Amerikai Magyar Világ, 1969. november (6. évfolyam, 46. szám)
1969-11-16 / 46. szám
AMERIKAI MAGYAR VILÁG [híres bűnügyek 1—1^^——awMBBBBeBaaMaaganüiiJwuriAiiii——^—h— "ZODIAC", A KÜLÖNLEGES GYILKOS - AKINÉL A VÉR A CSÓKOT PÓTOLJA Éjszaka volt és a Hold fagyos fényt vetett a fagyos jégréteggel bontott California hegyekre. California állam juhtenyésztő területe volt ez, amely éjszakánkint mindig magányos és kihalt. A Lake Herman Roadon egy station wagon állt: a kocsiban a 17 éves David Farady és a 16 esztendős Bettilou Jensen ült. Hangversenyről tartottak hazafelé és útközben a mellékösvényre tértek, nyilvánvalóan, néhányperces románc céljából. Ez volt az első eset, hogy randevúztak egymással. Néhány perc múlva egy sedan automobil parkolt, közvetlenül a közelükben. A sedanból kilépet egy férfi. Lassú léptekkel indult a station magán felé . . . revolverének csövéhez apró cédula alakú zseblámpa volt erősítve, ragasztószalaggal. A férfi a station wagonhoz lépett: felvillantotta a revolver csövére erősített apró zseblámpát. A zseblámpa fénye éles, fényes kört rajzolt Dávid tarkójára. A férfi elsütötte a revolvert és a golyó közvelenül a jobb füle alatt találta a fiút. A lövés mesteri volt: David, halk nyögéssel hanyatlott hátra az ülésen, a lány kinyitotta a kocsi ajtaját és éles sikoltással, futva igyekezett menekülni. A revolverhez erősített apró zseblámpa fénye megvillant . . . éles kört rajzolt a lány hátára ... a revolver ötször egymásután eldördült... !Bettilou Jensen, szétvetett karokkal zuhant a földre, mint sebzett madár . .. ... a férfi nyugodtan visszament a sedanhoz, a kormánykerék mellé ült és elhajtott. Ez volt a nyitványa egy különös gyilkosság - sorozatának. Amióta Hasfelmetsző Jack terror alatt tartotta Londont, nem volt példa ilyen különös gyilkosságra: a különös gyilkos éppúgy rémületben tartja azóta is San Franciscot, mint ahogyan Hasfelmetsző Jack annak idején terror alatt tartotta Londont. A friscoi rendőrség hónapokon keresztül nyomozott a különös gyilkos után, a legteljesebb mértékben eredménytelenül. Az első gyilkosság 1988 december 20-án, éjszaka 11 óra 15 perckor történt és a detektívek képtelenek voltak bármilyen motívumot is felfedezni a kettős gyilkosságra vonatkozóan. Közvetlenül a gyilkosságot megelőzően, egy férfi látta a station wagon közelében par sedant. Ekkor a gyilkos még nyilvánvalóan a kocsiban volt. Ez a szemtanú egyszerűen tovább hajtott. Néhány perccel később egy másik szemtanú hajtott arra és ez a szemtanú fedezte fel a kettős gyilkosságot: ő látta meg a lány hulláját, a station wagontól néhány yardnyi távolságra és ő vette észre a fiú meredt testét, a station wagon ablakán keresztül. Ez a tanú nyomban Friscoba hajtott és értesítette a rendőrséget. Pierre Bidou, rendőrőrmester, nem sokkal később a helyszínre érkezett. Ekkor már mindkét áldozat halott volt. Bidou a friscos detektívekért telefonált. A detektívek megállapították, hogy a gyilkos lövések mindegyikét 22 kaliberű revolverből adták le. Kétségtelen, hogy a sedan automobil engedélyszáma lett volna a gyilkos személyazonossága megállapításának egyedüli lehetséges módja. A Sedan engedélyszámát azonban az egyetlen autóvezető, aki a kérdéses időpontban a közelben elhajtott, nem jegyezte fel, nem is gondolt arra, hogy ezt megtegye. S néhány hónappal később sor került a különös gyilkos második gyilkosságára is. Ez alkalommal a 22 esztendős Darleen Ferrin, egy vallejoi pincérnő és egyik vendége, egy Michael Mageau nevű 19 éves fiú, éjféltájban, a nő autóján, egy közeli golfpálya mellett hajtott el. Darleen és Michael között — állítólag — nem volt románcról szó: a fiúnak állítólag “különböző szerelmi problémái” voltak és a problémákat az ismerős pincérnővel, mint “lelki tanácsadóval”, meg akarta beszélni. A valóságban azonban, a történtek szempontjából lényegtelen az, hogy Darleen és Michael között románcról volt-e szó, vagy sem. Érdekes és tragikus módon, Darleen és Michael ugyancsak a Lake Herman Roadon parkolt a kocsival, valamivel éjfél után. Alighogy autójuk leparkolt a néptelen uton, közvetlenül mögöttük egy sedan automobil állt meg. A kocsiból egy férfi lépett ki és a másik autóhoz lépett. Kezében revolver volt, amelynek csövéhez egy apró villanylámpa volt erősítve ... a férfi a kezében felvillant az apró zseblámpa fénye ... a fénynyaláb halvány kört rajzolt Darleen mellére ... a pincérnő sikoltani akart, de már nem volt ideje ... 10 revolvergolyó fúrta át a mellét.. . Michaelt vállán, nyakán, jobbkönyökén és lábán találták a golyók . . . A férfi ezután, egyetlen szó nélkül visszament az autójához, a sedanhoz, beült és elhajtott. Michaelt és Darleent, körülbelül félórával később, egy másik autó fedezte fel: a kocsiban két serdülőkorú és egy serdülőkorú lány ült. A három fiatal hallotta Michael nyögéseit és amikor az autóhoz ment, rémülten látta a valósággal patakzó vért . . . A fiatalok hazahajtottak és nem sokkal azután, szüleik telefonáltak a rendőrségre. A rendőrök a helyszínre érkeztek és mindkét áldozatot a közeli kórházba szállították. Darleen azonban útközben belehalt sérüléseibe. Ezzel egyidejűleg, Valerio város rendőrkapitányságát egy férfihang hívta fel telefonon. A férfihang, rendkívül nyugodtan, ezeket mondotta: — Én vagyok a gyilkosa a két fiatalnak, akiket most szállítanak a kórházba. De hiába: mindketten halottak. Egyébként, én gyilkoltam meg a másik két fiatalt is, közvetlenül karácsony előtt— az ismeretlen férfi ezután letette a kagylót. Később kiderült: egy vallejoi nyilvános utcai telefonfülkéből beszélt. A gyilkos azonban egyetlen dologban tévedett: csak Darleen halt bele sérüléseibe, Michael életben maradt. S nem sokkal később, a mániákus gyilkos, jelentkezett, mert azt akarta, hogy tudjon felőle a világ, azt akarta, hogy nyilvánosságot kapjon. (Folytatjuk) 3. oldal II. Erzsébet angol királynő a Buckingham palotából a parlamentbe indult trónbeszéde megtartására, Londonba. Vele volt fia, a Walesi Herceg is. , ; • Kürthy Miklós: KRÓNIKA Nemrégiben érkezett a híre annak, hogy egy 11 tagú angol alpinista csoport április elején megpróbálkozik az Annapurna I. nevű hegység (a Himalaya Közép Nepál-i része) déli csúcsának a megmászásával. A Kürthy Miklós 26>504 láb magasságú hegycsúcsot eddig még senki sem mászta meg és a csúcsot, alpinista körökben, rendkívül veszélyes akadályai miatt, így nevezik: A Gyilkos Csúcs. Valahányszor ilyesmit hallok, mindig eltűnődöm azon: vájjon azok az emberek, akik ilyesmire vetemednek, hősöke, vagy bolondok ? A dolgot nem könnyű eldönteni, tekintettel arra, hogy a két meghatározás között csupán árnyalatnyi különbség van — amennyiben egyáltalában van különbség. Érdekes egyébként felfigyelni arra: az alpinisták mindig jómódúak, nagyrészük arisztokrata, a “legszerényebbek” is közöttük a középosztály felső rétegéhez tartoznak. Gondolom, ez a körülmény mindenképpen jelentős. Senki sem hallott még olyan alpinistáról, aki polgári foglalkozását tekintve például gyári, vagy mezőgazdasági munkás, vagy bádogos és szerelő. Nem látszik valószínűnek, hogy a gyári munkás számára különlegesen fontos volna az, hogy saját létezésének jelentőségét és értelmét hegymászással indokolja. A gyári munkásnak nincs ideje ahhoz, hogy tulajdon élete célját és értelmét az égbevesző hegycsúcsokon keresse. A gyári munkásnak dolgoznia kell, keményen kell dolgoznia ahhoz, hogy családját eltarthassa. A bádogos és szerelő, két vízlefolyó összehegesztése közben nem álmodhat az Annapurna I. meghódításáról. A bádogos és szerelőt az élet gyakorlati valósága köti le, a vizlefolyók és az öblítendő toiletek jelentik életének fő problémáját. Az arisztokrácia és a felső középosztály álmodozik csak a veszélyes hegycsúcsok megmászásáról, mert valamiképpen célt és értelmet kell maga elé tűznie, valamiképpen indokolnia kell saját létét. Gondtalanul kell élnünk ahhoz, hogy a felhőkbe vesző hegycsúcsok felől tudjunk— és akarjunk—álmodni. Gondtalanul kell élnünk ahhoz, hogy életünk célját és tartalmát az Annapurna I. életveszélyes lejtőin keressük. Gondtalanul kell élnünk ahhoz, hogy létezésünk megtalálása érdekében még meghalni is hajlandók legyünk a magas hegycsúcsokon. Az átlagember álmai ennél sokkal kisszerűbbek. Az átlagembert annyira elfoglalja maga az élet, hogy nincs ideje és nincs ereje az élet értelmével törődni. Az átlagember álmai kisszerű, kicsinyes, ronda álmok: az átlagember álmai: földi álmok. ~