Amerikai Magyar Világ, 1974. október (11. évfolyam, 40-43. szám)
1974-10-06 / 40. szám
4. oldal RIO, AHOL A VILÁG SZÖKEVÉNYEI TALÁLKOZNAK RIO DE JANEIRO Sok nemzetközi főbűnös talál végső menedéket Rio de Janeiro-ban, melyet lakóinál fogva a szökevények világvárosának is neveznek. Mit csinálnak ezek itt? Ronald Biggs, a híres angliai vonatrabló, a popzene felé irányította figyelmét, hogy mint azt elnevezte, „Mail Bag Blues” („Kéklő Postaláda”) címen felvételeket készítsen életének eseményeiről, kezdve azt az 1963-as vonatrablásnál és folytatva szökésével a börtönből, az Ausztráliába való repüléssel, egészen rai megérkezéséig. Az amerikai Mike Chunn, állítólagos kokain-csempész, akit nemrégen adtak ki az Egyesült Államoknak, különböző helyi televízió-adásokon lépett fel, bagóért. A híres szökevények mai élete csakúgy mint újonnan vállalt foglalkozásuk, igen különböző. Életviszonyaik is különbözőek. Élnek kis bérlakásokban és tengerparti, luxus magán-villákban. Fernand Legros, a gazdag műkereskedő, U.S. állampolgár, akit Franciaországban köröznek annak vádjával, hogy hamis festményeket árult egy texasi milliomosnak, ott tartózkodása alatt Biggs szomszédja volt. Raimunda de Nascimento Castro, Biggs állandó barátnője szerint, Legros barátságot kötött a vonatrablóval, felajánlotta neki, hogy segíti kifizetni költségeit, s kérte, hogy születendő gyermekének keresztapja legyen; végül is áprilisban kiadták Franciaországnak. Általában nem barátkozó emberek, bár összejöhetnek Brazília úgynevezett „foreigners’Hilton”-jában, amely a főváros külső övezetében van. Akik ebben a „külföldi börtönben” élnek, azt mondják, hogy a szigorú biztonsági őrizet ellenére is, a légkör jó. Egy zárt, kis belső udvarban minden nap a kijelölt időben napfürdőzhetnek, sakkozhatnak is, de kártyázni tilos. Biggs foglalkoztatja leg PÁRIZS — 1946-ban egy csontsovány lány, Helene de Creyssac, akinek kezét a téglahordás eldurvította, de akinek csinos mellei voltak, vetkőző manekenként heti 37 dollárt keresett a Folies Bergere előadásain, amely most Párizs leghíresebb zenés szórakozóhelye. Ugyanez a nő, a ragyogó, 45 körüli, telt asszony, most már jól manikűrözött kezekkel, az elmúlt hónapban a Folies kizárólagos tulajdonosa lett, sőt új nevet is hitelezett neki: „Az éjszakai Párizs császárnője.” Helene Martini (neve 10 éves házasságából adódik) öt éjszakai mulató és két nagyobb színház szerencsés tulajdonosa, de birodalmának ékköve: a Folies. A Folies előadásai időtállóak. A siker Gyarmathy Mihálynak, a Folies régi, jól ismert művészeti vezetőjének köszönhető, aki 1946-ban lépett kapcsolatba Paul Derval akkori tulajdonossal. Most az új tulajdonos is szerződteti őt, mint aki tudja és tartja is a régi Broadway-mondást: „Sose írj át egy slágert!” Az 1,770 férőhelyes színházban mindig teltház van. A Folies 500 főnyi alkalmazottja közül 110 a „művész”, 120 a műszaki alkalmazott, a fennmaradó többi varrónő, akik az előadások márkás kosztümjeit állítják öszsze. Egy-egy előadás költsége 1 millió dollár. Egyszer kiszámították, hogy a mutatványoknál használt ruhákból 300 mérföld hosszúságú szőnyeget lehetne készíteni. Nevezetes Folies védjegy a lépcsőház is. Gyarmathy a Folies-showknál törölte a sztár rendszert. „A sztár maga a Folies.” — mondta egyszerűen. „Emellett az még olcsóbb is.” Nem mindig ez volt a helyzet. A II. világháború előtt világhírességek jártak föl és alá azokon a lépcsőkön, mint például Josephine Baker, St. Louis fekete szépsége, aki az egykorú feljegyzésekszerint citrommal szokta jobban az itteniek fantáziáját. Ő tavaly februárban, a híres Copacabana-beachen tette be lábát Rióba, miután Ausztráliában töltött öt évet. Biggs, Legros és Chunn (aki Garry Lee Warren néven ismeretes) csak néhány azok közül, akik hazájuk igazságszolgáltatása elől menekülve, fokozatosan felbukkantak a riói dolce vitában, az által a tény által, hogy több országnak nincs kiadatási szerződése Brazíliával, dörzsölni magát, mert fehér akart lenni. Járt itt Maurice Chevalier, sőt 14 éves korában, egy pantomim-társasággal Charlie Chaplin is. Nagy művésznők — mint Cleo de Mérodé — játszottak a Folies színpadán a kezdeti időben. Cleonak csodálója akadt: Leopold belga király, akit ezért „Cleopold”nak mondtak. Azt is mondják, hogy a Folies híresebb manökenjei között volt egy lány, aki „jó családból” származott, s mert férje és szülei szerették az előadásokat és látni akarták őt, gyakran akadályoztatva volt abban, hogy csinos testét fitogtassa. A megoldás az lett, hogy rojtfüggönykét erősítettek az alj nélküli kosztümre, s amikor a hozzátartozók jelen voltak, leeresztette azt. Madame Martini Madame Paul Dervaltól vette át a Foliest, aki viszont férjétől örökölte azt, de a 80 éves hölgy már nem mutatkozott biztoskezű vezetőnek. Martini asszony irányítása mellett nemzeti nevezetességgé válik a Folies, mint a Louvre vagy az Eiffel-torony: előadásait félmillió ember látogatja évente. Előadás, amely el nem avul, sőt nevezetesebbé válik Fernand Legros 1973-ban Rio-ban készült fotója. AMERIKAI MAGYAR VILÁG Pénz helyett csak egy szendvics NANTES — Nyolc évi börtönre ítéltek két francia polgárt, mert elloptak egy szendvicset. Bármilyen hihetetlennek is tűnik, a súlyos büntetés indokolt, mert ez a bizonyos „szendvicslopás” nem volt valami ártatlan dolog: Roger Hendre és Claude Querrel ugyanis betört a colamari bankba. Fegyverrel a kezükben a napi bevételt tartalmazó táska átadására kényszerítették a tisztviselőket, majd elmenekültek. Nagy volt a meglepetésük, amikor később kinyitották a táskát, hogy elosszák a pénzt. Nem volt benne más, csak egy szendvics. A rendőrség később elfogta őket, és bankrablás vádjával bíróság elé kerültek. A KARIB-SZIGETEK „GYÖNGYE” "BARBADOS AZ EL NEM ÁTKOZOTT PARADICSOM!" BRIDGETOWN Bridgetownban, Barbados, az amerikai függetlenségi nap évfordulójának ünnepén, jóvágása fekete barbadosiak, fehér trikókban karizmáikat mutogatva kiáltozzák: „Barbados, az el nem átkozott paradicsom!” A főutcán divatszőke amerikai nő meséli társainak, hogy milyen rossz a barbadosi közbiztonság, s hogy az amerikaiak otthonába betörnek. Barátai télre nem is akarnak visszamenni Barbadosra, inkább Haitin vásárolnak ingatlant, mert ott biztonságosabban mennek a dolgok. Ha Woodrow Wilson, demokratizmusával erőfeszítéseket tett a világ biztonságáért, úgy az amerikai külpolitika feladatának kellene hogy tekintse: biztonságot nyújtani, divatszőke hölgyek számára. Nap mint nap egyre világosabbá válik azonban, hogy ez lehetetlen. Jamaica: katonai tábor; Grenada-ban zavargások vannak. Trinidad: időzített bombái és Barbados, a gyönyörű Barbados, a Karibtenger gyöngye, képtelen arra, hogy háta mögé vesse gyarmati múltját, s belépjen a neokolonista jelenbe. Dr. Ronald Graham, egy skót pszichiáter, aki konzultáló és praktizáló orvosként a barbadosi Mental Hospital-ban dolgozott, észrevételezte, hogy a Barbadosban uralkodó rossz egészségügyi viszonyok híven tükrözik annak a törekvésnek a kudarcát, amely — reménytelenül stagnáló gazdasági keretek között — megkísérli a középosztállyá fejlődést. Különös fajta kormányzatot alkotnak Barbadosban az erélyes és ügyes fekete politikusok, akik óvatos egyensúly-politikával megpróbálják a helyi feketéket lent, a külföldi fehéreket pedig távoltartani. A Barrow-kormány a faji kérdés és a reakció, az antikolonializmus és célszerűség között vezető keskeny ösvényen halad. A kubai delegációt melegen köszöntik, s korai diplomáciai kapcsolatokat teremtettek a Castro-rezsimmel — Seawell és Havanna között közvetlen légijárat van, mégis, a legnagyobb külképviselete a kommunista Kínának van náluk. A mély társadalmi ellentmondások részben a professzionista és bürokrata új barbadosi középosztály sikereiből, illetve a fekete többség kis pártjából adódnak, amely a gazdasági életet irányító barbadosi fehérek és a külföldiek érdekeit védi; a gazdasági élet alapja pedig a cukor, a turizmus, és a túlbecsült spekuláció. Szerkesztői üzenetek E.K. JELIGÉRE: 1/ A község államigazgatási önkormányzattal felruházott vidéki, főleg mezőgazdasági jellegű, kisebb település, illetve falu. 2/ A nagyközség az olyan község régi elnevezése, amely lakosainak nagyobb számánál, fejlettebb művelődési állapotánál és anyagi erejénél fogva képes volt egyedül teljesíteni a törvény által a községekre kötelezővé tett feladatokat. 3/ A város a falunál általában nagyobb, zártabb település, amely többnyire nagy épületekből áll, s rendszerint közművei, közlekedési hálózata, középületei, művelődési intézményei is vannak, lakói elsősorban iparral és kereskedelemmel foglalkoznak. 4/ A rendezett tanácsú város a járási hatóság alól kiemelt, csak a megye joghatósága alá tartozó város. 5/ A törvényhatósági joggal felruházott város a vármegyei hatóságok jogköre alá nem tartozó nagyobb város, amelynek igazgatását a helyi közigazgatás önkormányzati szervei intézték, látták el. 6/ A szabad királyi városon a vármegyei hatóság alól kivett, közvetlen a király alá rendelt várost értették. INNEN-ONNAN - o -Ugandában, a dél felé vezető országos főútvonalon a következő táblát szögezték ki: „Autósok, figyelem, ha az után szemben vagy keresztben elefántcsorda jön, az előny az elefántoké.” Jó, hogy szóltak. - o -..Istenem, hol maradnak az idén a turisták?" így sóhajtanak fel a velenceiek, legalábbis a szállodások és a vendéglősök, mert üres maradt a város. A külföldieknek már elegük van a piszkos strandokból, az emelkedő árakból — írta a Stern. Sok olasz örül, hogy otthonában végre egyedül maradhat, anélkül, hogy az idegenek áradata megzavarná.