Amerikai Magyar Világ, 1971. január-június (8. évfolyam, 1-24. szám)

1971-01-03 / 1. szám

Egy arizonai város, ahol életükkel fizetnek a kalandorok a mari­jüanéért (Folyt, az előző hétről) A tucsoni rendőrtisztek el­mondották, hogy a közelmúlt­ban egy férfi érkezett New Yorkból Tucsonba, zsebében nem kevesebb, mint 30 ezer dollárral, célja az volt, 300 kilogramm marijuanát vásá­roljon. A férfit kirabolták.­­ A rendőrség csak közvetett in­formáció útján értesült a dologról, a károsult — érthe­tő okok miatt sohasem tett feljelentést. Mindeddig, legalább is, a rendőrség tudomása szerint, a legnagyobb értékű ilyen jel­legű rablás áldozata egy il­­linoisi egyetemi tanársegéd volt, akitől 43,500 dollárt ra­boltak el Tucsonban. Nem mindenki olyan sze­rencsés azonban, hogy egy­szerűen csak kirabolják: az Amerika különböző részeiből Tucsonba érkező marijuana­­vásárló kalandorok, olykor életükkel fizetnek a mariju­­ana-vásárlási kísérletért. Az első ilyen eset az elmúlt november 3-án történt: a 25 esztendős Chester Frank Fe­­gurskyt ismeretlen tettesek agyonlőtték. Fegursky testé­ben két golyót találtak, egyet a mellében, egyet a hátában, a lövések — amint azt a rend­őrségi vizsgálat megállapítot­ta, egy 22-es kaliberű fegy­verből származtak. Az ügyben a nyomozást Pima megye sheriff­je irányí­totta, a tucsoni rendőrség azonban teljes mértékben együttműködött, tekintettel arra, hogy a rendőrség, Fe­gursky halálával, egyik leg­értékesebb tanúját veszítet­te el. A tucsoni rendőrség abban az időben számos marijuana és heroin-eladási ügyben nyomozott és az ügyek egyik koronatanúja Fegursky volt. Néhányan a gyanúsítottak közül tudták, hogy Fegursky a rendőrség informátora, te­kintettel arra, hogy az előze­tes bírósági meghallgatások után a sajtó nyilvánosságra hozta Fegursky nevét. Amit azonban a gyanúsí­tottak nem tudtak, az az volt, hogy a rendőrség a gyilkos­ság után is képes volt felhasz­nálni Fegursky információit, tekintetel arra, hogy az in­formátor vallomását hangsza­lagra vették és megőrizték. A tucsoni rendőrség szerint Fegursky meggyilkolásán kí­vül, még legalább 3 olyan gyilkosság történt Tucsonban, amelyek mindegyike kábító­­szer-vásárlással volt kapcso­latos. íme, az első két törté­net: Egyik éjszaka egy több sebből vérző fiatal férfi bo­torkált be Pima megye she­riff­jének hivatalába. A fiatal férfi, a 21 éves David K. An­derson, new yorki egyetemi hallgató volt, akinek elbeszé­léséből a következő fantasz­tikus történet derült ki: Anderson, egyik egyetemi osztálytársával, valamint egy másik fiatal férfivel együtt, Arizonába utazott potyautas­ként. Phoenixben két fiatal fiú vette fel őket autójába. A fiúk nem mondottak egye­bet önmagunk felől, minthogy keresztnevük Steve és Der­rel­l. Útjuk közben Steve és Der­­rell, minden ok és indokolás nélkül, rátámadtak vendége­ikre. Mindkét fiú lövöldözni kezdett s mindhárom vendé­güket eltalálták. Steve és Derrell azt hitték, hogy mindhárom vendégük halott, az autót megállították és mindhárom férfit kilökték, majd tovább hajtottak. A sheriff megbízottai, An­derson elbeszélése alapján, végigkutatták az országút kérdéses részletét és Ander­son két társának holttestét megtalálták­ a jelzett helyen. Anderson egyetemi évfo­lyamtársánál, Bill Taitnél — meglepő módon — 10 dolláros bankjegyekben, a sheriff megbízottai 1­5,200 dollárt ta­láltak. Meglepő volt, hogy miért hord magánál egy diák eny­­nyi pénzt, aki kénytelen po­tyautasként utazni Arizoná­ban ? A sheriff megbízottai a kórházban elkezdték faggatni Andersont a barátjánál talált 5,200 dollárra vonatkozóan. Anderson kijelentette: fogal­ma sem volt arról, hogy Bill ennyi pénzt hord magánál. Napoyik tartott, amíg a sheriff megbizottainak un­szolására Anderson hajlandó volt őszinte lenni. Anderson története nem volt meglepő: Anderson és Tait, mint annyian mások, elhatározta, hogy Mexicoba megy és ott 8000 dollárért marijuanat vásárol és a ma­rijuanat Amerikába csempé­szi. A Mexicoban 8000 dol­lárért vásárolt marijuana ér­téke az amerikai feketepia­con legalább 60 ezer dollár lett volna. Az ezután következő tör­ténet valójában lényegtelen: bonyolult manőverek soroza­ta következett a pénz össze­­szedésére. Amikor Anderson és Tait összeszedte a 8000 dollárt, nem Mexicoba, hanem Arizo­nába utaztak, ahol a történet harmadik szereplőjével talál­koztak, aki ugyancsak mari­­juana-vásárlás céljából tar­tózkodott Tucsonban. Ismerőseik Tucsonból Phoe­­nixbe küldték őket egy meg­adott címre, ahol Steve Lee Lewis és Derrell Lynn Doyal lakott, ők voltak azok, akik — állítólag — képesek vol­tak marijuanát szerezni. Steve, Derrell és a három vevő beszállt Steve autójába és elindultak. Előzőleg Tait, Steve és Derrell kívánságára, megmutatta a nála levő, több mint 8000 dollárt. Kétségtelen, hogy Steve és Derrell már előzőleg elhatá­rozta: a marijuana-itt halálos lesz. Az vét tehát a kocsiban végrehajtott lövöldözés való­di oka. Tény az, hogy miután Steve és Derrell agyonlőtték a marijuana-vásárlókat (ille­tőleg, abban a hiszemben vol­tak, hogy Andersonnal is vé­geztek), elvettek Taittől 3000 dollárt. Valószínű, hogy izgalmuk­ban sem Steve, sem Derrell nem kutatta át a hullát meg­felelően és ezért találták meg a sheriff megbízottai Taitnél az 5,200 dollárt. Stevet és Derrellt nemso­kára letartóztatták és ügyük­ben rövidesen tárgyalásra ke­rül a sor. A fenti eset — Pima me­gye sheriff­je szerint — csu­pán egyike annak a számos marijuana-rablásnak és ma­ri­j­uana-gy­ilkosságnak,­ mely Tucsonban történik. A marijuanáért gyakran drága árat fizetnek a kalan­dorok: életüket. (Vége) Kürthy Miklós: * KRÓNIKA Visszatekintve az elmúlt évre, meg kell állapítanom, hogy nem volt könnyű. A leg­nehezebb nem azoknak a dol­goknak az elviselése volt, amelyek t­ö­r­­téntek velem, hanem azok, amelyek nem történtek. Nem volt­­ elvisel­ni, hogy ami­kor átnéztem Kürthy Miklós azoknak a lis­táját, akik az elmúlt évben milliomosok lettek, kiderült, hogy ismét nem vagyok rajta a listán. Egyre többen lesz­nek milliomosok és nem volt könnyű elviselni, hogy én még mindig nem kerültem közé­jük. Barbara Hutton, a dúsgaz­dag amerikai örökösnő, ismét férj után néz és még mindig nem ismerem őt. Nem volt könnyű elviselni azt a tuda­tot, hogy a jelek szerint ezút­tal sem én leszek Barbara fér­je. Nem volt könnyű elvisel­ni a tudatot, hogy ismét más­valaki fog elválni Barbarától egymillió dollárért. Kiosztották a Nobel-díja­­kat. Nem volt könnyű elvisel­ni, hogy ismét nem kaptam Nobel-díjat. Nem vagyok vá­logatós, akármelyik Nobel­­díjjal beérném. Akármilyen Nobel-díj, csak Nobel-dij le­gyen, egy nem egészen kicsi, egy icikepici Nobel-dij. Nem voltam rajta a Nobel-dijasok listáján és ezt nem volt köny­­nyű elviselni. Nem volt könnyű elviselni, hogy még mindig nem talál­ták fel a fiatalság szérumát és ennek következtében ismét egy évvel öregebb lettem. Nem volt könnyű elviselni, hogy nem találkoztam azzal a bolond fiatalemberrel, aki pénzt osztogatott. Nem volt könnyű elviselni, hogy ismét szaporodtak körü­löttem és bennem a negatívu­mok és ismét egy lépéssel kö­zelebb kerültem a nemléthez. Nem volt könnyű elviselni, hogy sokkal több dolog dolog nem sikerült, mint amennyi sikerült. Nem volt könnyű el­viselni, hogy a legszebb nők ismét mással csalták meg a férjüket és nem velem. Mindezt, nem volt könnyű elviselni. Egyébként . . . mi­lyen volt az óesztendő az önök számára ? Mary Anne Dory, a chicagói egyetem egyik tanulója, aki a helybeli választások idejére 21 éves lesz, bejelentette a jelöltsé­gét az egyik városatyai (azaz az ő esetében városanyai) állásra Chi­cago 49-ik körzetében. Az újság­íróknak adott nyilatkozatában kijelentette, hogy “mindent meg­mozdítok, hogy elnyerjem ezt az állást.” A híres bűnügyek AMERIKAI MAGYAR VILÁG 3. oldal " “A férfinek nincs szüksége házassági gyűrűre ... az emberek fel­ismerik, hogy házasember az aggódó arckifejezéséről . . .”

Next