Amerikai Magyar Világ, 1970. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1970-10-25 / 43. szám
FEHÉR LÁNY ÉS NÉGER FÉRFI HALÁLOS ÁMOKFUTÁSA EGY AUTÓBAN Terry Phelps filigrántermetű, szőke hajú . . . olyan, akár egy finom porcelánbaba. Haja vállára hullik . . . Terry szeret mosolyogni. Ahhoz képest, hogy a történtek idején 19 éves volt, Terry élete meglehetősen zsúfolt volt élményekkel. Terry Phelps 16 esztendős volt, amikor először fordult ahhoz a pénzkereseti forráshoz, amely a legkönnyebbnek ígérkezett és amelyet később isalkalomadtán igénybe vett: pénzért lefeküdt egy férfivel. Terry Phelps ellenállhatatlan vonzerőt gyakorolt azokra a férfiakra, akik a kislányos, Lolita-típusú nőket kedvelték. Olyan, mint egy kislány: törékeny termetű, könynyen sír és könnyen nevet. Terry Phelps Jacksonban (Mich.) született. Terry ha■tározottan nem volt különlegesebben értelmes: a high school kilencedik fokozatáig érkezett el, ezzel mindörökre befejezte iskolai tanulmányait. Elszökött hazulról és rövidesen egy adriani javítóintézetben kötött ki. Amikor onnan elengedték, üzletlopással próbálkozott. Ismét Adrianba került. Amikor megint szabadon engedték, egy este egyik bárban bemutatták egy Chester Allen Johnson nevű négernek. Terry fehér, nem érez azonban ellenszenvet a négerek iránt. Terry a jacksoni néger ghettóban nevelkedett. Johnson megnyerő külsejű férfi: 6 láb magas, 180 font súlyú, a high schoolban futballozott és egyidőben azt tervezte, hogy hivatásos football-játékos lesz. Nem lett. Csavargó lett. Johnson marijuanát szívott, időnkint LSD-t is szedett, sőt egy szermás szer heroinnal is próbálkozott. Terry Phelps Chester Allen Johnson szeretője lett. Johnson egyébként korábban már megjárta Southern Michigan állami fegyintézetét, autólopás miatt került oda. Terry és Johnson hátat fordított Michigannak és autóbuszon Hollywoodba utazott. Hollywoodban Terry modell lett, Johnson pedig egy magándetektív irodában kapott állást, mint biztonsági őr. Terry és Johnson Hollywood egyik hippie-negyedében bérelt lakást. A végzetes éjszaka 1969 február 12-ikén érkezett el. Az épületben ezen az éjszakán — valamilyen okból — több ünnepséget rendeztek a hippiek. Johson rövid időre elment hazulról, vásárolt egy palack vodkát, azután a vodkával együtt hazatért. A felvonóban odafordult egy 18 éves hippiéhez és megkérdezte, van-e marijuanája, vagy LSD-je? A hippiének éppen, véletlenül nem volt. Johnson ekkor a hippiével együtt, elment abba a lakásba, ahová a hippie ment. A lakás bérlője, a 18 éves Loren Silliphant volt. Loren édesapja ismert és jómódú televíziós forgatókönyv író volt, Loren azonban elhatározta, hogy elköltözik hazulról. Johnson a fiatal hippievel együtt bement Loren lakásába és Lorentől is marijuanát vagy LSD-t követelt. Loren válasza negatív volt. Johnson ekkor előrántotta revolverét és valóságos mesterlövéssel szívenlőtte Lorent. A fiatalemberrel azonnal végzett a szívébe hatolt golyó. Johnson ezután elhagyta az épületet, néhány órával később azonban visszatért, s közölte Terryvel, hogy valakit agyonlőtt az épületben, azután mindketten elhagyták az épületet. S ekkor kezdődött el fantasztikus, valóban filmre kívánkozó ámokfutó autóútjuk. Terry és Johnson potyautasként, néhány autót igénybe véve, San Franciscoba utazott. Frisco Haight-Ashbury körzetében, ahol a hippiek laknak, a különös pár leszólított egy autóst és megkérte: vigye el őket a Mission Emergency Hospitalba. Amint a pár bent volt az autóban, Johnson elővette revolverét és a vezető tárcáját követelte. Miközben Johnson a tárcában levő pénzt számlálta, a kocsi tulajdonosa kiugrott az autóból és elmenekült. A rendőrség rövidesen körözni kezdte az autót és a különös párt. Terry és Johnson rövidesen Oaklandba érkezett a lopott Pontiacon. Korán reggel volt és Dr. Glen Ivar Olsen, fogorvos, éppen a rendelőjébe indult. A pár feltartóztatta az orvost és beült kocsijába, majd a levéltárcáját követelte. A levéltárcában, mint később kiderült, 1892 dollár volt. ,Olsent soha többé senki nem látta életben. Tekintettel arra, hogy autója is eltűnt, a rendőrség az autót kezdte el körözni. Közben a fogorvos otthona közelében, megtalálták az is-Fürdőruha-öltöny a neve, ennek a midinek. Donald Brooks divat- t tervező alkotása, egy bemutatón New Yorkban,meretlen Pontiacot. A nyomozás azután fényt vetett a Pontiac történetére és a hollywodi gyilkosságra és a rendőrség ekkor már tudta, hogy akiket meg kell találni, azok a következők: A szőke, kislányosan vihogó és kislányosan zokogó Terry Phelps és a néger Chester Allen Johnson. A pár közben folytatta ámokfutásszerű autóútját: Muskegon Heightsen (Mich.) Johnson bement egy italboltba és vásárolt egy palack vodkát. Nem sokkal később, visszatért és a tulajdonostól a kasszában levő pénzt követelte. Johnson kezében revolver volt — a pénzt ellenkezés nélkül megkapta. A pár tovább folytatta a fogorvos Chrysler kocsijában az ámokfutást, ekkor azonban a rendőrség már a nyomukban volt. Egy nappal később a rendőrség rábukkant egy park mellett a Chrysler autóra. Terry az autó hátsó ülésén kuporgott, soványan, szőkén, mosdatlanul, karikás szemekkel és sírásra készen. Johnsonnak sikerült megszöknie a rendőrgyűrűből. Terryt bevitték a rendőrségre. A lány, némi habozás után, készségesen vallott. Terry elmondotta mindazt, amit a hollywoodi gyilkosságról tudott. Azután elmondatta, hogy Johnson “biztonság okából” gyilkolta meg a fogorvost, miután a pénzét elvette az autóban. Terry közlése nyomán, egy oaklandi közpark egyik bokrában megtalálták a fogorvos holttestét. A rendőrség nemsokára elfogta Johnsont is, aki nem hagyta el Muskegon Heightst. Az ügyben több tárgyalás volt, különböző helyeken, tekintettel arra, hogy a nem mindennapi pár számos helyen megfordult az autókban végzett ámokfutás során. Johnson azt állította, hogy a fogorvost nem ő, hanem Terry lőtte agyon. Terry Phelps ezt tagadta és az esküdtszék Terry Phelpsnek hitt. Johnsont halálra ítélték, Terry életfogytiglani fegyházbüntetést kapott és 7 év múlva kérheti feltételes szabadlábra helyezését. Johnson ügye fellebbezés alatt áll. Kivégzése valószínűtlen, mert a halálbüntetés ellenes hangulat egyre erősebb az Egyesült Államokban. Terry Iwelps zokogva fogadta saját ítéletét. Egy tanú, aki már kislánykorától kezdve jól ismerte őt, előzőleg kijelentette vallomásában a tárgyaláson: — A sírás nem sokat jelent Terry esetében. Terry mindig sírva fakad, ha bajba kerül. Később azonban megnyugszik és akkor mosolyog. Ezúttal körülbelül 7 esztendőbe fog telni, míg Terry Phelpsnek oka lesz a mosolygásra. PÁRTOLJA HIRDETŐINKET AMERIKAI MAGYAR VILÁG Kürthy Miklós: KRÓNIKA Úgy tűnik előttem, hogy az elnöki különbizottságokkal baj van. Mindentől függetlenül, a legnagyobb baj az, hogy egyáltalában léteznek, mivel a legtöbb esetben olyasmit vizsgálnak, amit vizsgálat nélkül is tudunk. Ezenkívül, a második baj az, hogy az elnöki bizottságoktól, nyilvánvalóan, bizonyos, határozott jelentést vár el a Fehér Ház. Megpróbálom megmagyarázni, hogy mire gondolok. A Scranton bizottság úgy találta, hogy a Nemzeti Gárda indokolatlanul és szükségtelenül lőtt rá a kenti (0.) állami egyetemen a diákokra, ugyancsak indokolatlanul lőttek rá a rendőrök a jacksoni (Miss) állami egyetem diákjaira. A pornográfia és az obszcenitás ügyében vizsgálatot folytató elnöki különbizottság úgy találta: nincs bizonyíték arra, hogy az úgynevezett pornográfia erkölcstelenségre, bűncselekményre, természetellenes szexuális életre csábít, ezért tehát a pornográfia elleni törvényeket a felnőttekre vonatkozóan meg kell szüntetni. Nem sokkal a két bizottság jelentésének és javaslatainak nyilvánosságra hozatala utáni kiderült, hogy az elnök egyik bizottság jelentésével sem ért egyet. Ezek szerint tehát az elnöki különbizottságoknak az elnök előzetesen megformált véleményét kellett volna igazolniuk. Mirevalók azonban akkor a bizottságok, amelyek tagjai, minden ülésnapért 125 dollárt kapnak? Az elnök tehát nem a bizottság véleményére kiváncsi, hanem a bizottsággal saját véleményét akarja alátámasztani. Mindezt személyenként, bizottsági tagonként, napi 125 dollárért. Nem különös? Kürti» Mikló« 3. oldal