Amerikai-Kanadai Magyar Élet, 1986. július-december (28. évfolyam, 26-48. szám)

1986-07-12 / 26. szám

1986. július 12.____________________ AMERIKAI-KANADAI MAGYAR ÉLET_____________________________3. oldal NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLE Drága szovjet olaj - nyugati exportveszte­ségek, címmel a nagytekintélyű svájci NEUE ZÜRICHER ZEITUNG ezzel kezdi budapesti tudósítását: Magyarország ebben az évben sem képes kilábalni a tavaly megkezdődött gazdasági stagnálásból. Már 1986 első negyedében Budapestnek azzal kellett szembenéznie, hogy a külkereskedelmi forgalom mérlege passzív. Súlyosan érinti az országot, hogy a Szovjetunióból importált olaj ára emelkedett. Hogy a magyar áru ismét versenyképes legyen a világpiacon, le kellett értékelni a forintot. Mindezzel egyidejűleg veszteségek mutatkoztak a kemény valuta bevételében, mert a világpiacon csökkent a mezőgazdasági és petrokémiai termékek ára. Panaszkodnak Budapesten Csernobil következményei, a magyar élelmiszerexportot sújtó nyugati korlátozások és az idegenforgalmat érő veszteségek miatt is. A svájci lap ezek után kitér Magyarország exportgondjaira. Idézi Hoós Jánost, a tervhivatal helyettes elnökét, aki szerint: ... A mezőgazdasági termékek árcsökkenése már önmagában 150 millió dolláros veszteséget jelent. A hideg tél miatt 300 millió dollárral többet kellett kiadni az energiabeho­zatalra. Az olajár esése következtében idén várhatóan 100 millió dolláros veszteség fog mutatkozni a petrokémiai termékek nyugati exportjában. Az idei év első negyedében­­ egész 7 tized százalékkal csökkent az ipari termelés, szemben a tervben előírt 2-2 és fél százalékos növekedéssel. Ugyanebben az időszakban (az országnak annyira fontos export) csak 8 egész 6 tized százalékkal nőtt, míg a behozatal 16 egész 7 tized százalékkal a magasba szökött. Kemény valutában számítva így 280 millió dolláros deficitet mutat az év első negyedének kereskedelmi mérlege. Az egész évre kivetítve 400 millió dolláros nyereségre számítanak. 1985-re a tervek szerint 6-7000 millió dolláros nyereséget kellett volna elérni, a valós érték azonban csak 300 millió dollár körül volt. A lap ezeket a számokat korántsem tartja kedvezőnek, mert nyugati adósságainak a törlesztésére Magyarországnak igen fontos, hogy az exportból származó nyereség a lehető legnagyobb legyen. A lap ismerteti az első negyedévi beruházások mérlegét, 8 egész 2 tized százalékos csökkenést 24 egész 4 tized milliárd forintra, azt, hogy az infláció elérte a 9 egész 6 tized százalékot, míg a bérek­ csupán 7 egész 9 tized százalékkal emelkedtek; 8 egész 2 tized százalékkal a nominális kiskereskedelmi forgalom sem volt akkora, mint a fogyasztói árak növekedése. A konzervatív svájci lap következtetése: A lakosság tehát továbbra is kénytelen meghúzni a nadrágszíjat. És ha huzamosabb időn át tart ez a kedvezőtlen trend, veszélybe kerülnek a jelenlegi - 1986-1990-es - ötéves terv célkitűzései is. A lap budapesti tudósítása szemügyre veszi a tovább folytatódó gazdasági reformokat, az Állami Biztosító eddigi monopóliumának a megosztását, valamint a magángazdaságot, amelynek termék­sébe az ország lakosságának mintegy a fele kapcsolódott be, annak ellenére, hogy papíron csupán 3 % önálló van. A lap szerint ez a statisztika az adóreform életbelépése után változni fog. Elemzi végül azt is, hogy Magyarország 667 egész 4 tized millió dollárral tartozik a világbanknak, további 1 egész 2 tized milliárd dolláros hitelszerződést kötött a magyar gazdasági struktúra átszervezésének a finanszírozására. A nyugati exportképesség megjavítását vegyesvállalatokkal akarják elérni. 52 ilyen közös vállalat vállalkozás létesült, nyugati cégekkel eddig mintegy egy 1000 kooperációs szerződést kötöttek. De - írja a lap - újabban már Moszkva is közös szovjet-magyar vállalatok alapítását követeli. Nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy “megcsapolja” a magyarok által alkalmazott nyugati technológiát, de azért is, hogy Magyarország nagyobb mértékben függjön a Szovjetuniótól. A szovjet tömegtájékoztatás legújabb beismerései a csernobili katasztrófa következmény­eiről, megszámlálhatatlan cikkre, kommentárra ösztökélték a világsajtót. A Münchenben megjelenő, baloldali­liberális SÜDDEUTSCHE ZEITUNG-ból idézünk: Több, mint 20 hétig tartott, amíg a moszkvai lapok beismerték, hogy az ukrajnai reaktorszerenc­sétlenségnek B­elorussziára is vannak következményei. “Nem ismer határokat a szerencsétlenség” - kezdi megkésett tudósítását, a Gomel körzet lakosságának nyilvánvalóan úgyszintén megkésett kitelepítéséről­­ a szovjet kormány lapja, az IZVESZTYIJA. Sajnos, a szovjet sajtócenzúra sem ismer határokat. A szerdára rendelt - illetve adagolt - váratlan rossz hír: a­ Csernobil körüli 30 kilométeres veszélyességi övezet - úgymond - “további veszélyeztetett területtel” bővült, B­elorusszia felé. 60 ezer gyermeket szállítottak máshova, “sok embert” pedig a kórházakba, bár - úgymond - “többségüket” ismét kiengedték... A moszkvai televízió mé® élő, sugárbeteg tűzoltókat mutat, a képernyőn megjelenik a moszkvai kórterem, a tűzoltók haja kihullott. “Hogyan érzi magát?” – kérdezi a riporter. “Normalno” - “normálisan’ - ezt kell válaszolnia a szerencsétlennek, szemében ott ül a halálfélelem. A Bonnban szerkesztett konzervatív DIE WELT a moszkvai PRAVDA keddi számában megjelent - enyhén szólva meglepő - versekhez fű­z kommentárt. Az egyik versben ilyen sorok olvashatók: “Él az Isten a sugárzással viaskodóban, abban, aki oltotta a tüzet a reaktorban, bőre égett a védőruhában, mentője volt nem önmagának, hanem Kijevnek, Odesszának.” Isten Csernobilban címmel a nyugatnémet lap erre vonatkozóan megállapítja: Az ateizmus szovjet propagandistáinak eddig ezt a mondatot kellett megtanulniok a szólam-továbbképzőn: “Kozmonautáink fent jártak az égben, a Jóistent nem, hanem csupán felhőket láttak”. Ugyanezek a propagandisták most azonban nagy hírtelen mindenütt Istent látják a csernobili térségben... A moszkvai és kijevi templomba járó anyácskák nyilván gondoltak egyre-s másra, amikor meglátták a moszkvai Pravdának ezt a számát. Ha Istenről van szó, úgy látszik nem csupán látószervekre van szükség. A rádióaktív felhőket sem lehet látni, mégis ott vannak. És Isten is létezik, habár láthatatlan - különösen most, hogy már a “Pravda” is megírta. A bonni DIE WELT kommentárja így folytatódik: Ami persze ezt a “Pravdát” - ezt az “igazságot” illeti: egyértelműen megszegi a második parancsolatot, azt tudniillik, hogy “Isten nevét ne vegyed hiába”. A Pravdában és az Izvesztyijában halmozódó hivatkozások az Istenre­­ egyről akarják elterelni a figyelmet: a szovjet gyártmányú kontármunkáról és a szovjet plutónium-kapzsiságról. Moszkva pontosan azt műveli, amit propagandájában állandóan a “kapitalistáknak” vet a szemére: bitorló uralmát Istenre való hivatkozással indokolja, a kontárkodást Istenre keni, a Teremtő nevével visszaél, a népnek szánt ópiumként veti be. Meglehet, hogy Andrej Voznyeszenszkij, a költő, aki két invokációt is intéz Istenhez a Pravda hasábjain - nem gondolta meg, mire adja a fejét. Tulajdonképpen nem is rossz költő, “Pravda”­­verseiben is van művészi lendület. “A rettentő próbatétel vak erői” rontottak most országára - írja - “a palackból kitörő szellem felriadt Csernobil felett”. Nem lehetetlen, hogy ez valóban így is van. Sajnos azonban­­ felriadni a palack szelleme csak akkor tud, ha vakmerő ostobasággal kinyitják a palackot. És aki bedugaszolta ezt a palackot Csernobilban, az egészen biztosan nem a Jóisten volt A Zürichben megjelenő DIE WELT­WOCHE a keleteurópai KGST államok és a Szovjetunió gazdasági kilátásaival foglalkozva a következőket írja: Gorbacsov szovjet pártfőtitkár megragad minden alkalmat arra, hogy lebeszélje az amerikaiakat a stratégiai védelmi tervekről. Meghosszabbítja a nukleáris kísérletekre bevezetett egyoldalú moratóriumot, azután új konferenciákat javasol, felidézi a genfi szellemet és mégegyszer akar találkozni Reagan amerikai elnökkel. A normális halandó ennyi leszerelési igyekezet láttán már nem képes áttekinteni a helyzetet, nem tudja, mit tartson az egész fegyverkezési-leszerelési kérdéskomplexum­ról. Az úgynevezett szakértők véleménye is megoszlik. A megrögzött kételkedőknek eszükbe jut az, amit Dimitrij Manuilszkij, a Komintern Folytatás a 18. oldalon

Next