak elérni vele. Csakhogy az oroszok magatartására az, hogy jelenleg nem tudják, mit kezdjenek a sarkára állt Ameriká­val, a kényelmetlen Kínával, vagy az utófegy­verkező Nyugat-Európával, így aztán egye­lőre befelé fordulnak: a medve nyáron téli nyugovóra tér. Az ECONOMIST cikke így folytatódik: Kétségtelen, hogy az oroszok problémával állnak szemben, amelynek lényegét abban lehetne összefoglalni, hogy Amerika többé nem hajlandó a szovjet játékszabályok szerint játszani az enyhülés társasjátékát. Reagan elnök ragaszkodik ahhoz, hogy csak olyan megállapodást ír alá, amelyből legalább annyi előnye származik Amerikának, mint a Szovjetuniónak. Ha az oroszok úgy viselkednek, ahogy a nyugatiak elvárják tőlük, most azon kellene töprengeniük, vajon a novemberi elnökválasztás után újra felvehetik-e a kapcsolatokat Amerikával, vagy más tényezőt állítanak politikájuk középpontjába. Végtére is a nemzetközi kapcsolatok elsőszámú parancsolata az, hogy egyszerre nem szabad minden nagyhatalom­mal összerúgni a port. Most lenne az ideje a döntéseknek, az orientáció meghatározásának, de erre semmi jel nem mutat - írja az ECONOMIST. Cser­nyenko régi jó orosz szokás szerint a fal felé fordul és a fülére húzza a takarót, amikor nem tud, vagy nem akar szembenézni a külvilággal. De ez azt is jelenti, hogy az oroszok saját érdekeikről is megfeledkeznek. Érthető lenne, ha nem akarnának hozzájárulni Reagan elnök újraválasztásához. Csakhogy az olimpiai bojkottal még több “ott egye meg a fene az oroszokat” választót sorakoztatnak fel Reagan mögött. Ám­de: ha már nem tudtak ellenállni a kísértésnek, hogy be ne húzzanak egyet Amerikának, akkor legalább a béke­jobb egyik útját odanyújthatták volna Kínának. Ehelyett Arhipov miniszterelnökhe­lyettes bőröndjeit az utolsó pillanatban kicsomagolták. Nyugat-Európával Moszkva legalább beszélő viszonyban van, de a spanyol uralkodó, az olasz külügyminiszter és a finn államelnök, aki a közelmúltban a szovjet fővárosban járt, a sértődött ártatlanság azonos monológját hallotta Csernyenkótól és mindhárman ingerült kiábrándultsággal utaztak el Moszkvából. Az ECONOMIST azzal fejezi be cikkét, hogy Csernyenkoval az orosz hagyományok szláv­ központú vonulata került hatalomra. Csernyenkóból hiányzik mind Sztálin sunyi kíméletlensége, mind Hruscsov talpraesett találékonysága, de még Brezsnyev legendás kitartása is. Az orosz nemzeti karakter egymással állandóan küzdő két vonása: a kitekintés és a befelé fordulás közül az utóbbi kerekedett felül. Ez nem feltétlenül ártalmas azokra nézve, akik okkal tartanak a szovjet hatalomtól. Ám ez a befelé fordulás olyan időpontban történt, amikor az oroszoknak egyértelmű döntéseket kellene hozniuk: mi legyen nemzetgazdaságukkal, külpolitikájuk­kal, sőt: el kellene dönteniük, mit is jelent az a fogalom, amelyet ők “kommunizmusnak” neveznek. AZ ŐRÜLET ÚJ LÉPCSŐFOKA így jellemzi Anthony Sampson ismert angol közíró a Perzsa-öböl menti háború legújabb fejleményét, az olajszállító hajók bombázását a NEWSWEEK hírmagazinban. A szerző azt fejtegeti, hogy a szuperhatalmak, de még a középhatalmak sem tehetnek úgy, mintha semmi közük sem lenne az újkori történelem egyik legőrültebb háborújához. Az irániak F-4 és F-5-ös mintájú vadászgépeket vetnek be, amelyeket az amerikaiak eredetileg azért szállítottak Reza Pahlevi uralkodónak, hogy majd ezekkel fogja megvédeni Iránt a Szovjetunióval szemben. De az F-4-esek és F-5-ösök mit sem értek a sah igazi ellensége, Khomeini ajatollah ellen, aki

Next