Amerikai Magyar Világ, 1974. augusztus (11. évfolyam, 31-34. szám)
1974-08-04 / 31. szám
AMERIKAI MAGYAR VILÁG I VÁMMENTES IKKA CSOMAGOK FŐÜGYNÖKSÉGEI Különböző cikkek vagy IKKA utalványok szabadválasztásra magyarországi címzetteknek. I Csehszlovákiában lakók részére is felveszünk TÜZEX csomagokra rendeléseket. Ihíres bűnügyek! MINDENFÉLE GYÓGYSZEREK IS RENDELHETŐK I U. S. RELIEF PARCEL SERVICES 245 EAST 80th STREET, NEW YORK, N. Y. 10021 — Phone LEhigh 5-3535 I Igazgató: M. BRACK REICH BEJÁRAT 1545 2nd AVENUE - HÁROM ÉSETET KÖVETELT A TILTOTT SZERELEM Úgy kezdődött a történet, hogy Joan McLean három éves leányával egy parkban sétálgatott, amikor leánya elesett a földön és sírni kezdett. A közelben lévő pakisztáni származású Akhtar Ali odasietett és fölsegítette a kislányt, amit az édesanyja köszönettel fogadott. A találkozás ezzel nem ért véget, hanem leültek a parkban és elbeszélték egymásnak életük történetét. Már az első találkozáskor kölcsönös vonzalom alakult ki Joan és Akhtar Ali között. Joan elmondta a 21 éves férfinak, hogy házassága derékbe tört, és egy évvel azelőtt elvált első férjétől. Akhtar Ali meg elmondta, hogy szüleivel együtt csak néhány évvel azelőtt költöztek Angliába, és Port Talbot pakisztáni negyedében telepedtek le. Rendszeresen jártak a mecsethez, és gyakorolták mozlim vallásukat, amiért sokszor bántalmazták őket. Abban az időben, amikor Akhtar Ali és Joan McLean találkoztak egymással, Akhtar Ali egy kis zöldségüzletben dolgozott családjának többi tagjával együtt. Akhtar Ali elmondta, hogy már lépéseket tettek a családtagok annak érdekében, hogy pakisztáni szokás szerint neki egy pakisztáni leányt jelöljenek ki feleségül, és ha megtudnák, hogy ő egy elvált fehér nővel került közelebbi ismeretségbe, akkor ez nagyban keresztülhúzná szülei szándékát. Hoszszabb ismeretség után azonban mégis csak elmondta hozzátartozóinak, hogy megszeretett egy fehér assonyt, ami miatt féktelen dühvel kezdték őt szidalmazni és azt mondták, hogy ennél nagyobb gyalázatot semmi nem okozhatna nekik a családban. Amellett, hogy szidalmazták ezért a kapcsolatért, kegyetlenül megverték, ahol csak elérték őt.Kapcsolatuk mégis tovább mélyült, amit Joan azért is értékelt, mert kisleánya különösen megkedvelte Akhtar Alit. Ezért hát megtették a lépéseket, hogy házasságot kössenek. Ez idő alatt tovább igyekezett Akhtar Ali apja és anyja lebeszélni a fiút erről a „szerencsétlen” házasságkötésről. ígértek neki pénzt, jó állást, sőt azt is mondták, hogy ha visszatér Pakisztánba, ott a nagybátyjánál élhet, és szüleitől heti támogatást kap, de ő minden ajánlatot visszautasított. Ekkor az apja így figyelmeztette fiát: „Ebből baj lesz. Mi csak meg akarunk téged ettől óvni, hiszen a fiunk vagy.” Ezután a család elköltözött a 400 mérföldnyi távolságban lévő Glasgowba, abban reménykedve, hogy a nagy távolság megakadályozza a fiú kapcsolatát Joan-nal. De az történt, hogy hetenként háromszor elment Akhtar Ali a fiatal asszonyhoz, sőt az egyik napon eltűnt hazulról. Hosszú időbe került, amíg pakisztáni ismerősök elárulták, hogy látták Alit, és hogy együtt lakik egy fehér asszonnyal és gyermekével. 1970. július 22-én bekövetkezett a végzetük. Az történt ugyanis, hogy amikor Ali hazament, nem találta Joan-t és a kisleányt a házban. Érdeklődött a szomszédjától, aki azt mondta, hogy látta őket elmenni egy világoskék Minivan kocsival, amelyben két pakisztáni személy volt. A férfi azonnal értesítette a rendőrséget és velük együtt elment szüleinek a lakására. A rendőrök átkutatták a lakást és megtalálták először a kisleány cipőjét és egyik ruháját, azután a fiatalasszony darabokra vagdalt testét. A testrészek körül voltak kötve ronggyal és föl voltak akasztva a kéménybe. A kisleány holttestét kissé távolabb fedezték fel, a föld alá rejtve és betonnal körülöntve. Amikor a bírósági tárgyalás megkezdődött Akhtar Ali anyja beismerte a gyilkosság elkövetését. Azt mondta, hogy férje tudta nélkül tette ezt akkor, amikor Joan-t és leányát magukkal vitték a kocsiban. Azt mondták nekik, hogy ha annyira szeretik egymást, akkor beszéljék meg családi körben a házasságkötés részletkérdéseit. Amikor aztán mentek az utón, az asszony megfojtotta Joan-t, s ezután a kisleány is hasonló sorsra jutott. Hogy eltüntessék bűncselekményük nyomait, az volt a szándékuk, hogy a kéménybe akasztják a darabokra vagdalt testet, ahol elszenesedik, és végül felismerhetetlenné válik. A kisleány testét pedig elásták és betonnal körülöntötték, hogy senki ne találhasson reá. A bíróság 1971. január 29-én mondta ki az ítéletet a két szülő fölött. Mindkettejüket életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Amikor az ítéletet meghozták, Akhtar Ali ünnepélyesen kijelentette: „Én kétszeres vesztes vagyok. Elvesztettem Joan-t, és most a szüleimet ítélték életfogytiglani büntetésre. Szeretném azt hinni, hogy az egész nem történt meg. Éjszakákon át nem tudok aludni. Mindig az esetre gondolok. Ha valaki más ölte volna meg Joan-t és a kislányát, akkor gyűlölném őket, de nem tehetem ezt a szüleimmel. Most már az élet teljesen üressé vált részemre.” Másnap reggel, Akhtar Ali szomszédai felfedezték, hogy a fiatalember a házukhoz közeli fára felakasztotta magát. Utolsó levele a következőket tartalmazta: „Szörnyű dolog ezt mondani a szülőkről, de ők azt kapták, amit megérdemeltek. Elvették a boldogságomat. Először nem tudtam, mi lesz velem a jövőben. Most már tudom. A halál az egyetlen út, amelyen áthaladva meg tudom mutatni, hogy mennyire szerettem Joan-t. Megegyeztünk egymással, hogy ha valami történik velünk, akkor az életben maradt személy öngyilkos lesz. Most megtartom az ígéretemet.” A "BESZÉLŐ" CSIMPÁNZ CARSON CITY, Nevada — Az emberek és az állatok közötti értelmes érintkezés lehetősége régen foglalkoztatja a tudományt. Nem arról van szó, hogy valaki füttyent, a kutya a lábához fut, hanem lényegesen összetettebb közölnivalókról. Keith Hayes, Afrika-kutató és felesége magukhoz vettek egy háromhónapos csimpánz-bébit és teljesen úgy bántak vele, mint egy ember-gyerekkel. Sok mindenre megtanították, de beszédre nem sikerült. A csimpánz egész torokrendszere ugyanis anatómiailag alkalmatlan afféle hangok teremtésére, mint amilyeneket az ember használ. Valamivel később Allen és Beatrice Gardner a nevadai egyetemen többre vitte, mert kialakítottak egy olyasféle jelbeszédet, amilyennel a siketnémák érintkeznek egymással és a külvilággal. A Gardner testvérek egy Lana nevű nőstény csimpánzot szemeltek ki kísérleti alanyul. Gyermekpszichológusok, valamint műszaki szakemberek segítségével szerkesztettek egy olyan készüléket, amely alkalmasnak látszott az ember és a csimpánz közötti értelmes kapcsolat kialakítására. A gépet egy plasztik szobácskában helyezték el, hogy a csimpánz működését minden oldalról megfigyelhessék. A gépen 250 gomb működik, ezeken fejlődött ki Lana szellemisége. Lanának meg kellett tanulnia, hogy bizonyos gombok megnyomására banán, vagy más kedvenc csemegéje, vagy valami italféle hullik ki. Különböző tárgyakat mutattak fel Lanának, akinek a megfelelő gomb használatával kellett bizonyítania, hogy érti a kérdést, ismeri a tárgyat. Megtanulta azt is, hogyan kell több világosságot, vagy akár zenét kérni. Érdekes, hogy az „igen” szó értelmére nem lehetett megtanítani, de „nem” már szerves része lett a Lana-szótárnak. Nemrégen történt, hogy Lana ápolója a gépből kivett egy banánt és enni kezdte, mire Lana viharos gyorsasággal kezdte nyomogatni a nem-gombot. Egyelőre Lana könnyen és gyorsan tanulta meg az eddigi leckéket, de hogy mennyire fejleszthető az emberekkel való ,,beszélgető”készsége, azt ma még nem tudják. 5. oldal MESTERSÉGES TERHESSÉG ÉS 3 EGÉSZSÉGES GYERMEK LONDON Egy brit kutatótudós közölte nemrégen, hogy az elmúlt 18 hónap alatt három egészséges gyermek született olymódon, hogy megtermékenyített emberi petesejteket ültettek aszszonyok méhébe. Dr. Douglas Bevis, a Leeds University szülész- és nőgyógyász orvosprofeszszora közölte, hogy az egyik gyermek Angliában született, a másik kettő pedig a kontinensen. Vlószínűleg ezek az első mesterséges megtermékenyítéssel született gyermekek. Bevis elmondotta, hogy ez a mesterséges megtermékenyítés gyermekszülésre ad lehetőséget azoknak az asszonyoknak, akiknek a petevezetékük elzáródott. Dr. Sheldo J. Segal, amerikai tudós, a Population Council elnökhelyettese kijelentette, hogy az elért eredmény nem volt váratlan, mert ugyanezt a módszert már hosszabb idő óta alkalmazzák állatoknál is. Segal azt is közölte, hogy ez az eljárás „nyilvánvaló előnyöket” ad azoknak az assonyoknak, akiknek a petevezetékük elzáródott, és emiatt a heresejt nem juthat el a méhbe. Ezt a fajta meddőséget egyelőre nem tudják kezelni. Segal azonban figyelmeztetett, hogy „kérdéses, vajon a kockázat nem szárnyalja-e túl az ígért eredményeket." „Jól meg kell fontolni — folytatta — , hogy egyelőre még nincsenek elegendő tapasztalataink a heresejttel kapcsolatosan, éppen ezért fennáll annak a veszélye, hogy a született gyermekeknél fizikai vagy szellemi elégtelenségek lépnek fel."